Szép emlékek egy vesztegzár előtti korszakból…
Nyáron majd megismételjük!!
Hálás szeretettel, Csaba t.
—-
Nő- és tavaszköszöntő séta a hóvirágok között (beszámoló)
Március 7-én megtartottuk a csobánkai Élet Házánál megálmodott „természetbúvár klubunk” első túráját, melynek aktuális célpontja egy közeli, hóvirágokkal borított, hegyoldal volt. A túra előtti napok csapadékos időjárása ellenére 18-an (és egy kutyus) gyűltünk össze, és aznap már csak a sárral kellet kicsit küzdenünk, esővel nem. Megfigyeléseink középpontjába a kora tavasszal nyíló vadvirágokat helyeztük. A „nőnapot” szép számmal megtisztelte keresett hóvirágunk, de utunkat szegélyezték még, már szirmot bontott keltikék, tüdőfüvek, májvirágok is. A madárvilág képviselői bár el-elsuhantak a fejünk fölött, jól szemügyre venni most nem tudtuk őket. De dalukból, illetve dobolásukból tudtuk, hogy számos cinege, csuszka és harkály keresi párját az erdőben. A rovarok közül viszont többen a lábunk elé vetették magukat. A közönséges nünüke már kifejletten, a fehérpettyes álcsüngőlepke még hernyó formájában, a medúzafej gubacsdarázsnak pedig „bölcsőit” láthattuk.
A résztvevők életkora nagyon széles skálán mozgott (2-80 év), de az egymás iránti segítőkészség és türelem, minden akadályon átvezette a csapatot. A természet és a túrázás jótékony hatása tükröződött az arcokon. Valaki a meredekségtől való félelmét győzte le. A túra elején a kutyáktól tartó gyermek pedig a végén, visszaérve a kastélykerthez, maga vezette be pórázon kutya-túratársunkat. A kellemesen elfáradt csapat jóízűen fogyasztotta el a ház gondnoka és megbízott szakácsnénije által már előkészített ízletes gulyáslevest. A búcsúzás és hazaindulás előtti rövid szieszta alatt már a következő kirándulásról érdeklődtek a megfáradt vándorok. Konkrétumokkal még nem szolgáltunk, de folytatni szeretnénk és a tájékoztatást megígértük számukra.
Köszönet minden segítőnek és résztvevőnek!
Péter Dávid
(környezeti nevelő)
