Házaink, otthonaink

Székelyföld két megyéből áll: Hargita és Kovászna megye. A Szent Ferenc Alapítvány ebben a két megyében több gyerekotthont működtet: Tusnádfürdőn, Gyimesbükkön és Kovászna városban. Ezekhez a gyerekotthonokhoz több új napközi otthon is kapcsolódik.
A 8 éves általános iskolai képzés után a gyerekek továbbtanulása az alapítványnak korábban nagy gondot jelentett. Eddig csak a Kovászna megyei gyerekeknek tudott az alapítvány továbbtanulási lehetőséget biztosítani, mivel Kovászna városban van magyar gimnázium és szakiskola. Hargita megyében a bentlakó- és a napközi otthonokból kikerülő gyerekek számára eddig nem volt olyan központ vagy kollégium egyetlen városban sem, ahol középiskolába vagy szakiskolába járhattak volna.
2008 novemberében a Csíki Magánjavak Egyesület Csíksomlyón (ami közvetlenül a megyeszékhely -Csíkszereda mellett fekszik) felajánlott egy ingatlant és a hozzá tartozó telket az alapítványnak. Az épület 3.000nm-es, és 3 hektár földterület tartozik hozzá. Az alapítvány az ingatlant szimbolikus 1 Euros évi bérlet mellett kapta meg 100 évre.
Az épületben 1630 óta ferences iskola működött. Alig 150 méterre a háztól található az erdélyi ferences központ és a Szűz Mária kegytemplom. Az épületet kiváló fekvése, a nagysága és a lelki örökség miatt, ami majd 470 évig kisugárzott az épületre, az alapítvány örömmel átvette.
Mivel a központ 5 évig üresen állt, és előtte 50 évig mint állami árvaház működött, teljes felújításra szorult, illetve az új célnak megfelelően át is kellett építeni. 2009 márciusában kezdtünk hozzá a műemlékvédelem alatt álló épület külső- és belső felújításához. Az alapítvány azon 18.000 adományozó adójából tudta ezt megvalósítani, akik nekünk ajánlották adójuk 1% illetve 2%-át. A hajdani hatalmas osztálytermek lakásoknak lettek átalakítva, ezekben két-két szoba, két fürdőszoba és egy előtér található. Egy ilyen lakásban 8-10 gyermeknek van hely.

Csíksomlyói házunk tanulni akaró nagydiákok központja, gyerekeinket nemcsak a szellemi lelki életre neveljük, hanem szeretnénk megtanítani őket mindarra, amit egy vidéki embernek tudnia kell. A ház melletti nagy kertben ezért nemcsak veteményt, gyümölcsöt, termesztünk, nevelünk, hanem különféle állatokat is tartunk. Itt a gyerekek megtanulhatják különféle gyógynövények gondozása mellett többféle haszonállat tartásának csínját-bínját.
Mivel Csíksomlyó egy nagyon látogatott zarándokközpont, ezért egy Mária-kertnek nevezett zarándokcélpontot is megpróbálunk kiépíteni, ahol vendégeinket nemcsak fogadni tudjuk, hanem egy nyugodt sétán elgondolkozásra, imára is tudjuk biztatni.

Balázs Melinda Zsóka, házvezető

Az Otthon nekem nagyon fontos, mivel itt találtam rá egy olyan társaságra, akikkel közösek a dolgaink, és akikkel meg tudjuk ezeket beszélni. A Szt. István Otthon számomra mindig is egy olyan hely lesz, ahová szivesen visszajövök. Nekem ez a negyedik évem a bentlakásban, és csupa jó dolgokat tudok mondani a nevelőkről, a diákokrÓl és  a szakácsnénikről is! Olyan dolgokat tanulhattam meg, amit lehet, hgoy máshol nem sikerült volna. Ezek mind olyan dolgok, amiket a külvilágban fel tudunk majd használni, mint például: főzni, varrni, kertészkedni, SZERETNI:)
Fülöp Mária, Csíksomlyó, XII. osztály

Falusi turizmust, állattartást, növénytermesztést tanuló szakiskolásoknak otthont és gyakorló terepet álmodtunk Székelyföldre!

Szentmárton és Szentsimon közt a határban egy olyan központot szeretnénk szakiskolás gyerekeinknek kialakítani, ahol az közelben lévő mezőgazdasági iskolában szerzett elméleti tudást az állatok, növények, gépek között gyakorolhatják. Így valóban jól felkészült gazdák, vagy szakképzett munkások lehetnek a falusi turizmussal, állattartással, növénytermesztéssel foglalkozó vállalkozók mellett. Talán alapítványunk egyik legfontosabb, s legszebb feladatát vettük célkeresztbe, és Istenben és támogatóinkban remélve bízunk, hogy meg tudjuk valósítani.

Szeretettel kérünk imát, szakmai-, anyagi támogatást e hiánypótló terv valóra váltásához.

Intézményünk 1993. szeptember 15-én nyitotta meg kapuit, a dévai ferences kolostor felújítás alatt álló épületében.

Nagycsaládunkba hátrányos helyzetű gyermekeket fogadunk be Erdély egész területéről, akik számára ingyenes nevelést-oktatást, teljes ellátást biztosítunk, Isten gondviselő szeretetére támaszkodva.

Intézetünk folyamatosan nyitva áll és szeretettel fogadja a rászoruló, családból kihullott gyermekeket. Telefonszámunk, címünk minden plébánián megtalálható, és mi szeretettel megpróbálunk segíteni minden bajbajutott magyar gyermeken. Legszívesebben kis, 3-5-7 éves gyermekeket fogadunk, de 14-15 éves fiatalok is kopogtathatnak ajtónkon, amennyiben tovább szeretnének tanulni és erre saját családjukban anyagi, vagy más okokból kifolyólag nincs lehetőségük.

Mit szeretek legjobban az alapítványnál?

A Szt. Ferenc Alapítványnál szeretek néptáncra járni és úszni járni. De az tetszik a legjobban, hogy ministrálhatok. Minden vasárnap és hétfőn szoktam ministrálni.
Szeretem felvenni a ministráns ruhát, amely szoknyából, fehér ingből és gallérből áll. A szoknya és gallér lehet fehér, piros, zöld, lila, attól függően, hogy a pap bácsinak milyen színű a ruhája, és hogy mit ünneplünk.
Szeretek az oltárnál segíteni a pap bácsinak, csengetni, áldozákor tálcázni, békét adni, perselyezni. De legjobban csengetni szeretek, mert olyankor nagy csend lesz a templomban, és tudom, hogy a csendben ott van Jézus.
Hategán András, Déva, III. osztály

Élet az alapítványnál

A kolostornál nem régóta élek
De mióta itt vagyok szebb és jobb az élet.
Suli, barátok, tanulás,
Na meg délután szabadfoglalkozás.

Vacsi után jön a box,
Kinek szíve vágya hoz,
Aztán egy kis pihenés,
S másnap kezdődhet előlről az egész!

Köszönjük ezt Csaba testvérnek,
Ki értünk tette ezt az egészet!
Nagy Erika-Kinga, Déva, X. oszt.

Házunk – amely Marosvásárhelytől nem messze, egy kis faluban található – 2010 őszén indult tizenhét gyerekkel, azóta létszámunk húszra nőtt. Az épület katolikus templomnak készült, de nem lett befejezve és közel húsz
évet állt üresen, végül átadták az alapítványnak. A kezdeti nehézségeket legyőzve – ami a víz és a villany hiányá

t jelentette 6 hónapig – szépen sorban Isten segítségével és Csaba testvér mellénk állásával minden megoldódott.
Nagyjából azt esszük, amit mi termelünk meg a veteményeskertben, vannak ál

lataink, amelyeket mi nevelünk. 300 csirkénk van – ezeket nagy szeretettel adták egy csirke farmról – amiből 250-et levágtunk. A csirkékkel kezdetben bajban voltunk, mert nem volt ahova tegyük őket, mikor kaptuk. Végül kitettünk egy ruhásszekrényt és abban laktak egy kecskegida társaságában. Mára – hála Istennek és a sok segítő embernek – , van egy szép gazdasági épületünk, ebben tartjuk a disznókat, a tyúkokat, a kacsákat, a kecskét és a két kutyánkat. Van egy szép parasztházunk is, amit őseink hagyományát ápolva berendeztünk vendégszállásnak. Aki szeretne időben száz évet visszautazni és ilyen a környezetben eltölteni pár napot, az nálunk megteheti. Itt kakaskukorékolásra ébred az ember, gyógynövényeket gyűjthet a gyerekekkel és fával fűtött kemencében sült finomságokat kóstolhat.
Talán a mi otthonunk van a legközelebb a természethez, így reméljük, hogy gyerekeink is igazi túlélők lesznek, látva a kétkezi munka gyümölcsét.
Bajkó Erzsébet-Éva, házvezető

A gálospetri Szentháromság Gyermekvédelmi Központ Tarcsától 5 km-re található Bihar megyében. Otthonunk 2009 nyarán indult el és jelenleg 30 gyerek él itt. A gyermekeink mindennapjait négyen (nevelők) gondviseljük. Az otthonunk egy nagy kerttel rendelkezik, amit a gyerekeinkkel együtt ápolunk es gondozunk. A kicsik nagy örömére sikerült egy játszóteret készíteni, ahol szabadidejükben ki tudnak kapcsolódni.

Gyergyószentmiklóstól 6 km-re helyezkedik el. A gyergyói medence egyik legrégebbi települése.
Szárhegyen a „kicsi otthonban”, a ferences kolostor árnyékában két nagy hálószoba, egy ebédlő várja ház gazdáit, a tizennégy gyermeket, akik az alapítvány segítségével kerültek lehetetlen családjukból jobb környezetbe. Az otthon 2004-ben nyitotta meg kapuit ezen bajban lévő gyermekek számára.
Tizennégy ágy, tizennégy tányér, tizennégy szekrényke. Ennyi “bentlakó” van Szárhegyen, főként olyan gyerekek, akik most, iskoláskorúan ismerkednek a meleg étel fogalmával. Tizennégy apró emberke, tizennégy különböző, hátborzongató emlékkel egykori családjukról. És egy új család, amely megadatott nekik. Már a szárhegyiek is kezdenek erre büszkék lenni, és hálásak, hogy a község legszegényebbjeinek is jut ott egy tányér étel, és a tanulás lehetősége. Tudják, ha ezek a gyerekek nagyra nőnek, a nyomor fölé emelkedhetnek kamionsofőrként, szakácsnőként vagy épp nevelőként. S talán majd egyszer hasonló szegény sorsúak útját egyengethetik.

A „nagy” szárhegyi otthon 2010-ben indult, jóval több hálószobával és nagyobb befogadóképességgel, mint a kicsi ház. Jelenleg 4 család működik, 4 nevelőnővel, akik 8-10 gyermeket nevelnek. Van „fiús” család, „kicsi” család, „lányos” család és „nagyobb” család. Ezek a gyerekek nemcsak Szárhegyről származnak, hanem a környék településeiről is. Az otthon tágas udvarral, szép tájjal fogadja a gyermekeket, akiket az iskolabusz szállít minden nap iskolába a falun kívül eső otthonból. A külföldi és belföldi vendégek, támogatók is nagyon kedvelik a festői tájban lévő otthont, nyaranta nagyon sok vendég száll meg itt.
A gyerekek rendszeresen gyalogtúrákra járnak a közeli erdőben, lovagolhatnak az alapítvány lovardájánál, tanulhatják a gazdálkodást és állattenyésztést az alapítvány istállóinál, földjén. Mivel egy nyugodt, csendes tanyasi környezetben nevelkedhetnek, remélhetőleg kiegyensúlyozott, önálló, egészséges felnőttként tekintenek majd vissza gyermekkoruk „fészkére”.
Csergő Hajnal, házvezető

Gyergyószentmiklóson az otthon 2011-ben nyitotta meg kapuit. A Szent Anna nevet Jézus nagymamájáról kapta, ezzel is hangsúlyozva a nagyszülők fontos szerepét egy családban .Szent Anna szeretettel tanítgatta kis unokáját, Jézust olvasni, játszani és imádkozni.

