2006 szeptemberében kezdtük el gyermekmentő szolgálatunkat itt Felsősófalván. Az első évet iskolánk egyik osztálytermében töltöttük el, hideg étellel: zsíros kenyér, margarin, lekvár és tea volt főleg a menü. Azután 2007 júniusában Csaba testvér megvásárolt egy tapaszos falú régi öreg házat a gyermekeknek, amit őszre sikerült beköltözhetővé varázsolni. Ez a ház lett 2007 szeptemberétől a napközi otthonunk. Csaba testvér, angliai támogatóink és sok jószívű ember segítségével sikerült ezt az öreg házat annyira megerősítgetni, hogy elbírja a 20-22 gyermek csintalankodásait.
Hetedik éve nevelgetem, formálgatom gyermekeimet, Istenbe vetett bizalmammal támogatom őket. Most már meleg ebédet és sok finomságot tudok készíteni a gyerekeknek, sőt ők maguk is sütögetnek (palacsintát, süteményt). Csodálatos aranyos gyermekeim vannak, akiknek szép lassan sikerült feloldani gátlásaikat, sérüléseiket gyógyítgatni. Igyekszem következetes lenni a nevelésükben, aminek eredménye az, hogy amikor jön egy új kisgyerek, ő már tudja az iskolából a többi gyermektől, hogy milyen szabályok vannak a napköziben, és minek kell eleget tegyen. Megígéri, hogy nem beszél csúnyán, nem verekedik, segít nekem mindenben és ügyesen fog tanulni.
A napköziből a gyerekek nap mint nap hazamennek szüleikhez, otthon a nehézségeikkel együtt kell élniük. Ezért talán a napközis gyermekeink nevelése egy kicsit nehezebb is, mint a bennlakó otthonokban. Nagyon fontos a szülővel való kapcsolattartás és a szülő lelki támogatása, néha útbaigazításra szorulnak gyengeségükben. A gyerek otthon a lazaság elve alatt nevelkedik, nincs határ például a rossz filmek nézésében, mert nem törődik a szülő ezzel. Mégis jobbnak találom, hogy a gyerek családban nevelkedjen. Hiszen az élet is tele van rossz dolgokkal, így talán könnyebben különbséget tud majd tenni jó és rossz között. Mivel a délutániban – így nevezik a napközit – igyekszünk egymásra figyelni, mindent, amit fontosnak látok kellő időben kibontjuk és megbeszéljük, ez szerintem sokat segít a fejlődésükben.
Nagyobb diákjaim, akik tovább mentek tanulni, péntekenként meglátogatnak, szívesen jönnek vissza a délutániba. Nagyon sok szeretetet kapok a gyermekektől, és én is nagyon szeretem őket.
Gagyi Margit, házvezető
