Vándorbölcső átadások advent harmadik vasárnapján
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet székelyföldi vándorbölcső programja keretében öröm vasárnapján több helyszínen került sor bölcsőátadásokra.
Székelyvarságon a Szent Péter és Pál apostolok plébániatemplomban a 9 órai szentmise keretében a harmadik gyermeküket váró András Csaba és felesége Réka vették át az Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viselő vándorbölcsőt, ami az első abból a száz bölcsőből, amit az intézet ebben az esztendőben készíttetett el. Sepsiszéki Nagy Balázs programfelelős elmondta, hogy a bölcső az élet, a megmaradni akarás jelképe, s amelyik nemzet bölcsőkbe fektet be, az a jövőjébe fektet. Jánosi Gellért plébános, aki a bölcsőprogramot a gyülekezetébe lelkes szívvel befogadta, megáldotta az új bölcsőt és az életre igent mondó családot. Örvendetes tény, hogy ebben a havasalji római katolikus székely közösségben idén 33 keresztelés és 20 temetés volt.
A gyergyói medencében az elmúlt egy esztendő során 15 bölcső lelt új gazdára. Ezeket a bölcsőket Kercsó Eszter háromgyermekes édesanya mozgatja nagy lelkesedéssel. Gyergyóban és Marosszéken legtöbb bölcső ausztráliai magyarok adományaiból készült.
Vasárnap a gyergyószentmiklósi Szent Miklós plébániatemplomban a déli szentmise keretében négy család –három a városból és egy Gyergyóremetéről—vett át továbbvándoroltatott bölcsőket. Kercsó Eszter a beszédében hangsúlyozta, hogy ezek a bölcsők a magyar családok között összekötő kapcsot jelentenek, ugyanakkor az átadási alkalmak egyúttal a gyermeket vállaló családok ünneplése is. Beszéde után felolvasta Szendrey Júlia Bölcső mellett című versét.
Szendrey Júlia
Bölcső mellett
Mondják: iszonytató vihar dúl
Mennydörgés, villám oda kinn,
Hogy a felhők, mint sötét árnyak
Nyargalnak a szél szárnyain…
Csöndes szobám egyik zugában
Én egy kis bölcsőt ringatok,
Szivem májusnak verőfénye,
Viharról én mit sem tudok!
Mondják: két ellenséges tábor
Egymással véres harczra kelt,
S nem hallani mást a világon
Mint csatazajt, fegyverzörejt…
Csöndes szobám egyik zugában
Én egy kis bölcsőt ringatok,
Szivem a béke olajága,
Csatákról én mit sem tudok!
Mondják: gyűlölség és gonoszság
S bűnök tanyája ez a föld,
Hogy szerelem, barátság álarcz,
Mit az önzés magára ölt…
Csöndes szobám egyik zugában
Én egy kis bölcsőt ringatok,
Szivem a szeretet oltára,
Gyülölségről mit sem tudok!
Szentély e hely, sarut leoldva
Lépek csak által küszöbén,
S e bölcső mellett, mint oltárnál
Szent áhítattal állok én:
Feledve minden e világon
Mig e kis bölcsőt ringatom,
Míg égi dalként gyermekemnek
Halk pihegését hallgatom.
1860.
Ez a vasárnap nem csak egyházi szempontból volt az öröm vasárnapja Marosvásárhelyen, hanem öröm volt a Vándorbölcső programban résztvevők számára első alkalommal szervezett családos találkozón, amit a Gecse utcai református gyülekezet közösségi házában tartottak. Az együttlét során egy göcsi család negyedik gyermeke számára vehették át a szülők a vándorbölcsőt Szövérfi Melindától, a Maros megyei program önkéntes irányítójától.
A Maros megyei program résztvevői számára első alkalommal szervezett találkozóra több mint 20 család jött el. Az ünnepi együttléten Magyari Csilla többgyermekes édesanya tartott Ringató-foglalkozást, és Zalányi Erzsébet Karácsony ünnepére hangolta a nagycsaládok közösségét.
Dr. Puskás Attila, az NSKI egyházügyi referense köszöntőjében a közelgő karácsony ünnepe kapcsán a gyermekvállalás örömeire és szükségességére hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy a nemzet gyarapodása mindenki egyforma felelőssége. A nagycsaládok ebben a küldetésben vállaltak nagyszerű feladatot, és példájuk ösztönző mások számára is, hogy a magyarság újra belakja a Kárpát-medencét. Maros megye a Vándorbölcső programban kiemelt helyen van, hiszen Székelyföld régiói közül itt adták át a legtöbb bölcsőt, ebben a munkában pedig elévülhetetlen érdeme van az önkéntességnek, kifejezetten Szövérfi Melindának és férjének, Szövérfi István református lelkésznek — hangsúlyozta az egyházügyi referens.
A találkozón több család is jelezte igényét, hogy a jövőben bölcsőt igényelnének születendő gyermekeiknek. Egy család elmondta, hogy a meglévő három gyermeke nem volt bölcsőben ringatva, de a negyedik biztosan részese lesz a programnak.
Zetelakán az este 18 órától kezdődő szentmise keretében lelt 2 Oroszhegyről átirányított vándorbölcső új gazdára. Erre az eseményre nagyon ráhangolódott az egyházközség és az egész faluközösség. A háromgyermekes Gergely Emese oroszhegyi önkéntesünk elmondta, hogy ez a bölcsőátadás volt eddigi élete legszebb élménye. A szentmise kezdetekor leoltották a templomban a villanyokat és negyven, kezében gyertyát tartó ministráns állotta körbe az oltár előtt elhelyezett bölcsőket, majd karácsonyi dalokat énekeltek. Rendhagyó módon a bölcsőátadásra nem a szentmise végén, hanem a prédikáció után került sor. Gergely Emese gyermekvállalásra buzdító gondolatai után Jánossi Imre segédlelkész kihívta az oltárhoz a befogadó családokat és arra kérte őket, hogy helyezzék el 1o napos kisbabáikat a bölcsőkben. Mindkét kislány — Zselyke és Luca – Szent Miklós napján látta meg a napvilágot. A lelkész ezt követően áldást kért az édesanyákra és édesapákra, akik a Teremtő munkatársaiként küzdenek a megmaradásért; áldást a gyermekekre, kiket most csodál a világ, s lelke mélyén arról álmodozik, hogy be jó volna gyermek lenni…; áldást a bölcsőkre, mik hat hónapon át ringatják az új élet reményeit ebben a zajos világban. “A bölcső életünk egyik reménye, kezdet-jel abban az idegenségben, melyben sokszor megtépázódik a lelkünk.” – mondotta.
Összeállította: Sepsiszéki Nagy Balázs