Egy közmondás úgy tartja: “két dolgot adjon az ember gyerekeinek útravalóul; gyökereket és szárnyakat.” Mi is arra törekszünk, hogy az általunk felpártolt gyerekeknek szeretetteljes, nyugodt, családias légkört biztosítsunk, ahol aztán kibontakozhatnak és a „fészekből” kirepülve ismerjék saját értéküket, legyenek magabiztosak és becsülettel állják meg helyüket a világban. A mi nagy családunkban helyet biztosítunk az egészen apró gyerekektől, a gimnazistákig.

Mindamellett, hogy fontosnak tartjuk a tanulmányi eredményeket, próbáljuk felkészíteni őket a “nagybetűs életre” is. A lányok belekóstolhatnak a főzés, sütés, eltevések fortélyaiban, és a fiuk is megtalálhatják a nekik tetsző tevékenységeket (barkácsolás, kertészkedés, gazdálkodás). A kisebbek életében fontos szerepet tölt be a játék, hiszen egyetlen tevékenység, amelyiknek erős közösségformáló szerepe van, de szívesen sürögnek-forognak a konyhában, bekapcsolódnak a kertészkedésben. A lovardánkban mindenki lehetőséget kap a kikapcsolódásra, lovaglásra, lovaskocsizásra, kirándulásra, közelebb kerülhetnek az állatokhoz, ezáltal lélekben is gazdagabbak lesznek.

Minden nyáron szervezünk lovastáborokat, vannak nagylelkű külföldi támogatóink, akiknek köszönhetően eljuthatunk mi is a határon túlra. A Szent Anna Otthon mindig nyitva tartja kapuit kis lakói előtt, ahol szeretetben élhetnek és úgy tekinthetnek ránk, mint egy nagymamára, aki szeretettel tanítgatja kis unokáit olvasni, játszani és imádkozni.

László Andrea-Orsolya, házvezető

A Szent Ferenc Alapítvány Vigasztaló Szentlélekről elnevezett gyermekvédelmi központja 2008 tavaszán nyitotta meg kapuit a Gyimes-völgyén élő szociálisan rászoruló családok gyermekei előtt. A jelenleg itt lakó huszonhat gyermek három szociális családban él, két lány- valamint egy fiú családban.
A gyerekekkel közösen harmadik éve állattenyésztésbe fogtunk, eleinte csak nyulakat, aztán tyúkokat és ma már teheneket is tartunk. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermek megtapasztalja a kétkezi becsületes munka örömeit, szépségét. A fiúk örömmel segítenek az állatok gondozásában valamint a ház körüli teendőkben. A lányok heti két alkalommal sütni, főzni tanulnak, szabadidejük egy részét örömmel töltik gyertya- valamint gipsz emléktárgyak öntésével. Húsvétra készülődve a Gyimes-völgyén nagy múltra vissza tekintő tojásírásba is kezdtünk.
Szeretettel, tárt karokkal várunk mindenkit otthonunkba!

Gyulafehérvár az ősi erdélyi fejedelemség és püspökség székhelye. A püspökséget Szt. István királyunk alapította (1009.) ezért is nevezik “ezer éves templomnak” a székesegyházat, ahol számos fejedelem, püspök és főpap van örök nyugalomra helyezve, többek között boldog emlékű Márton Áron püspök is. A székesegyház és a frissen felújított látványos várrendszer környezetében működik a Szent Ferenc Alapítvány, Boldog Strattmann Lászlóról elnevezett család típusú otthona, ahol jelenleg húsz gyermek örül Csaba testvér és sok-sok jóakaratú ember szeretetből meghozott áldozatos figyelmességének.
A Szent Ferenc Alapítvány gyulafehérvári háza 2005 szeptemberében indult 10 gyerekkel és egy nevelő házaspárral. Akkor még a magyar tagozat a román iskolában működött, összevont osztályokkal. Mindent apránként építettünk fel, az emberi-, a hivatali kapcsolatokat, a ház és az udvar bővítését, szépítését, de legfőképpen a gyerekekkel való viszonyunkat. Mi is – mint a gyerekek – idejöttünk, mert itt volt szükség ránk, idegen környezetben, szórványban… Mindezeket a próbálkozásokat átszőtte az Istenben vetett hit és bizalom.
A Szent Ferenc Alapítvány szerepe 2005. és 2009. között itt Gyulafehérváron létfontosságú volt. Csaba testvér elfogadta a felkérést és létrehozta a gyerekotthont, így nem csak az elhagyatott gyerekek kaptak egy jó lehetőséget a tanulásra és az emberhez méltó életre, hanem megmentették a kritikus időszakban levő gyulafehérvári magyar iskolát is.
2011-ben a gyulafehérvári főegyházmegye átadta az alapítványnak egyik épületét a várban (Fogarasy palotához tartozó épületeket), közvetlen a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum keretén belül működő általános iskola mellett, így lehetőség nyílt a gyerekeket két házban elhelyezni. Két család indult az új házban, egy lány és egy fiú család 10-10 gyerekkel, a régi házban pedig 5 fiú és 4 lány maradt egy nevelő házaspárral. A házban családias légkör uralkodik, a gyerekek az iskolai felkészülésen kívül megtanulnak mellettünk főzni, mosni, takarítani, elvégezni a ház körüli munkákat. Megpróbáljuk felkészíteni őket a nagybetűs életre.

Visszatekintve az elmúlt nyolc évre elmondhatjuk, hogy Isten gondviselő jósága egy percig sem hagyott magunkra, mindig elküldte a megfelelő embert, embereket. Főleg Magyarországról, Németországból, de más országokból is kaptunk segítséget ahhoz, hogy a gyerekeinknek mindenük meglegyen, ami az egészséges fejlődésükhöz szükséges, mint pl. edények, szőnyegek, bútorzat, tisztálkodási felszerelések, javítások, ruhák, cipők, játékok, elektronikai felszerelések, engedélyek beszerzéséhez szükséges változtatások.
Így elmondhatjuk, hogy segítőtársaink által érezzük, élvezzük Istenünk gondviselő szeretetét.

Ami kissé hiányzik, az a közösség. Nagyon kevés itt már a magyar ember, és aki van, annak nagyon sok a gondja-baja. Mindenki fut, harcol, menti a menthetőt és amikor kerülne egy kis idő, akkor inkább a szűk családi körben töltik. Igaz, itt van a szomszédban a katolikus teológia (papnevelő intézet) akikkel jó kapcsolatunk van, de nehezíti a helyzetet, hogy folyamatosan változnak a tanárok, diákok. Ugyanez a helyzet a teológiai líceummal, ide még serdülő fiúk járnak, ezért inkább a gyerekek találnak egy-egy jó barátra közülük. Büszkék vagyunk arra, hogy eddig már három fiunk felvételizett ide. A mai globalizált világban ez az iskola egy kis sziget, ahol a szellemi és lelki értékek is nagy fontossággal bírnak és a tanítás mellett komoly nevelés is folyik. Ezek mellett keressük a közösséget a szászsebesi ferences testvérekkel, akik szellemiségét nagyon közel érezzük magunkhoz – így valahol össze is tartozunk.
Szeretettel gondolunk mindazokra, akik bármi apró dologban is a gyerekeink segítségére voltak, vannak. Minden nap kérjük az Urat, hogy áldja és őrizze minden kedves barátunkat. Szeretettel fogadjuk az erre látogatókat, igény szerint szállást, étkezést, idegenvezetést biztosítva számukra.
Bőjte László, házvezető

Egy újabb otthont sikerült létrehoznia és benépesítenie a Szent Ferenc Alapítványnak a Kászonokban!
Kászon egy nagy völgyben van elrejtőzve, amit dombok, hegyek vesznek körül. Nem messze található a Nyerges-tető. Arra a dombra mentek fel a falusiak harcolni a tatárokkal, törökökkel, megvédeni a falujukat, ott vívták a székelyek 1849-ben élethalálharcukat az osztrákok ellen. Ma is a földművelésből, gazdálkodásból tartják fel az emberek itt a családjukat. Hagyományőrző falu, hagyományaikat ma is ápoljak. Ez eltér a többi falutól, például híres a farsangi bikaütés.
Az utolsó királybíró kászoni születésű volt. Az ő 1800-as években építetett háza, a Balássi-kúria most a rászoruló, elhagyatott gyermekek meleg otthona. 2011 októberében költöztünk be, 12 gyerekkel. Jelenleg 28 gyerek 3 szociális családban él. A gyerekeket a tanuláson kívül a ház körüli munkára is neveljük. Kis veteményes kertet gondozunk, ahol a gyerekek maguk is láthatják, ahogyan a kis mag kibontakozik, a felszínre jön, majd odafigyeléssel és gondozással bő termést hoz. Egy kisebb állatállományunk is van a gyerekek nagy örömére. Javukra szolgál, hiszen ebből tanulják meg az állatok etetését, tisztán tartását. Mivel elég tiszta környezetben élünk, gyógynövényeket is gyűjtünk télire a gyermekek teaszükségletének fedezésére.
Megosztom egy kislányunk történetét, aki 11 hónapos korától nevelkedik a Szent Ferenc Alapítványnál. Egy hideg februári napon kopogtak be ajtónkon azzal a kéréssel, hogy van egy 11 hónapos kislány 2 testvérével együtt, akiknek nagy szükségük lenne az Alapítvány segítségére. Emlékszem, milyen megdöbbentő látvány volt, hogy a kislány éppen csak hogy szuszogott. Anyukájuk szörnyű körülmények között hagyta a 3 gyermeket, külföldre ment, azóta is ott van, mit sem tud a gyerekeiről. Mára már a 11 hónapos kislányból – hála Istennek – értelmes, ügyes kislány lett, jövőre iskolába megy! Észjárásával megszégyeníti a társait, még az elsősöket is! Ilyen apró csodára képes a Szent Ferenc Alapítvány, amiért hálásak vagyunk!
Köszönjük az emberek jóságát, támogatását, hogy ezek az apró csodák létrejöhetnek!

Kisiratos Arad megyében található. 2005-től működik itt az Szent Ferenc Alapítvány, jelenleg 15 gyerekkel. Számunkra az a legnagyobb élmény, amikor elkezdesz egy gyereket kicsi korában nevelni, mellette ülsz, tanulsz vele, neveled. Próbálod a jó útra terelni. Néha úgy tűnik, nem is figyel rád. De eltelik egy pár év, leülsz vele beszélgetni és megköszön mindent, amit érte tettél: a neveléstől a jó szóig; a születésnapi tortától a bátorításig mindent. Ilyenkor látjuk meg a munkánkért a valódi fizetséget. Nincs jobb érzés annál, amikor egy gyerek elvégzi a iskolát, összepakol és mielőtt tovább menne, a nevelőit sorban átöleli. Ebben az ölelésben benne van az elmúlt évek minden pillanata. Úgy gondoljuk, hogy egy köszönömért és egy ölelésért érdemes nevelőnek lenni, gyerekeket nevelni.

