Március 15-re készülve írta az alábbi elmélkedést Olaj Dávid!! Egyet értek vele és én is arra biztatlak, hogy lázadjunk fel a bűnök ellen, a saját bűneink ellen!!
Szeretettel, megosztom testvérem felhívását!! Őszinte bűnbánattal, Csaba t.
—-
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
“Petőfi a verset 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kitörése előtt írta. A vers kezdősora a hagyomány szerint Szikra Ferenc hatására megváltozott: amikor Szikra meglátta az eredeti kezdősort (Rajta magyar, hí a haza!) azt a megjegyzést tette Petőfinek, hogy: „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!”. Petőfi megfogadta a tanácsot és átírta a sort.”
Bizony most is ugyanezt éljük meg mi, akik nagyböjtben próbálunk bűnbánatot tartani. De nem sikerül! Ha igazán a mélyre merülünk, akkor már nem azzal foglalkozunk, hogy milyen csúnyaságokat, bűnöket tettünk, hanem azzal nézhetünk szembe, hogy mit tehettünk volna…
Itt jutunk el oda, hogy van valami, ami itt van a vállunkon, itt történik mellettünk, itt sziszeg a kígyó körülöttünk és akit megmart, azt mi magára hagyjuk!
Mi ez a valami? Vagy pontosabban fogalmazva valaki…
Ez a valami: az abortusz. De ez a valaki Lucifer! Az abortusz Magyarországon a Sátán passzív-agresszív elnyomása!
Ott van ez mindenhol, ott van ez a lelkek mélyén a magyarban.
Ha mélyen magunkba szállunk és beszélgetést kezdeményezünk erről köreinkben, családjainkban, akkor biztos, hogy előbb utóbb “ki fog dőlni egy-egy csontváz a szekrényből.”
Talpra kell állnunk, magyarok! Újra hív a haza! Meg kell szabadulnunk az abortusztól, ami elveszi a gyermekeinket! 30.000, abortusz volt tavaly és pont 30.000 a népességünk fogyása!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Petőfi a verset eredetileg arra a népgyűlésre szánta, melyet március 19-ére tervezett a pesti ifjúság. Ezután a versből több ezer példányt osztottak szét a nép között. És mi lett belőle?
Szeretnénk idén mi is forradalmat, LELKI FORRADALMAT! MAGUNKBAN, BELÜL! Fel kell állítani magunkat és 9 hónapon át harcolnunk kell a gyermekeinkért Lelkileg, hogy elmondhassuk:
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
Ahhoz tehát, hogy legyenek gyermekeink, először is lelkileg kell őket örökbe fogadnunk, ezt pedig a Lelki Adoptálás imájának elmondásával tehetjük meg!
Idén március 25-én olvassuk majd a Passiót és Jézus vére árán elindul a nagyheti tisztulásunk! Ha mindezt komolyan gondoljuk, elhisszük hogy Ő életét adta értünk, azért hogy Életünk legyen, akkor nekünk ki kell állni az Életért. Fogadalmat tehetünk arra hogy 9 hónapon keresztül harcolunk a démonainkkal és a végén legyőzzük magunkban a Sátánt! Tudjuk hogy ez sikerülni fog és december 25-én megszülethet az Élet!
Fiaidnak azonban még a mérges kígyók fogai sem tudtak ártani, mert irgalmad ellenük szegült és meggyógyította őket. Bölcs 16,10
Kép: Dávid Jézus lábánál.
