Nézem a bomló tavaszt, a dévai otthonunk előtt a virágzó orgonabokrot! A nárcisz, a jázmin és a tulipán is már részben elnyílt, most volt araszos hó mindenen, de lám már lehullottak az aranyeső, a magnólia szirmai is! Szakadatlan pergőtüze a tavasznak ostromolja a szívemet, nincs megállás a természetben, születés, virágba borulás, és már érik is a gyümölcs, az áldott mag! “Szaporodjatok, sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a földet” – mondta a mennyei Atyánk a teremtés hajnalán, még a bűnbeesés előtt! És lám, ezt az isteni parancsot minden mi él, – legyenek bármennyire is mostohák a körülmények – betartja! Egy kivétel van, az ember ki szórakozni akar, és mindenféle “okokból” halogatja az otthonteremtés, a családalapítás, a gyermekvállalás szent feladatát!