2006 őszén kezdtünk el gyermekeket fogadni ebben a házban, egy nagyon kemény nyár után, amikor valamennyire rendbe tettük az ingatlant. A ház fekvése ideális: patak partjától nem messze, a városi park kellős közepén található, öreg fák között. Olyan hely, mely valóban alkalmas arra, hogy itt gyerekek tartózkodjanak.
Jelenleg 42 bentlakó és 18 napközis gyerekünk van, egyik szebb, mint a másik, kedvesek, aranyosak és nagyon sok szeretetet adnak nekünk. Életük nem volt könnyű, mégis megőrizték ártatlan mosolyukat és megszégyenítő módon vidámak, jókedvűek. Példát adnak nekünk – felnőtteknek -, hogy nehézségek, lelki szenvedések ellenére is lehet nevetni és Istenben bízva élni.
Céljaink közismertek: Istenhívő, vallásos embereket szeretnénk nevelni, akik a társadalomnak támaszai lehetnek majd és megőrzik magyarságtudatukat. Jó keresztény, jó magyar és jól felkészült legyen mindenki: ezt szeretnénk elérni.
Munkánkat egy igazi csapat végzi, évek óta együtt vagyunk, és egymást kiegészítve teszünk eleget gyönyörű feladatunknak.

Sokat olvasunk közösen, most Wass Albertet adtuk a nagyobbak kezébe. Próbálunk írni is, írásaink rendszeresen megjelennek a katolikus sajtóban. Kézimunkát tanítunk: varrást, origamit, gyöngyfűzést, rajzot, festést. A fiúk lassan a láncfűrészt is próbálgatják, vágják a fát, kertet ásnak. A lányok ültetnek, gyomlálnak. A téli befőzést is közösen végezzük. A zene hatalmas teret kap nálunk, a gyerekek gitáron, orgonán, furulyán, dobon tanulnak játszani, saját zenekarunk van. Kettő is: egyiket gyerekek, a másikat a felnőttek alkotják.
Szeretnénk, ha a lelki élet is nagy hangsúlyt kapna nálunk, néhányan minden első pénteken gyónunk, áldozunk. Van, aki még a suliból is ellóg, hogy ezt meg tudja tenni. Többet imádkozunk közösen, hetente egyszer imaórát tartunk, ahol mindenki megfogalmazhatja kéréseit az Úrhoz.
Jó itt élni, együtt mindenben, örömben és bánatban, dolgozva és pihenve. Jó figyelni egymásra, segíteni másoknak, tanulni egymástól. Jó látni, hogy szeretnek minket és mi is szeretünk másokat.
Kolozsi Noémi Bernadette, házvezető

A marosvásárhelyi házat egy Ausztriából áttelepült osztrák kertész unokája hagyta ránk: Klári néni. “Megtódta” egy kétszobás tömbházzal és a határban egy 2,5 ha földterülettel.

2011-ben kezdtünk neki a felújításnak, a tervünk kezdettől fogva az volt, hogy a marosvásárhelyi magyar egyetemre iratkozó, szociálisan rászorult egyetemistáknak segítsünk a továbbtanulásukban. Az első 4 lány 2012 őszén tudott beköltözni. Jelenleg 13 leánynak van szálláshely az elkészített házrészben és egy kétszobás tömbház lakás a fiuk részére.

A diákok maximum 3 és 5-6 évig laknak itt, ezt az időt kell értékesen felhasználniuk a közösségükben. A legfontosabbnak a lelki utat, önmagunk és Jézus megismerését, hitünk őszinte megélését, s Isten jelenlétének a megtapasztalását tartjuk. Emellett jó lehetőségeink vannak a munkában is: a lányok számára bútorfestést, szövést, hímzést, varrást tanítunk.

A fiuk számára a ház körül az induló méhészet, a méhanya nevelés, a fóliaházban a zöldség- , virágpalánták nevelése és zöldségtermesztés (paradicsom, paprika, uborka,), a pincében gombanevelés, és a hátsó udvarban gyímesi Gyuri példájára nyulak tartására van lehetőség.

Esténként közös imával zártuk a napot. Kedden és csütörtökön Krisztusi tanításra járunk a Szent Imre egyetemi kollégiumba, amit a katolikus pap vezet.

Pál Mária, házvezető

A nagyszalontai otthon 2004-ben indult, jelenleg 97 gyermeket nevelünk, 9 szociális családban. A városban két otthonunk működik: a Szent Antal és a Béke Királynője központok. Az első egy családi házban, a második otthon egy volt kaszárnya épületben jött létre 2008-ban, amit a város vezetése adott át használatra a Szent Ferenc Alapítványnak. A gyerekeink a környező településekről származnak és általában sok gyermekes családokból jönnek. A tanuláson és a napi programon kívül a gyerekeink aktívan részt vesznek a város életében, szalmafonó műhelybe járnak, ami Nagyszalonta egyik büszkesége, van egy jó tucatnyi gyerek, aki néptáncot tanul. Ezen kívül járnak különféle körökre pl. elektronika, repülőmodellezés. Mivel elég fiatal az otthonunk, ezért nem volt nagy számban végzős diákunk, de az a pár gyerek, aki kirepült, megtalálta a helyét a világban: vagy egyetemre jár, vagy becsületesen keresi a kenyerét.

Makai István, házvezető

Az alapítványban a leggyönyörűbb dolog, hogy jók hozzánk az emberek. Én azért szeretem, mert van, aki vigyázzon ránk, és van, aki gondozzon minket, mint a Jó Atya a mezei virágokat!
Huzuna Cristian-Daniel, Nagyszalonta, V. oszt.

2012 nyarán, amikor az orsolyita nővérektől ajándékba kaptuk a nagyváradi házat, ezt az öt fogalmat jelöltük meg mottónknak: szeretet, őszinteség, elfogadás, tisztaság, rend.

Az Orsolya-rend alapítójáról, Szent Angéláról elnevezett otthonban 18 gyermek nevelkedik: egyetemisták , középiskolások, felső tagozatosak és elemisták.

Nagyváradon, a Holnap városában arra törekszünk, hogy a művészetekkel: irodalommal, zenével és képzőművészettel kössünk szorosabb barátságot. Színházba, koncertre, kiállításra, különböző előadásra járunk, magunk is igyekszünk megtanulni citerázni, furulyázni, folyamatosan verseket tanulunk és készítünk egy kis színdarabot Szent Angéláról.

Mivel a belvárosban lakunk és udvarunk csak három autónyi, pici kertünkben meg néhány tő paradicsomon és fűszernövényen kívül nem tudunk termeszteni semmit, kézműveskedünk, a környezetvédelmet is szolgálva, újrahasznosítunk anyagokat, fonalakat, üvegeket. Készítünk díszpárnákat, horgolunk kis tarisznyákat, papucsot és telefontartót, fonunk karkötőket és készítünk immunerősítő, ér- és vértisztító mézes-citromos fokhagymát, kedves támogatóinknak.

Egy naptári év alatt sikerült a házat akkreditálnunk – ez volt a legnagyobb kihívás, hisz a hatóságok olyan feltételeket állítanak, amelyek első ránézésre teljesíthetetlennek tűnnek, aztán jönnek a csodák, és rendre-szerre mindent megoldunk.

Isten segítségét kérve nincsenek problémák, csak megoldásra váró feladatok.

A nagyváradi házban minden tárgyi feltétel adott, hogy kényelmesen éljünk: van húsz ágyunk, minden gyermeknek szekrénye, polca, sok könyvünk és sok jó filmünk, amiket hétvégén nézünk.

Azt tartják, hogy csak jó kovászból lehet jó kenyeret sütni, nekünk a kovász  Isten igéje és Csaba testvér könyvei, történetei, írásai és a vele való napi kapcsolat interneten.

Ha az otthonunkban tisztaság és rend van, mindannyian jól érezzük magunkat, ha őszintén megbeszéljük a napi gondjainkat, ha a gyerekek azt tapasztalják, hogy a ceruzahegyezőtől, a betegségeken át a lelki problémákig mindent meg tudunk beszélni, és meg is oldjuk, előbb utóbb eljutunk a bizalomig, majd a szeretetig. Csaba testvér azt mondja, hogy az Isten selejtet nem teremt, a gyermekeink mind lelki sérelmeket hordoznak, de törekszünk arra, hogy kiszeressük belőlük a jót. Ebben pedig Isten mindig velünk van!

Kérjük, imádkozzanak érettünk, hogy lendületünket, lelkesedésünket, leleményességünket továbbra is megőrizzük, és a gyermekekből hozzuk ki a legjobbat!

Bartos Kornélia, házvezető

Az ezredforduló elejére a Zsíl-völgyében teljesen leépült a magyar oktatás. 2003-ban egy tanító bácsi foglalkozott 7-8 gyerekkel egy összevont 1-4 osztályos közösségben. Petrozsényben a Ferences nővérek iskolája üresen, elhagyottan állt. Ezt az épületet kezdtük rendbe szedni, elsőre csak egy szintjét újítottuk fel az épületnek, majd emeletről emeletre az egész épületet. Nem csak kijavítottuk, hanem be is laktuk. A házat Jézus Szentséges Szívéről neveztük el, arról a szívről, melyet a katona lándzsája átdöfött, mely mégis feltámadt és szeretett.

Jelenleg 4 csoportos óvoda, 1-8 osztályos iskola és 10 szociális családból álló gyermekvédelmi központ működik itt, 100 bentlakó és 50 napközis gyerekkel – megmentve így a magyar oktatást.

Ács Éva, házvezető

A szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekotthon 1999 januárjától működik. Ez a Szent Ferenc Alapítvány első fiókja, amely Déva után megnyitotta kapuit.
Otthonunkban 40, 3-10 év közötti gyerek lakik, szociális családokban. Egy nevelő 8 gyerekkel él együtt egy lakrészben. Ők úgy élnek, mint egy család: együtt ébrednek, együtt étkeznek, együtt tanulnak, játszanak stb.
Az otthon mellett egy napközit is működtetünk, 30 szászvárosi gyerek részére. Ez azért jött létre, mert sajnos nincs elég hely, hogy több gyereket befogadjunk. A napköziben hét közben, reggeltől estig vannak a gyerekek. Reggelivel kezdik, utána óvodába/iskolába mennek, délután a nevelő mellett tanulnak, játszanak, s vacsora után hazamennek a szüleikhez aludni.
Mivel házunk eléggé régóta működik, az elmúlt évek során szükség volt a modernizálására, amely nagylelkű adományozóinknak köszönhetően nagy részben sikerült is.
A hozzánk látogatók nem csak a sok maszatos gyerek nevetése mellett kapcsolódhatnak ki, hanem az otthonunkat körülvevő kertben is. Ott a patak csobogása és a madarak éneke messze távol visznek a város zajától, ezért „csend szigetnek” is szoktuk nevezni otthonunkat. A 95. évében járó Antal atya, aki németül is beszél, jó útitárs lehet a szavak, történetek világában.
Menyhárt Ernő, házvezető

2011-ben vettük át a Stubenberg kastélyt Székelyhídon a Polgármesteri Hivataltól, 49 évre. Az épület felújítása a tetővel kezdődött, majd alakulásnak indult a templom melletti épület, mely 13. szobából áll. Jelenleg a másik épületszárny felújítása folyik.

Isten segedelmével, Böjte Csaba testvér önzetlen segítségével és jó emberek összefogásával, 2013 szeptemberében már gyerköcöket is a szárnyink alá tudtunk venni, és remélhetőleg egy szebb élet kezdődhetett számukra ebben a hajdani gyönyörű kastélyban.

CSAK HÁLA ÉS KÖSZÖNET

Ma a tied körülötted minden.
Adhatsz belőle, adj hát kinek nincs,
mert jön egy nap talán nemsokára,
s kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az a tied, amit adtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér,
A tett, a szó, mit szeretettből adtál
Veled marad, s örökké elkísér…

Mély hálával és köszönettel tartozunk e nagy-nagy ajándékért, Szent Ferenc atyánk nyolcszáz éves fájának egy új hajtásáért, a székelyhídi Gyermek Jézus Otthonért. Hisszük, hogy a jó Isten mindig hozzánk irányít majd valakit, amikor szükségünk lesz akár munkaerőre, akár anyagira.
Istenünk, szívünk tele van örömmel, hogy ennyire szeretsz minket!
Mindenért, Istennek és az Ő Szent Nevében adakozó Jótevőinknek legyen hála!
Előre is köszönjük az adományokat, lelki segítőket, kiket hozzánk küldesz, hogy ne legyen részünk a nélkülözésben, életünket szebb, sikeresebb és boldogabb legyen!

