A Szent Ferenc Alapítványt az erdélyi ferences szerzetesek hozták létre 1993 tavaszán. Célja segíteni a legkisebbeket, azokat akik másnak nem kellenek!
Elnöke: Böjte Csaba
Alelnök: Nagy Katalin
Gazdasági igazgató: Palkó Cecilia
Szociális munkás: Pápai Noémi, Péterfi Anna Mária
A dévai iroda elérhetősége (cím, tel. szám, bankszámlaszám stb)
A gyermekotthonaink elérhetőségei (címek, házvezetők tel. számai, email címei stb)
Gyermekvédelmi tevékenységünk Romániában
A médiában gyakran emlegetik: “Böjte Atya árvái vagy árvaházában…” – pedig a Szent Ferenc Alapítvány nem csak árvákkal foglalkozik. Mégis ez a tévhit terjedt el. Persze van sok gyerek, aki elveszítette egyik vagy mindkét szülőjét, de a legtöbb nálunk nevelkedő fiatal “szociálisan árva”, rászorult. Olyan környezetből származik, ahol a szülők nem dolgoznak, alkohol fogyasztanak, a család sok tagból áll, nehéz, elviselhetetlen körülmények között élnek, vagy a szülők külföldre mennek dolgozni, illetve van olyan család is, ahol mindez halmozva jelentkezik.
Kezdetben Csaba testvér sokat járta a szegény vidékeket, és személyesen ő maga hozta el a rászoruló gyerekeket a otthonokba. Az alapítványt mostanában már a szülők keresik meg, de vannak esetek, amikor egy plébános, tanár, vagy a polgármesteri hivatal alkalmazottjai hívnak fel minket kérésükkel. A rászorulók három típusú gyermekvédelmet kérhetnek Romániában írásban a gyerekek számára:
1) Napközi otthonban való elhelyezés
Az alapítvány napközi otthonaiba hátrányos helyzetű gyerekek járnak. Olyanok, akiknek bár van családjuk, de szülei nem tudják a napi ellátást megoldani, nincs, aki otthon segítsen nekik a tanulásban, vigyázzon rájuk délután.
A gyerekek iskola után elmennek a napközibe, ahol helytől függően hideg vagy meleg ebédet kapnak, majd a nevelők segítségével elvégzik a házi feladatukat, tanulnak. Utána következnek a szabadidős programok: a gyerekek játszódnak vagy életviteli tevékenységeket tanulnak (kertészkedni, varrni, stb.). Este pedig hazamennek a saját szüleikhez. A napközinek a lényege tulajdonképpen az, hogy a gyerek helyben folytassa az iskolát és megelőzzük, hogy bekerüljön egy bentlakó otthonba, vagyis a nehéz körülmények ellenére a saját családjában maradhasson.
2) Állami gondozás – “plasamentesek”
A románból átvett szóval, “plasamenteseknek” hívjuk a hivatalos határozattal (gyámhivatali- vagy törvényszéki-) nálunk elhelyezett gyerekeket. Próbálunk mindenkinek ilyen forma elhelyezést intézni, mivel ez a törvényileg elfogadott mód, de sok esetben vagy a szülők tiltakozásával küszködünk (pl. nem akarják elveszíteni a 42 lejes gyerekpénzt, amit a fiuk/lányuk után kapnak) vagy más megyék gyámhivatala nem támogatja kérésünket.
Természetesen van lehetőség az állami gondozottaknál arra, hogy a gyermek kapcsolatot tartson a szüleivel, rokonaival, meg is látogathatja őket hétvégén, vagy vakációban (illetve a rokonok is meglátogathatják az alapítványnál). Ezen gyerekek után az alapítvány az államtól egy minimális összeget kap úgymond “havi ellátásra”.
3) Szociális kollégiumban való elhelyezés
Ilyen típusú gyermekvédelem hivatalosan nem létezik a romániai törvényben. Lényege, hogy a szülők gyorsan és könnyen kérhetik a gyermekük bentlakásban (kollégiumban) való felvételét: egyszerűen besétálnak az alapítványhoz és a házvezetővel megbeszélik. Persze ennek is feltétele, hogy szociálisan hátrányos helyzetű családból származzon a gyerek, és a szülő valamiféleképpen bizonyítsa ezt nekünk.
Ezek a gyerekek is ugyanabban a bánásmódban részesülnek, mint a hivatalosan elhelyezettek (“plasamentesek”), ugyanúgy kapnak élelmet, ruhát, tanszert és szeretetet. Ezért a fajta ellátásért a szülők nem fizetnek semmit. A földrajzi távolságtól és a család helyzetétől függően akár minden hétvégén hazautazhatnak a gyerekek, a messzebb lakók persze csak iskolai szünetekben tudják ezt megtenni.
Kezdetben Csaba testvérnek sok baja volt a hatóságokkal, mostanra elmondható, hogy jó a kapcsolatunk a gyámhivatallal, különösen Hunyad megyében, ahol az alapítvány első otthonai indultak. Amikor új házat nyitunk, felvesszük a kapcsolatot a gyámhivatalokkal, hogy “együttműködési szerződést” kössünk a jó kapcsolat érdekében. Az alapítványnál jelenleg 6 szociális munkás dolgozik.
Varga Anna-Mária, Déva, szociális munkás
Foto: Szinnai Krisztina