2012 nyarán, amikor az orsolyita nővérektől ajándékba kaptuk a nagyváradi házat, ezt az öt fogalmat jelöltük meg mottónknak: szeretet, őszinteség, elfogadás, tisztaság, rend.
Az Orsolya-rend alapítójáról, Szent Angéláról elnevezett otthonban több gyermek nevelkedik: egyetemisták , középiskolások, felső tagozatosak és elemisták.
Nagyváradon, a Holnap városában arra törekszünk, hogy a művészetekkel: irodalommal, zenével és képzőművészettel kössünk szorosabb barátságot. Színházba, koncertre, kiállításra, különböző előadásra járunk, magunk is igyekszünk megtanulni citerázni, furulyázni, folyamatosan verseket tanulunk és készítünk egy kis színdarabot Szent Angéláról.
Mivel a belvárosban lakunk és udvarunk csak három autónyi, pici kertünkben meg néhány tő paradicsomon és fűszernövényen kívül nem tudunk termeszteni semmit, kézműveskedünk, a környezetvédelmet is szolgálva, újrahasznosítunk anyagokat, fonalakat, üvegeket. Készítünk díszpárnákat, horgolunk kis tarisznyákat, papucsot és telefontartót, fonunk karkötőket és készítünk immunerősítő, ér- és vértisztító mézes-citromos fokhagymát, kedves támogatóinknak.
Egy naptári év alatt sikerült a házat akkreditálnunk – ez volt a legnagyobb kihívás, hisz a hatóságok olyan feltételeket állítanak, amelyek első ránézésre teljesíthetetlennek tűnnek, aztán jönnek a csodák, és rendre-szerre mindent megoldunk.
Isten segítségét kérve nincsenek problémák, csak megoldásra váró feladatok.
A nagyváradi házban minden tárgyi feltétel adott, hogy kényelmesen éljünk: van húsz ágyunk, minden gyermeknek szekrénye, polca, sok könyvünk és sok jó filmünk, amiket hétvégén nézünk.
Azt tartják, hogy csak jó kovászból lehet jó kenyeret sütni, nekünk a kovász Isten igéje és Csaba testvér könyvei, történetei, írásai és a vele való napi kapcsolat interneten.
Ha az otthonunkban tisztaság és rend van, mindannyian jól érezzük magunkat, ha őszintén megbeszéljük a napi gondjainkat, ha a gyerekek azt tapasztalják, hogy a ceruzahegyezőtől, a betegségeken át a lelki problémákig mindent meg tudunk beszélni, és meg is oldjuk, előbb utóbb eljutunk a bizalomig, majd a szeretetig. Csaba testvér azt mondja, hogy az Isten selejtet nem teremt, a gyermekeink mind lelki sérelmeket hordoznak, de törekszünk arra, hogy kiszeressük belőlük a jót. Ebben pedig Isten mindig velünk van!
Kérjük, imádkozzanak érettünk, hogy lendületünket, lelkesedésünket, leleményességünket továbbra is megőrizzük, és a gyermekekből hozzuk ki a legjobbat!
Szabó Julianna, házvezető