“MERT JÓT TENNI, JÓ!”

Szovátán 15 éve van jelen a Szent Ferenc Alapítvány. 2005-ben lett kész a nagy ház, amit Szent József gyerekotthonnak neveztünk el. Rá 3 évre bővült a ház egy újabb épülettel: sokáig itt a líceumba járó 9-12-dikes nagy diákok laknak, jelenleg vendégszállásként használjuk.

Jelenleg 60 gyerek van az otthonban. A legkisebb gyerek 2-3 éves, a legnagyobb 18 éves végzős diák. A gyerekek 8 szociális családban élnek.
Szováta nagyon híres a sós tavairól, ezt a gyerekek is kihasználják: kora nyár elejétől egészen késő őszig sokat járnak a sós tavakba fürdeni.
A város jól befogadta a gyerekeket, szívesen látják őket a település óvodáiban, iskoláiban.
Az otthon épületei jó állapotban vannak. Van egy 1 hektáros udvarunk, aminek egy része már elkészült, de az elkövetkezendő időben szeretnénk tovább kiépíteni, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és kedvükre elfoglaltságot találjanak a szabadban.
A kapu mindig nyitva van, szeretettel várjuk az ismerősöket, vendégeket és bárkit, aki még nem járt nálunk!

Tíz éve működik Szovátán a Szent József Otthon

Kedves Testvérek!

Örömteli szívvel írhatom le, hogy megnyitotta kapuit Szovátán, a Szent József Gyermekvédelmi Központ. Jelenleg 72 gyermek talált otthonra, a közadakozásból épült kilenc lakrészt, és konyhát, ebédlőt, raktárakat magába foglaló 1500 négyzetméter felületű otthonban.

2002 tavaszán, a nagyböjti időben, magyar Püspökkari Konferencia arra szólította fel a diákokat, hogy osszák meg a kenyerüket az éhezőkkel. Uzsonnájukból juttassanak a Dévai Gyermekvédelmi Központ lakóinak. A magyarországi gyermekek, fiatalok szívében visszhangra talált a püspökök felhívása, és mindenkit meglepett a szép eredmény, 14.000.000 Forint gyűlt össze a néhány hét alatt.

Nekünk abban az időben, s azóta is legnagyobb szükségünk lakásokra volt, hisz a dévai központunkat már rég kinőttük, a családból kihulló gyermekek, fürtökben álltak az ajtónk előtt. Így Szovátán, Maros megyében, egy szép domboldalon vásároltunk egy nagy ingatlant, melyen népünk jó szívében bízva elkezdtünk építkezni.

Úgy gondolom, hogy nagyon szerencsés ember vagyok, mert a jó ügy az emberek legszebb oldalát hozta a felszínre, és így nagyon sok nagyszerű embert ismerhettem meg. Álmaimban sem gondoltam, hogy ennyire jó az Isten által teremtett ember.  Az építkezés alatt, egymás után jöttek a számlák, és Istennek hála soha, még 24 órát sem kellett késnünk a kifizetéssel, mindig volt mihez nyúlni. A tavalyi nagycsütörtöki tűzeset visszavetett, de így is megépült a fészek. A szovátai ház teljes egészében magánemberek szeretetéből, jóságából született. A költségek legnagyobb részét a Magyarországon működő Dévai Szent Ferenc Alapítvány számlájára befizetett pénzekből sikerült állni, ezeket az adományokat magyarországi testvéreink adták, de jelentős támogatást kaptunk az építkezésben résztvevő cégektől, a beszállító vállalatoktól, a szovátai közigazgatástól, és sok sok erdélyi magán embertől is. Az Isten áldja meg mindannyiukat!

A gyerek zsivajtól hangos épületet nézve olyan jó arra gondolni, hogy milyen óriási erő van az összefogásban, az egyszerű emberek konok igenjében. A Gonosz szeretné megosztani a nemzetünket, elhitetni velünk, hogy kicsik, erőtlenek, gyengék vagyunk. Talán december 5-én úgy érezzük, hogy ez sikerül is neki, de ezt a szeretetből felfakadt intézményt nézve, világosan érzem, hogy Mária népe, itt a Kárpát-medencében nem hullott darabokra, mert az elesettek iránti szeretetben mindannyian egyek vagyunk. Legbelül ugyanaz a szolidaritás, szeretet, jóság mozgatja a szíveinket. Függetlenül attól, hogy a határnak melyik oldalán élünk, hogy kívülről milyen politikai színek határoznak meg, lelkünk mélyén idősek, fiatalok, szegények, vagy módos vállalkozók – ugyanabból az anyagból vagyunk gyúrva, örömünket leljük a szeretetben, abban, ha önzetlenül jót tehetünk. E ház megszületésénél olyan sokan dolgoztunk ingyen, szeretetből, olyan sokan adtak erejükön felül, és a házszentelésen mindannyian jó ízzel a szánkban, gyönyörködtünk, az otthont birokba vevő gyerekekben. Úgy gondolom ez az a mély réteg, – jót tenni jó- , ez a fundamentum, melyre nemzetünk építkezhet.

Az élet Isten-adta ajándék, élni, szeretetből alkotni, jót tenni jó. És azt gondolom, hogy míg mi örömünket leljük a munkában, az alkotásban, a szeretetből vállalt áldozatokban, addig mindig lesz erőnk megálmodni és újraépíteni azt a teret, melyben otthon lehetünk, itt, a Kárpát-medencében.

Szent József a ház védőszentje, példaképe. Ö nem a test és a vér kívánságából fogadta be családjába a kis Jézust, hanem Isten akaratából, szeretetből, jóságból. Mi is mindannyian, kik megszültük, és fenntartjuk ezt az otthont, a józsefi apaság részévé vállunk. Azáltal, hogy egy anya gyermeket szül, világra szül egy édesanyát is, a gyermeke végtelen bizalma szeretete olyan forrásokat nyit, tár fel az ő szívében, melyekről nem is álmodott. Új ember lesz ő maga is. A gyermek hisz abban, hogy az édesanyja a világ legügyesebb asszonya, az édesapja a világ legerősebb férfija. És a gyermeknek ez a teremtő tekintete, tényleg azzá is tesz bennünket, és magunk is csodálkozunk önmagunkon, ahogyan erőnket meghaladó feladatokat oldunk meg.  Itt nem arról van szó, hogy megéri-e, vagy nem apának, anyának lenni, hanem egyszerűen jó, csoda szülőnek lenni, mert ez az élet maga. Öröm Isten nevében befogadni gyermeket és így akár vér szerinti, akár józsefi értelemben vett apává válni, csodálatos dolog.

Szováta, és minden új, gyermekvédelemmel foglalkozó ház, azt bizonyítja, hogy nemzetünk, népünk nem vesztette el a gyermekek iránti szeretetét, és ez az apai-anyai ösztön a holnapunk záloga. Gyermekeink csillogó tekintete tehet naggyá, és megölt, eldobott magzataink, gyermekeink vádló tekintete alatt olvadhat semmivé nemzetünk. A kicsinyek bennünk bízó, rajtunk csüngő tekintete, hiszem, hogy olyan erőket fakaszthatnak fel bensőnkben, mely által otthonunkká formálhatjuk a Kárpát-medencét. De abban is biztos vagyok, a gyermekektől elfordult emberek, önzésükbe fúlva, elvesztik nem csak e földi boldogságukat, hanem az örök életüket is. A meddő fügefát megátkozta Krisztus!

Hiszem, hogy most szeptember 20-án, amikor Pápai Lajos győri megyéspüspök, és Jakubinyi György gyulafehérvári érsek úr felszentelte a gyermekek otthonát, Isten örömmel nézett mindannyiunkra, aki valamivel is hozzá járult itt Erdélyben, az Élet szolgálatához. Aki az Életet szolgálja, az Istent szolgálja.Legyen áldott az Úr, aki erőt adott, hogy felépítsük Szovátán az Élet templomát.

Legyen áldott az Út, mert társakat adott a Szent József otthon megálmodásához és kivitelezéséhez, és legyen áldott mert hiszem, hogy társakat ad a Szovátai gyermekvédelmi központ fenntartásához is.

Örömmel csordultig telt szívvel,

Csaba t.

A Kis Szent Teréz Gyermekvédelmi Központ 2004-től fogadja be a rászoruló gyermekeket Torockón, Erdély egyik legszebbnek tartott településén. A 30 gyermek egy több mint 130 éves műemlék épületben, és egy lakóházzá átalakított egykori csűrben, csendes és békés környezetben élhet. A torockói iskola fennmaradásában komoly szerepe van a gyermekotthonnak, mert az elöregedett község nem tudná létszámmal fenntartani az iskolát.

Három (szociális) családban élünk, de valójában egy nagy család vagyunk. Együtt dolgozunk a kertben, gondozzuk a virágainkat, együtt kirándulunk a csodálatos vidéken. Kis Szent Teréz szellemében minden nap próbálunk a magunk kis dolgaiban jók lenni, és Isten minket körülvevő szeretetének jeleit észrevenni és megköszönni.

Nálunk soha nem okoz gondot a szabadidő eltöltése, ha csak a kertbe megyünk ki szalonnát sütni, ott is kivételes táj vesz körül minket. De a hétvégi kiránduláson kívül még sok mindent szoktunk együtt csinálni: van, aki állatokat gondoz, citerázni vagy furulyázni tanul, házi kenyeret dagaszt, táborokat szervezünk, gazdálkodunk a kertünkben, és nagyon szeretjük a virágokat. A ház alatt egy kápolna található, így Jézus is együtt lakik velünk; itt minden évben van keresztelő, elsőáldozás.

Vannak kitűnő tanulóink, és persze néhányan olyanok is, akiknek nehezebben megy ez vagy az a tantárgy, de azon kívül, hogy igyekszünk olyan gyermekeket nevelni, akik jók a matematikában, talán fontosabb, hogy amikor a gyermekeink felnőnek, olyan biztos alapon álljon az életük, mint a becsületesség, a hit és a szorgalom és a képesség arra, hogy örülni tudjunk apró dolgoknak is.

Tavasztól őszig a faluturizmusnak is köszönhetően több látogatónk van, sokan nagyon messziről eljönnek, hogy láthassák ezt a vidéket. Szeretettel várunk minden érdeklődőt, aki meg akar ismerkedni az életünkkel, mindennapjainkkal.

Karczagi Anna-Iringó, házvezető

Mit jelent számomra a torockói gyermekotthonban élni?

Az, hogy itt élek, nekem sokat jelent, mert sok minden megváltozott az életemben. Otthon az volt a baj, hogy a szüleim nem jöttek ki jól egymással. Ennek sok oka volt, sokat szenvedtek a pénzhiány miatt is. A keresztanyukám találta ezt a nyugodt helyet, ahol több gyermekkel ismerkedhetek meg és élhetek együtt.

