A Kis Szent Teréz Gyermekvédelmi Központ 2004-től fogadja be a rászoruló gyermekeket Torockón, Erdély egyik legszebbnek tartott településén. A gyermekek egy több mint 130 éves műemlék épületben, és egy lakóházzá átalakított egykori csűrben, csendes és békés környezetben élhetnek. A torockói iskola fennmaradásában komoly szerepe van a gyermekotthonnak, mert az elöregedett község nem tudná létszámmal fenntartani az iskolát.
Szociális családban élünk, de valójában egy nagy család vagyunk. Együtt dolgozunk a kertben, gondozzuk a virágainkat, együtt kirándulunk a csodálatos vidéken. Kis Szent Teréz szellemében minden nap próbálunk a magunk kis dolgaiban jók lenni, és Isten minket körülvevő szeretetének jeleit észrevenni és megköszönni.
Nálunk soha nem okoz gondot a szabadidő eltöltése, ha csak a kertbe megyünk ki szalonnát sütni, ott is kivételes táj vesz körül minket. De a hétvégi kiránduláson kívül még sok mindent szoktunk együtt csinálni: van, aki állatokat gondoz, citerázni vagy furulyázni tanul, házi kenyeret dagaszt, táborokat szervezünk, gazdálkodunk a kertünkben, és nagyon szeretjük a virágokat. A ház alatt egy kápolna található, így Jézus is együtt lakik velünk; itt minden évben van keresztelő, elsőáldozás.
Vannak kitűnő tanulóink, és persze néhányan olyanok is, akiknek nehezebben megy ez vagy az a tantárgy, de azon kívül, hogy igyekszünk olyan gyermekeket nevelni, akik jók a matematikában, talán fontosabb, hogy amikor a gyermekeink felnőnek, olyan biztos alapon álljon az életük, mint a becsületesség, a hit és a szorgalom és a képesség arra, hogy örülni tudjunk apró dolgoknak is.
Tavasztól őszig a faluturizmusnak is köszönhetően több látogatónk van, sokan nagyon messziről eljönnek, hogy láthassák ezt a vidéket. Szeretettel várunk minden érdeklődőt, aki meg akar ismerkedni az életünkkel, mindennapjainkkal.
Pop Dorel, házvezető
Mit jelent számomra a torockói gyermekotthonban élni?
Az, hogy itt élek, nekem sokat jelent, mert sok minden megváltozott az életemben. Otthon az volt a baj, hogy a szüleim nem jöttek ki jól egymással. Ennek sok oka volt, sokat szenvedtek a pénzhiány miatt is. A keresztanyukám találta ezt a nyugodt helyet, ahol több gyermekkel ismerkedhetek meg és élhetek együtt.
2010. február 27-én jöttünk ide a két testvéremmel. Amióta itt lakok, az változott meg, hogy megtanultam helyesen beszélni, megbarátkoztam az itteni gyermekekkel, és megtanultam viselkedni, imádkozni és még sok mást is. Az is nagyon fontos, hogy van egy nagyon jó barátnőm, fontos nekem, mert otthon nem volt egy barátnőm se. Itt van lehetőségem, hogy kiránduljak és táborba járjak, ahol érdekes dolgokat tanulhatok és más gyermekekkel és nevelőkkel köthetek barátságokat. Itt megkapom amire szükségem van, ételt és sok minden mást is, a békét és a legfőbb dolgot: sok – sok szeretetet:-)
B. Helga, 12 éves