2010. február 27-én jöttünk ide a két testvéremmel. Amióta itt lakok, az változott meg, hogy megtanultam helyesen beszélni, megbarátkoztam az itteni gyermekekkel, és megtanultam viselkedni, imádkozni és még sok mást is. Az is nagyon fontos, hogy van egy nagyon jó barátnőm, fontos nekem, mert otthon nem volt egy barátnőm se. Itt van lehetőségem, hogy kiránduljak és táborba járjak, ahol érdekes dolgokat tanulhatok és más gyermekekkel és nevelőkkel köthetek barátságokat. Itt megkapom amire szükségem van, ételt és sok minden mást is, a békét és a legfőbb dolgot: sok – sok szeretetet:-)

B. Helga, 12 éves

“Csíkországban is, mint sok más helyen az országunkban eléggé nagy baj a szegénység.
Csaba testvér Tusnádfürdőn az Amerika Magyar Közösségek által adományozott pénzből vásárolta meg az egykori Anna villát, melyet 2006 tavaszán németországi jótevőink segítségével sikerült felújítani. 2006 szeptemberétől a ház második emelete is már lakhatóvá vált. Kezdetben csak harmincan voltunk, köztük én is, három nevelő és a házvezető Kolozsvári Tibor. Igaz, eleinte még nem volt fűtés, meleg víz, szekrény, de a legfontosabb mégis meg volt: szeretet, kedvesség, gondoskodás, a gyógyszer testünknek, lelkünknek egyaránt. Lassan minden kialakult. Nőtt a létszám, elkészült az első emelet meg a földszint, lassan megtelt a ház. Most száznál többen lakunk az otthonban. Tíz család van: négy fiú és hat lánycsalád, plusz a helybeli gyerekek napközis csoportja. Sok dologban gazdagodtunk, élmények ezre rejtőzik mindannyiunk szívében: kirándulások, zarándoklatok, játékok stb. Itt találták meg egyesek szívük választottját, mások legjobb barátjukat, barátnőjüket, mások meg itt tértek át a helyes életmódra.” (R. Renáta és B. Andrea)

“A nevelők sokat imádkoznak a házért, a gyerekekért és a szeretetért. Az Isten meg is hallgatja őket, mivelhogy az itteni gyerekek szeretik egymást, ahogy a testvérek. A gyerekek mindig vidámak, frissek, szeretetre méltók.” (B. Boróka).

Kérem fogadjanak szeretettel egy néhány szemelvényt a házunk életéből:

Szabadidő
“Mi minden szerdán és pénteken járunk foci edzésre, de gyakran járunk halászni is. Ha sokat fogunk, akkor hazavisszük, de ha keveset, akkor visszadobjuk a halakat a vízbe. Van több méter zsinórunk és mogyorófa botra kötjük, avval halászunk. A lányok inkább kézilabdázni szeretnek és énekelni, vagy gitározni és egymás közt vihorászni.” (Gábor István)

“Tusnádfürdőn kemények a telek, de jó a sípálya és a kedvünk. Tetszik, ahogyan a hó és a hideg megcsípi az arcomat, attól teljesen kipirulok. Voltak vicces dolgok is. Sokszor elestem. Egyik alkalommal alig tudtam feltápászkodni, de azért már várom az új telet. Most azonban a nyár rejteget ezer meg ezer csodát. A tél hideg és szórakoztató volt.” (L. Rozi)
“Nagyon jó volt látni a nevelőt, hogy mennyit esik, és ő is nevet ezen.” (J. Eszter)

“Ha az időjárás engedi, hétvégenként elmegyünk, vagy elbiciklizünk az Olt partjára a meleg vízhez. A „meleg víz” egy bő hozamú forrás. Az az érdekessége ennek a forrásnak, hogy a vize még a legrosszabb esetben is langyos és még télen sem fagy be. Út közben, egyszer Arni még kígyót is fogott. A nevelő-néni nagyon megijedt és mondta, hogy eresszük el.”

“Sokféle játékot kitalálunk. Isti és a Péter meg is tanult úszni. A kirándulásaink akkor teljes értékűek, ha az egész család ott van. Együtt játszunk és összekovácsolódunk, mint egy igazi család.” (Zsófi nevelő lányai)

Születésnap
“Mindenki életében van születésnap. Olyankor a nevelővel tortát sütünk a konyhán. Az ünnepelt meghívja a barátait, osztálytársait, majd vacsora után következik a szülinapi buli. Énekelünk és az ünnepelt felvágja a tortát és közösen elfogyasztjuk. Szoktunk egymásnak szülinapi emléklapot is készíteni mindig, ezt nagy szeretettel csináljuk. Az ünnepelt felbontja az ajándékait és együtt örülünk neki. Szerintünk az egymásra való figyelés és az egymás iránti szeretet a legszebb ajándék.” (Éva nevelő lányai)

Csaba testvér
“Csaba testvér egy csíki székely, aki nem zárkózott el a rászoruló gyermekektől, nem kergette el az ajtója elől, onnan ahol segítséget, befogadást kértek tőle, hanem igenis tiszta szívvel, boldogan befogadta őket. Ugyanígy tett Szent László is. Az ellenséget – miután legyőzte – nem megölte, hanem megbocsátott nekik. Nem kell semmit elutasítani, ami első látásra rosszak látszik. Minden szakadt ruhájú, gondozatlan gyermekből egy kis szeretettel, jósággal szép, „új” gyermeket lehet varázsolni, a rosszból jót lehet csinálni. Csaba testvér mindig imádkozik a bajba jutott gyermekekért, egy kis segítségért, egy kis pénzért. Neki sem könnyű, de ő értünk sose adja fel. Isten áldja őt!” (Molnár Kinga és R. Renáta).

Zsombolya a szerb határtól 5 km-re fekszik, a magyar határtól 60 km-re. Régen svábok laktak itt, most már vegyes a lakosság, a nagy többség román anyanyelvű.
Hogyan került ide a Szent Mihály gyerekotthon és a benne levő gyerekek?
Kaba Gábor úr – akkori polgármester úr – szerette volna, ha megmarad a magyar oktatás, s ennek az érdekében megtett mindent. Meggyőzte Csaba testvért, hogy Temes megyében is vannak bajba jutott gyerekek és szükségük van a segítségre.
Ennek lassan a kilencedik éve, hogy itt van a Szent Ferenc Alapítvány és ez a kis háza. Az évek folyamán volt, mikor 20 gyerek lakott nálunk, de ebben az évben 13 gyerekkel működik a ház.
Láttunk felnőni gyerekeket, van, aki már 18, 20 éves múlt. Hozzánk úgy kerültek, hogy kétszer, háromszor már osztályismétlők voltak. De sikerült maguk mögött hagyni a múltat, megtanultak tanulni, pótolni az ismereteik hiányosságát, lehetőséget kaptak önmagukat megismerésére és kiteljesedésére.
Nemrég meglátogatott Ricsi. Harmadik osztályos korában került hozzánk, emlékszem, szeptemberben a szüleivel és ikertestvérével együtt érkezett. Akkor már kétszer megbukott, nem akart egyáltalán iskolába járni, azt mondta, pásztor lesz, minek neki az iskola? Egy vékony, mozgékony, dadogó gyerek volt. Ha kérdeztél tőle valamit, annyira izgult, hogy nem tudta elmondani dadogás nélkül. Az alapoktól kezdtük vele, nem ismerte a magyar ABC-t, mivel román iskolába járt addig. Nem tudott összeadni, kivonni. Visszatekintve mit látok? Látom felnőni, kibontakozni, formálódni, tapasztalatot gyűjteni. Lassan, fokozatosan – már az első évben – elmaradt a dadogás, kezdett tanulni, segített, játszott. Most már felnőtt fiatalember, aki egy építkezési vállalatnál dolgozik, mint segédmunkás, de tanulni akar tovább, hogy jobban elsajátítsa a szakmát, amit választott.
Nagy öröm volt számomra, hogy visszajött látogatóba hozzánk. Ez a kicsiknek is jó, kapocs, mert szeretik egymást és ragaszkodnak egymáshoz. Jó volt látni, milyen szép felnőtté lett, s ezt az alapítvány által adott a lehetőségnek köszönheti. Ezáltal kapott esélyt az életre. Az itt eltöltött évek alatt sokan segítették, szeretetből, kitartásból jó példát látott. Köszönet azon embereknek, akik töretlenül hittek abban, hogy munkájuk gyümölcséből valami jó születik meg, és hogy ezt megosztották Ricsivel és a többi gyerekünkkel.

Sepsibükszádi napközi otthon 2008 óta működik falunkban. 20 gyerekkel indultunk a helyi önkormányzat által működésünkre bocsájtott kultúrotthon konyhájában. Az igény egyre nőtt, egyre több gyerek jött hozzánk, így 2012 júniusában az alapítványunk támogatóinak jóvoltából elkezdődhetett egy saját otthon építése. Köszönet érte a Porticus Alapítványnak. Új otthonunk közvetlenül a helyi Nagyboldogasszony templom mellett kapott helyett a plébánia papjának köszönhetően. Hála Istennek!
Így a 2012-13-as tanévet 2 csoportban, 36 gyerekkel itt indíthattuk már el. Nagy volt örömünk, olyan környezetett biztosíthattunk védenceinknek, amiről évekig csak álmodtunk. A szociálisan hátrányos családból származó gyerekek iskola után „hazajönnek”, megebédelünk, tanulunk, játszunk, bevezessük őket a mindennapi házimunka teendőibe. Lehajolunk hozzájuk,hogy ne csak tanulmányi, szellemi, viselkedési előrehaladásukban segíthessük, hanem lelki sérülésikre is gyógyírt adhassunk. Gyakran ünnepelünk, legyen az szülinap, karácsony, mikulás, nőnap, anyák napja, állami ünnep.
Ezúton mondunk hálát Csaba testvérnek, minden támogatónknak, úgy a közelünkben lakóknak, mint a távolból segítő ismeretlen jóembereknek. Imáinkban foglaljuk Őket!

Neagu Mária, házvezető

2010 tavaszán indult a Csatószegi Napközi 15 gyerekkel.

A plébánia 2006-ban kapta vissza ezt az épületet az államtól és itt kapott helyet a Csatószegi Napközi, amelyet a most is szolgálatban lévő plébános – Szőcs Márton – jóvoltából tudunk használni. Ezt az épületet 45 év alatt egyszer sem javította senki, pedig iskola működött benne. 2010. óta igyekszünk javítani, újítani: beszereltük a vizet, mellékhelyiséget alakítottunk ki, kályhát rakattunk, újra padoltuk, hogy a gyerekeknek szebbé és jobbá tegyük.

A napközibe olyan gyerekek járnak, akik nagyon rá vannak szorulva a segítségre, 3 évestől 14 éves korig vannak gyerekek nálunk. Néhányan nem jártak óvodába és mikor iskolába mennek szinte nem tudnak semmit (még azt sem, hogy mi egy vonal vagy egy kocka a füzetben). Hála az Istenek vannak ügyes gyerekek is, akik nagyon szorgalmasan tanulnak. Igyekeznek részt venni az iskola programokban is, amit rendeznek az osztályfőnökök vagy az Igazgató.

A napköziben délután imádkoznak, ebédelnek a gyerekek, tanulnak és leírják a házi feladatukat. Ezenkívül játszanak és van egy kis veteményes kertünk, ahol gyomlálni, kapálni szoktak, vagy éppen betakarítani, amit megtermeltünk közösen.

A Csatószegi Napköziben is szervezünk kirándulásokat, verset-énekeket tanulunk, és ami a legnagyobb odafigyelést igényel: a roma gyerekeknél az a tisztálkodás.

Sok gyerek sajnos semmilyen segítséget nem kap a szüleitől (ezt arra értem mint például a tanulás, a magaviselet, mert olyan is van, hogy a szülei sem tudnak írni sem olvasni). A hátrányos, ingerszegény környezet – amelyben élnek a gyerekek otthon – csak tovább ront a helyzetükön. Olyan ingoványos talajon vannak, melyen nem tudnak tovább haladni, ha nincs kellően megalapozva életük vagy nincs biztos támaszuk. Ha nem figyelünk ezekre a gyerekekre elcsúsznak a kamaszkor idején.

Mi arra törekszünk, hogy segítsünk az ilyen bajban levő gyerekeken itt a napköziben. Úgy érezem, nagyon szeretnek ide járni a csatószegi gyerekek.

Bedő Mária, házvezető

Csíkszentdomokos Felcsík legnagyobb székely faluja, a Csíki-medence felső részén található, az Egyeskő lábainál. Ebben a faluban is van egy, a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett napközi otthon, ami Márton Áronól, Erdély püspökéről lett elnevezve, mivel e falu szülötte volt ő is. Csíkszentdomokos méltán büszke rá.
Jelenleg 27 gyerek jár ide, akik huncutkodva lakják a házat – iskola után kihallatszik a gyerekzsivaj, a lárma és a kacagás. Szeretik a vendégeket, szeretnek barátkozni, ismerkedni az emberekkel. Lelkesen keresik az új barátokat és ismerősöket, akiknek megmutathatják a környék vad szépségeit. Mindeközben ők is belopják magukat az emberek szívébe….  mert úgy szeretnek őszintén és igazán, ahogy csak a gyerekek tudnak. Mint nevelőjük az a véleményem, már ez megér egy látogatást…
Opra Margit, nevelő

Csutakfalva – Gyergyóremete nyugati részén, a Kőpataka-völgyében fekvő, közigazgatásilag nem önálló településrész körülbelül 1500 lakossal. 1835-től, a közeli erdők irtása során keletkezett, innen kapta a Csutakfalva elnevezést. A település a vallásos élet központja volt az 1940-es évek elején, Pál Elek plébános idején építették és Árpád-házi Szent Margit tiszteletére szentelték fel a templomot. Csutakfalván a Szent Ferenc Alapítvány napközije 2006. március 27-én indult, a Balás Jenő Általános Iskola egy külön termében. A gyereklétszám mindig változó, indult 13 gyerekkel, jelenleg 23 gyerek jár rendszeresen. 2011. november 16-án a helyi önkormányzat és Csaba atya közreműködésével egy gyönyörű családi házat kaptak a napközis gyerekek, a Csutakfalva út 53. szám alatt, mely teljesen tatarozott, központi fűtéssel ellátott, nagy udvarral és kerttel rendelkezik. Ezt ugyancsak Árpád-házi Szent Margitról neveztük el. A gyerekek mind nagycsaládokból valamint szerény jövedelmű családokból jönnek. Az állandó tanulási program mellett a gyerekeknek más tevékenységek is vannak biztosítva, mint a születésnapok megünneplése, a Mikulás várás, karácsonykor betlehemes előadás a templomban, farsangolás, a nyári vakációban kézműves tábor.
Mindennap hálát adunk Istenünknek, Csaba atyának és a támogatóknak a mindennapi ételünkért, a szép, tiszta házért és hogy a Szent Ferenc Alapítványhoz tartozhatunk.
Tisztelettel,
György Mózes Renáta nevelő

Esztelneken a napközi 2008 januárjában indult, egy évet az óvoda épületében működtünk. 2009 februárjában Csaba testvér vásárolt egy régi falusi házat, amely Isten segedelméből 1908. május havába épült. Szépen felújítottuk, két fürdőszobával és egy szobával bővült, tehát van három szoba, egy konyha, kamra, két fürdő, pince és egy kert. A ház megmaradt a maga régi stílusában. Csendes helyen van a napközi és van egy külön érdekessége, hogy a napközihez autóval csak a patakon át lehet bemenni, mivel pont a kapu előtt folyik Esztelnek patakja. Fut egy keskeny ösvény, mi azon közlekedünk. Nyáron sokat lubickolnak a gyerekek ebben a patakban.
A napközibe 40 gyerek jár, ovisok és I.-VIII. osztályosok. Magyar és roma nemzetiségű gyerekek ők. A gyerekekkel tanulunk, leírjuk a házi feladatot, játszunk és van egy veteményesünk, ahol tavasztól őszig dolgozunk a gyerekekkel. A gyerekek örülnek, hogy jöhetnek a napközibe.
Hálásan köszönjük Csaba testvérnek és a támogatóknak a sok segítséget.
Csibi Edit, házvezető

Farkaslakán a Nyikó patak mellett, a falu legmélyebb pontján áll egy ház, a Sáros utca 110. szám alatt.
Amikor 2005. augusztus 25-én végigvonult ebben a falucskában az árvíz, ezen a részén tombolt a nagy áradat, vitte a ház melleti csűr egy részét, valamint az udvarban álló melléképületet. De a házban – valami csodával határos módon – csak a pince részt lepte el a víz. Emiatt úgy érezték a tulajdonosok, hogy valami jó célra kell felajánlani a házat, amelyből ők az árvíz után elköltöztek.
Miután Csaba testvér elfogadta a nagylelkű felajánlást, 2009. október 1-jén elkezdődött a gyermekvédelmi tevékenység. Azóta működik a napközi, kérve az irgalmasság apostolának, Szent Fausztina nővérnek közbenjárását az itt tanuló gyerekek és szüleik számára.
Napi tevékenységünk 17 gyermekkel, 12 órától este 6 óráig tart. A gyerekekkel – ahogy az iskolából érkeznek – a házi feladatokat kezdjük, majd 2 és 3 óra között ebédelünk. Az ebéd alatt felolvasunk egy igerészt, magyarázva egy kis történettel, majd közösen kibontjuk és megbeszéljük, hogyan éljük meg ezt a mindennapokban. Ezután a házi feladatok további megírása következik és utána jön a játék és szabad foglalkozás. A nap végét imával zárjuk, amelyben minden gyerek belefoglalja saját szándékát. A gyerekeknek az imába foglalt szándékaik részben különböznek, de sokuk problémája hasonló. Kérésük őszinteséget mutat, felajánlják szüleik bűneiért, megváltozásáért, a családi békéért, hogy apa és anya ne veszekedjen (verekedjen), a halottakért, főleg azokért, akiket ők ismertek a közelmúltban (pl. a kéményseprő bácsiért), a tisztítótűzben szenvedőkért, a beteg mamáért, a tatáért, mindenki szüleiért.

2006 szeptemberében kezdtük el gyermekmentő szolgálatunkat itt Felsősófalván. Az első évet iskolánk egyik osztálytermében töltöttük el, hideg étellel: zsíros kenyér, margarin, lekvár és tea volt főleg a menü. Azután 2007 júniusában Csaba testvér megvásárolt egy tapaszos falú régi öreg házat a gyermekeknek, amit őszre sikerült beköltözhetővé varázsolni. Ez a ház lett 2007 szeptemberétől a napközi otthonunk. Csaba testvér, angliai támogatóink és sok jószívű ember segítségével sikerült ezt az öreg házat annyira megerősítgetni, hogy elbírja a 20-22 gyermek csintalankodásait.
Hetedik éve nevelgetem, formálgatom gyermekeimet, Istenbe vetett bizalmammal támogatom őket. Most már meleg ebédet és sok finomságot tudok készíteni a gyerekeknek, sőt ők maguk is sütögetnek (palacsintát, süteményt). Csodálatos aranyos gyermekeim vannak, akiknek szép lassan sikerült feloldani gátlásaikat, sérüléseiket gyógyítgatni. Igyekszem következetes lenni a nevelésükben, aminek eredménye az, hogy amikor jön egy új kisgyerek, ő már tudja az iskolából a többi gyermektől, hogy milyen szabályok vannak a napköziben, és minek kell eleget tegyen. Megígéri, hogy nem beszél csúnyán, nem verekedik, segít nekem mindenben és ügyesen fog tanulni.
A napköziből a gyerekek nap mint nap hazamennek szüleikhez, otthon a nehézségeikkel együtt kell élniük. Ezért talán a napközis gyermekeink nevelése egy kicsit nehezebb is, mint a bennlakó otthonokban. Nagyon fontos a szülővel való kapcsolattartás és a szülő lelki támogatása, néha útbaigazításra szorulnak gyengeségükben. A gyerek otthon a lazaság elve alatt nevelkedik, nincs határ például a rossz filmek nézésében, mert nem törődik a szülő ezzel. Mégis jobbnak találom, hogy a gyerek családban nevelkedjen. Hiszen az élet is tele van rossz dolgokkal, így talán könnyebben különbséget tud majd tenni jó és rossz között. Mivel a délutániban – így nevezik a napközit – igyekszünk egymásra figyelni, mindent, amit fontosnak látok kellő időben kibontjuk és megbeszéljük, ez szerintem sokat segít a fejlődésükben.
Nagyobb diákjaim, akik tovább mentek tanulni, péntekenként meglátogatnak, szívesen jönnek vissza a délutániba. Nagyon sok szeretetet kapok a gyermekektől, és én is nagyon szeretem őket.
Gagyi Margit, házvezető

Gyergyócsomafalva Székelyföld északi, Hargita megye középső részén terül el. Gyergyószentmiklóstól 9 km-re délnyugatra a Nagy-Somlyó-patak Marosba ömlésénél fekszik.
Itt 2009. október 3-án kezdte el a Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi tevékenységét a község 100 éves kihasználatlan Népiskolája egyik termében. A népszerű és újszerű központ vonzotta a község gyerekeit, minden gyerek oda szeretett volna járni, de mivel meg voltak a kritériumok csak a legrászorulóbbak kerülhettek be. Egy év után – miután eltelt egy nehéz és hideg tél – be kellett ismerniük, hogy nem megfelelő az épület állapota a központ számára: télen a nagy hidegek miatt képtelenség volt megfelelő hőmérsékletre kifűteni.
2010 nyarán Csaba testvér Csomafalva központjában vásárolt egy kertes, kétszobás családi házat, ahol ősszel az új tanévet megkezdhették a gyerekek. A ház otthonias, meleg és tiszta, viszont a zajt nem nyeli el úgy, mint a magas falú iskola. Az új otthon a község központjában fekszik, jelenleg 21 hátrányos helyzetű gyerek jár oda. Legkisebb „lakója” 6 éves, míg a legnagyobb 16. Egy igen összeforrt közösség ez, ahol mindenki tudja, hogy mi a feladata. Sokuknak újdonság volt az angol wc használata, a „kötelező” kézmosások, a tisztaság, az étkezés előtti ima, a rend, a szent énekek, az előadások, utazások, kötelességek, elvárások. Vannak olyan gyerekek is, akik a napköziben cserélnek tiszta ruhát, és laknak jól naponta egyszer. Sokan az otthonban érezték meg először az ünnepek hangulatát: milyen egy anyák napi ünnepség, milyen a mikulásjárás, a karácsonyi vásár, a húsvéti tojásírás.
A gyerekek nagyon szeretik a nyarat, nemcsak azért, mert nincs iskola, hanem, mert mehetnek táborokba, részt vehetnek saját szervezésű táborainkban (angol-román tábor, sátortábor az udvaron, kézműves tábor) tehát ilyenkor sem áll meg az élet a napköziben. Ha egy-egy gyerekkel egyéb nem is történik: együtt készülnek nevelőjükkel az eltussolt pótvizsgáikra.
Nevelőjük, egyben pótmamájuk, rendszeres kapcsolatban van a gyerekek tanáraival, szüleikkel, a rendőrséggel, a polgármesteri hivatallal, az orvosi rendelővel és a helyi plébánossal. Bármilyen probléma esetén ezzel a nagy kapcsolati hálóval sokkal könnyebben és hatékonyabban sikerül megoldani a nehézségeket.
Bartalis Beáta, házvezető

Kápolnás faluban a Szent Ferenc Alapítvány egy kis tornácos házat vásárolt, ahová összegyűlhetnek a falu veszélyeztetett gyermekei. Nap mint nap vidáman, örömmel töltik be ezt a kis házat. A sok tanulás mellett jut idő a játékra és a közös feladatok elvégzésére is.

Egy kis harapnivalón túl a gyerekek meleg ruhát és cipőt is kapnak itt. A támogatóink segítségével néha elmehetünk kirándulni, ami nagyon nagy élmény számukra.

Köszönjük a Jó Istenek, hogy ezeknek a gyermekeknek is lehet szebb egy kicsit az életük.

Kézdivásárhelytől 7 km-re északra a Kászon vize egy igen kedves falun csörgedezik keresztül. Szép székely kapuk, sok fazsindelyes háztető van a faluban, amelynek neve Kézdiszentlélek. A hangulatos falukép, a XIV. században épült, erődített templom már elég is lenne ahhoz, hogy érdeklődésünket felkeltse. Az erődtemplomtól meredeken emelkedik ki a tájból rozsdavörös szikláival a Perkő. A hegy tetején, ahol valamikor az egyik legrégibbi székely végvár állott, igen különös építmény vonja magára a figyelmet: a Szent István kápolna.
Kézdiszentlélek községben a napközi otthon 2011 februárjában indult és 2012. júniusig megfelelő helyiség hiányában a plébánián működött. 2012 tavaszán a Polgármesteri Hivatal jóvoltából kaptunk egy épületet, amelyet felújítottak és jelenleg 15 hátrányos helyzetű gyermek birtokolja. A gyerekek 6-12 éves kor között vannak. A napközi otthon nemcsak azon gyerekeknek nyújt segítő meleg otthont, akik számára ez nem adatott meg, hanem azoknak is, kiknek szülei éjt nappalá téve dolgoznak az életben való fennmaradásukért. A gyerekek napjai Mátyus Emese nevelő segítségével tanulással, gyermekjátékokkal, vidámsággal,  imádkozással szeretetben telnek. P. Bartók Albert ferences neve méltón került a napköziotthonunk homlokzatára, mivel a község szülöttje volt és szerzetesként Istent és embertársait szolgálta haláláig.
Mátyus Emese, házvezető

Máréfalván 2006-ban indult 22 gyerekkel a napközi a kántori lak régi épületében, melyet akkor még az iskola használt. Isten segítségével, Csaba testvér, egy nagylelkű vállalkozó támogatásával és sok jó ember összefogásával felújítottuk a mellette álló gazdasági épületet. 2008-ban szenteltük fel, és megkapta az „Összefogás Háza” nevet. Az új házban két csoportot tudunk működtetni, 42 gyerekkel és két-három nevelővel, önkéntesekkel.
A nyári vakációba, minden év júliusában megszervezzük gyermekeinknek a Biblia tábort, ami három napig tart. Ez a tábor nyitott a falunk gyermekei számára is (100-120 gyereket foglalkoztatunk). Besegít a helyi plébános is, és több önkéntes szolgál ez idő alatt. Ennek a tábornak 5 éves hagyománya van, amire nagyon büszkék vagyunk.

Olosz Zsófia-Katalin, házvezető

2006 januárjában egy pár gyerekkel indultunk a falu hittantermében. Rövidesen negyven körüli gyermek jött naponta. A hittanterem kicsinek bizonyult, ezért a polgármester segítségét kértem, hogy egy nagyobb helységet kaphassunk. Így a 2006-2007-es tanévet már egy nagyobb épületben kezdtük, amely több mint száz éves, romos, elhanyagolt épület volt. Amikor Csaba testvér meglátogatott, azt mondta: “Ne búsuljak, mert ez a ház lesz a legszebb faluban!”- és igaza lett!
2008 októberében volt a házszentelő. Addigra már nagyon sokat változott a ház. Sok segítséget kaptunk ahhoz, hogy a ez a régi rendőrségi épület megújuljon, egy szép, kényelmes de főképpen élettel teli otthon legyen.
A gyerekek az iskolából, óvodából szeretettel jönnek. Együtt tanulunk, játszunk, dolgozunk és sokat imádkozunk. Szeretnénk jó gazdái lenni a napközi otthonunknak, hogy még nagyon sokáig és sok gyereknek egy igazi otthona legyen. Naponta hitünk erősítéséért imádkozunk és örömmel tapasztaljuk, hogy nem hiábavaló.

Napközi otthonunk 2007 februárjában jött létre Csaba testvér és a helyi pap bácsink jóvoltából. Ideiglenesen egyházi épületben kapott helyet a 40 rászoruló gyermek, amely két csoportban működik, két nevelőnő vezetésével. Négyéves kortól egészen tizennégy éves korig vannak gyerekeink. Boldogan mondhatjuk el, hogy már öten átmentek a csíkszeredai Szent István középiskolai kollégiumba. Mikor haza jönnek, mindig visszatérnek hozzánk, és örömmel tölt el minket, hogy még mindig visszakívánkoznak oda, ahonnan elindultak.
Célunk a napköziben, hogy egy nagy család legyünk, ahol gyerekeink jól érzik magukat, biztonságban, szeretetben, melegségben legyen részük. Őszinteségre, becsületes munkára próbáljuk nevelni őket, hogy közösségünk hasznos, és vallásos tagjai legyenek.
Isten segítő szeretetét kérjük Csaba testvérre, minden kedves támogatónkra, gyerekeinkre és munkatársainkra!
Mihály Anna, Bálint-Pál Edit és a gyerekek

2006. február 13-án születtünk a sóvidéken, jelenleg 33 gyerek jár hozzánk, kik sokan már hét éve szárnyaink alatt nőnek.
Volt, akinél az elvetett mag már meghozta gyümölcsét és ezekre a gyerekekre nagyon büszkék vagyunk. Van, ahol a mag – az élni akarás vágya –  nagyon nehezen fog kibontakozni. A sok szép év alatt – volt itt ám öröm is, és könny is – együtt tudunk örvendeni, bánatainkat elmesélni, problémáinkat közösen megoldani, gyermekeinket – kik hisznek szavunkban – a jó útra, az élet szép útjára indítani.
Ünnepeket közösen szoktunk ünnepelni, ahol fehér asztalterítő van, ahol minden áldott ünnepnek és napnak, értelemmel, tanulsággal megadjuk a módját. Számunkra a legfontosabb, hogy közösen adunk hálát a jótevőinkért, ismerőseinkért, barátainkért, és mindenkiért, aki imádkozik érettünk. Szép hét év áll hátunk mögött. Hisszük, hogy a tanításunk, magvetésünk, nem volt hiábavaló. “Merjetek álmodni és kérni Istent, mert egyszer, váratlanul, a csoda jönni fog!”
A Szent Borbála Napközi Otthon kicsijei és nagyjai nevében,
Ágnes Kovács, házvezető

Csodaszép vidéken húzódik meg ez a 7 tanyabokorból álló község. A falu olyan hatalmas területen fekszik, hogy három helyen van óvoda és iskola. Mi – egyelőre – a központi helyen lakó bajba jutott gyerekeknek tudunk a napközinkkel segíteni. Ide érkeznek egy órától a gyermekek, 3-ig tanulunk, utána eszünk, 4 órakor, akik nagyon távol laknak már mennek haza. Szabadidőnkben képeslapokat készítünk, énekeket tanulunk, játszunk, rajzolunk. Jelenleg 16 gyerek jár hozzánk.

Fábián Melánia-Mária, házvezető

Tekerőpatakon a napközi otthon 2010 októberében indult 20 gyerekkel. Az egyház épületében kaptunk egy termet, kezdetben ez elégséges volt részünkre. Most is abban az épületben folytatjuk tevékenységünket, de egy másik részében, amit 2012 nyarán újítottak fel. Nagyon szép és kényelmes ez a hely, 22 gyerek jár most ide. 2012. szeptember 9-én volt a napközi otthonunk felszentelése, amely a Keresztelő Szent János nevet kapta. Büszke vagyok arra, hogy gyerekeink örömmel jönnek minden nap.
Szeretettel,
Fodor Klementina Tekerőpatakról

2007 decemberében indult a csoportunk Zetelakán. 2009-ben a napközi otthonunk felvette a falu nagy szülöttének Dr. P. Boros Fortunat ferences szerzetesnek a nevét. A napköziben tanulás után délutánonként a gyerekekkel kézműveskedni szoktunk: bútort festünk, rongybabákat készítünk, gyöngyöt fűzünk és a szabadban játszunk sokat. Egyik lányunk versét küldjük üdvözletként, Zsombori Zsóka, házvezető

Ilyen a Föld?!

Mi boldognak látjuk világunk
De mindennap, csak rongáljuk.
Mi kapzsi emberek nem értékeljük az életet,
holott, oly rövid és szánalmas, nem tart örökké a fájdalmas.

Földünkön dúl a háború,
mennyi halott ember, oly szomorú,
vérző szívvel borulnak a földre,
mennyi halott, oly sok lett belőle.

Őrizzük a földünket,
ne pusztítsuk a nemzetet.

Ilyés Nóra-Mónika, 15 éves, Zetelaka

Alsósófalván, a sóhegyek lábainál elterülő falucskánkban, akárcsak a környező falvakban is, 2006 óta visel gondot napközink a falu segítséget kérő gyerekeire. Az épület nem az alapítvány tulajdona, a helyi önkormányzat ad helyet a régi óvoda épületében. A gyerekek az iskolából érkeznek,majd este hazatérnek családjaikhoz. Az együtt töltött időt megpróbáljuk vidáman, szeretetben eltölteni, együtt örülve egymás sikerének, együtt megoldást találni a kisebb-nagyobb problémákra. Hála minden napért a Jó Istennek, köszönet Csaba Testvérnek  és minden egyes támogatónak, kik lehetővé teszik a mindennapi mosolyt!

A Dévai Szent Ferenc Alapítványnak Bihardiószegen is működik iskolaháza.
Iskolaháznak hívjuk azért, mert az iskola keretében működik, egy osztályteremben a tanítási órák után.

16 gyerek jár ide nap mint nap, minden korcsoportból: 2 óvodás, 5 elemis, 9 gimnazista.

Fegyelmezett, tettre kész gyerekek. Mint minden diák a tanuláson kívül mindent szívesen csinálnak. Persze vannak, akik nagyon jó tanulók. Sőt kiemelkedő tehetségek is vannak, egy hetedikes leányka nagyon jól rajzol és egy nyolcadikos fiú stand up comedy-zik, igen nagy sikerrel.

Diószegen az iskolaház 2008 óta működik, sokan már más iskolákba járnak, de szabadidejükben sokszor visszatérnek.

A csoport nevelője Pongor Éva, nyugdíjas tanárnő

Napközi otthonunk a borszéki iskolában működik 2012-től. Előtte a katolikus
templom melletti plébánia épületében kaptunk helyet a helyi plébános úr
jóvoltából. Jelenleg 14 gyerek jár a napközibe. Szívesen részt veszünk
különböző programokon, amiket a helyi civil szervezetek rendeznek. Szeretünk
minél több időt a szabadban tölteni, így egyre több szépséges sarkát fedezzük
fel a természetnek a gyerekekkel. Együtt dolgozunk a Tanulók Házával, egyre
több gyereket foglalkoztat a kerámia és a festészet. A csoportunk nagy része
tagja a Czifrasarok néptáncegyüttesnek, így számos fellépésük van országszerte.

A napközink az iskola épületében működik. 20 gyerek jár hozzánk. Nagyon szép osztálytermünk van, ahol a gyerekek jól érzik magukat. Van egy kis kórusunk. A születésnapokat is mindig megünnepeljük. A gyereknapon is torta jár!

A csíkcsicsói napközi otthonunk nagyon fiatal, 2014 januárjában indultunk  és 15 gyereket foglalkoztatunk. Az egyházhoz tartozó felekezeti iskola adott helyet ennek a tevékenységnek és továbbra is támogat minket.
Nagy szeretettel végzem ezt a munkát, próbálom megtanítani mindarra a gyerekeket, amire a mindennapi életben szükségük lesz. Főzünk, veteményezünk, házi laskát készítünk eladásra is – tanulunk testvérként élni, hitünket gyakorolni.

A karcfalvi napközi 2009. március 12-én indult 20 gyerekkel a helyi iskola egyik tantermében, a falu szegény sorsú vagy más nehézségekkel küszködő családok gyerekei számára.

Ismerve a falut sok olyan gyerekről volt tudomásunk, akik otthoni hátrányos helyzetük miatt az iskolában is nehézségekkel küszködtek.

A délutáni foglalkozásokon igyekszünk a gyereknek segíteni a tanulásban, problémáik megoldásában, szeretetben nevelni a szépre, jóra.

Idő közben létszámunk növekedett, a 2012-13-as tanévet már 42 gyerekkel zártuk sikeresen.

Gyergyóalfalu a Gyergyói-medencében, Gyergyószentmiklóstól 6km-re-nyugatra fekszik.

Átszeli a Békény patak, amely a mi napközi otthonunk kapuja előtt is elfolyik, így nyaranként a gyerekek vidáman fürdenek benne.

Három éve működünk, egy éve van kertes házunk, így folyamatosan csinosítjuk a házat és szépítjük az udvarát.

A napközi a falu központjában van közel az iskolához és a templomhoz.

23 gyerek jár a délutáni foglalkoztatóba ahol a tanuláson és játszáson kívül nagy lelkesedéssel foglaljuk le magunkat különböző kézimunkázással, vagy akár a konyhában is szeretettel ügyeskedünk, de ha az időjárás engedi biciklizni is szoktunk.

2007. február 16-án kezdődött Gyergyóditróban a Szent Ferenc Alapítvány gyermekmentő tevékenysége a község egyik iskolájának tantermében.

Akkor még 22 gyermek járt napi rendszerességgel a délutáni foglalkozásokra.

Két év után szükséges volt a bővítés. Azóta 40-50 ditrói tanuló nap mind nap velünk tölti a délutánokat és együtt próbáljuk megoldani a gondjaikat, nehézségeiket (a kép a szárhegyi tanévzárón készült 2013-ban).

Két csoportban foglalkozunk a gyermekekkel. A kisebbek óvodások és elemi iskolások, a nagyobbak 5. osztálytól 9. osztályos tanulók.

2006. szeptember 15-én indítottuk napközi otthonunkat Csaba atya segítségével és a Jó Isten áldásával.

Otthonunknak a Fráter György Általános Iskola ad helyet. Tanév alatt a központi iskola épületébe vagyunk.

22-25 gyerek jár minden nap.

Magunk készített ebédet eszünk, tanulunk, játszunk, dolgozunk, kézimunkákat készítünk.

Templomba járunk. Az ünnepeket betanult műsorral, tánccal tartjuk meg.

Nyáron az eszenyői saját házunkba jönnek a gyerekek, ahol fürödnek a patakban, szövő-fonó kalákát tartunk és szép rongy- meg gyapjú szőnyegeket, tarisznyákat készítünk.

A gyergyószentmiklósi felszegi (I.-es) délutáni napközi otthon 2007 novemberében indult. Maga az épület egyházi tulajdon, tágas udvarral, szép környezetben. Ma 30-as létszámmal működünk. A szeretetteljes nevelésnek meg van a gyümölcse. Reméljük, hogy a továbbiakban is egy egymást szerető, segítő, összetartó kis csapat maradunk.

A gyergyószentmiklósi II.-es napközi otthon 2009-ben indult a Kós Károly Általános Iskola épületében. Jelenleg is ott működünk 22 gyerekkel. Tartalmas délutánokat szervezünk a gyerekeknek. Ők nagyon szeretnek oda járni. A mi napközinknek nagy előnye, hogy hatalmas udvar áll rendelkezésünkre.

.

Az illyésmezei napközi otthon a legelső napközik között szerepelt a Szent Ferenc Alapítvány életében. A segítségadás itt a szociálisan rászorult gyerekek tanításában és étkeztetésében nyilvánul meg. Az évek során sok szépet és sikereket tapasztaltunk a gyerekekkel, nagylelkű támogatókat vezérelt hozzánk a Jó Isten. A szovátai önkormányzat épületében töltöttünk el 8 évet, most a falu iskola egyik termében örülünk egymásnak és hálát adunk a Jó Istennek, hogy együtt megoldhatjuk a nehéz gondokat, amelyek a gyerekek otthonában szinte megoldhatatlannak tűnnek. Minden nap Csaba testvérért imádkozunk és megköszönjük, hogy egy olyan utat nyitott meg a gyerekeinknek, amelyen könnyen az élet hasznos dolgaihoz segítjük őket. Az elmúlt évek során 23-24 gyereknek adtam tapasztalatot, tudást és ami a legfontosabb: csillogást a szemükbe. Szeretettel végzem munkámat ebben a napköziben.

Kézdialmás Kézdivásárhelytől 15 km-re észak-keletre, az Avastető oldalában, a Szent Mihály-hegy alatt fekszik, a háromszéki Szentföld egyik végfalujaként.

Iskolaházunk a helyi iskola, tanács, plébániahivatal jóvoltából és Csaba testvér nagylelkű támogatásával jött létre. A falu központjában a régi iskola épületében találtunk meleg otthonra.

Kelemen Didák minorita szerzetesről elnevezett iskolaházunk 2013 őszén Isten segítségével nyitotta meg kapuit és 19 rászoruló gyerek talált itt békés, meleg otthonra.

A gyerekek nagy szeretettel járnak ide. Minden gyerek iskola után érkezik hozzánk. Közös ebéd után a tanulást helyeztük előtérben. Ezen kívül kézimunkázunk, játszunk, kirándulunk.

Sok szép élménybe van részünk, és mindezért hála és köszönet Csaba testvérnek és minden kedves támogatónknak. Köszönjük, hogy tagjaivá válhattunk Csaba testvér nagy családjának.

Bertalan Ibolya

Marosszentannai (udvarfalvi) Napközi Otthon

A régi székely fővárostól 6 km-re lévő Marosszentannán kaptunk szállást egy iskola osztálytermében, közel négy éve. Az ott élő 20 kicsi mosoly életét próbáljuk szebbé, színesebbé tenni öleléssel, szép szóval, kirándulásokkal, kis ünnepélyeinkkel, tanítással. Bár néha a szerepek felcserélődnek,s ők tanítanak minket, igazából egymást tanítjuk. Jó nekünk itt lenni örömben, a mindennapi házi feladataink, a régi padok és a diófák között, Csaba testvér szárnyai alatt.

Isten segítségével 2007 februárjában OROTVA falujában is elindulhatott a napközi otthon. Első lépéseinket 20 gyerekkel tehettünk meg, ami évről évre váltakozó, nem csökkenünk hanem mindig többen és többen vagyunk.

A délutáni foglalkozáson mindig nagy hangsúlyt fektetünk a tanulásra, majd beszélgetünk a közösségi nevelésről szinte minden nap.

Hétvégén, azaz pénteken főzünk illetve sütünk közösen. Ünnepek alkalmától függően mindig szerepelünk (Karácsony, Húsvét, anyák napja, farsang stb.).

Segítünk az idősebb embereken, sőt szoktuk köszönteni az özvegy embereket. Nagy öröm látni az özvegy asszonyok arcán mennyire örülnek a kis ajándékra amit a gyerekektől kapnak ezeket az ajándékokat mindig saját maguk készítik el.

Néha nagyon elfáradunk úgy érezzük hogy már nincs tovább, de mindig megsegít a jó ISTEN és a gyerekek lelkesedése lelket önt belénk, ezáltal erőt kapunk a következő nap elkezdéséhez.

Székelyhíd – nevével ellentétben – nem Székelyföldön fekszik, hanem a magyar határhoz közel, Nagyvárad mellett.

A helyi gyermekotthon épületében kaptunk helyet már 6 éve. Két teremben, 20 gyerekkel foglalkozunk, 3-16 év közöttiekkel. Külön csoportban a kisebbek es külön a nagyok. Az ebédünket együtt fogyasztjuk el, általában háromszor van főtt étel hetente es kétszer hideg. Ebéd után közösen készítjük el a házi feladatokat, egy kis rövid játékkal fejezzük be a napot. Meg soha nem történt meg, hogy éhesen engedjem haza a gyerekeket! Hála Csaba testvér odaadó gondoskodásának es támogatóink nagylelkűségének. Isten fizesse meg minden jó szándékkal felénk forduló ember munkáját!

2010-2011 telén a polgárdi városvezetés egy elhagyott, szép épületet kínált fel a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, és kérte, hogy induljon el Polgárdiban egy gyermekvédelmi intézmény. Csaba testvér igent mondott, így – kedves helyi emberek jóakaratának hála – megkezdődött a falbontás, vakolás, majd 2011 márciusában megnyitotta kapuit a Bosco Szent Jánosról elnevezett napköziotthon.
A Don Bosco Iskolaház falait azóta 20 jókedvű gyermek kacaja tölti be! Bújócskáznak, fociznak, barkácsolnak, facsemetét ültetnek, és veteményest is gondoznak! Természetesen minden nap megtanulnak, a házban fürdenek és szép ruhát is kapnak. Mindannyian nagy kincsek…  akiket szeretnék, hogy saját erejükből megéljenek akkor is, ha elengedjük a kezüket. Célunk, hogy tudjanak munkát vállalni és majdan boldog családot alapítani. S tegyék mindezt jó kedéllyel, és a Jóistennel való erős személyes kapcsolatban.

Szeretettel várjuk a hozzánk érkező, gyermektől és munkától meg nem riadó kedves segítőket!

 http://vimeo.com/100393897

A házat a Pro Vita Hominis sepsiszentgyörgyi magzatvédő társaság hozta létre az élet védelmében a 2000-es évek elején. Csaba testvér igent mondott a legkisebbek szolgálatára és 2005-től a Szent Ferenc Alapítvány működteti a házat. Ennek a szolgálatnak egyik jelképes megnyilvánulása az itt született babák megkeresztelése.
Az otthon öt anyuka és gyermekeik befogadására alkalmas. Többnyire első gyermeküket váró fiatal édesanyák kapnak itt menedéket. Az utóbbi években egyre több alkalommal “kopogtat” az ajtónkon segítségért olyan anya, aki két, vagy több gyermekről kell egyedül gondoskodjon, miután az élettársa elhagyta. Most, hogy biztonságban vannak, a várandósság talán áldott állapottá tud válni. A hétköznapok fontos része minél több háztartási ismeret elsajátítása és önálló gyakorlása.
Az itt eltöltött idő egyik legfontosabb eseménye Isten ingyenes szeretetének megtapasztalása, amelyet magukkal vihetnek az előttük álló nehéz életútra.
Az anyaotthonban öt ferences nővér látja el a sokrétű feladatot és osztja meg életét azokkal, akiket a Jóisten rájuk bíz

A kollégium 2009 októberében jött létre, ekkor költözött be az első 20 egyetemista lány. A házat egy kedves, nyugdíjas nénitől kapta a Szent Ferenc Alapítvány adományba. 2009 őszén sikerült német es norvég támogatók segítségével felújítani és bebútorozni. A kollégiumba olyan egyetemistákat fogadunk be, akik jól tanulnak, de sajnos anyagi problémák miatt egyébként nem lenne lehetőségünk továbbtanulni. Csaba testvér olyan egyetemistákat is támogat, akik nem az alapítványnál nőttek fel, hanem a saját szüleikkel, de szociális helyzetük miatt rászorulnak a segítségre.

A medgyesi Adolf Kolping Gyermekotthon még szinte születőben van,
hiszen az épületet az idén kapta meg az alapítványunk. A szépen kifestett
házban a konyha átalakítása még zajlik, de a szobákat már sikerült berendezni,
így beköltözhettek az első fecskék. Jelenleg 9 gyermeknek adunk otthont, de
reméljük, hamarosan megtelik a ház. Itt, Medgyesen gazdálkodásra nincs
lehetőségünk, mert csak egy kis udvarunk van. Ugyanakkor igyekszünk
bekapcsolódni a város kulturális életébe. Táncházat, irodalmi- és színjátszó
kört szervezünk, hogy hitünk, kultúránk ápolásával összefogjuk az itteni és a környékbeli
szórvány magyarságot – ahogy énekeljük is -, “..mert
összetartozunk…”