Szülői szeretet

Kusza, örvénylő világunkban ha a reményt keresed, Istenünk gondviselő jóságát akarod saját szemeddel látni, akkor csodálkozzál rá egy-egy édesapa, édesanya gyermeke iránti féltő szeretetére! Kedves kollégámtól kaptam e képet. Robi nálunk nőtt fel, én kereszteltem meg, ismerem kisgyermek korától, sokszor volt ő is a karjaim között! Ismerem és mégsem értem! Honnan van benne a gyermeke iránt ez a hatalmas apai szeretet?!

Rohanó világunkban álljunk meg, főzzünk egy csésze teát és csodálkozzunk rá erre a képre! Tegyük fel magunknak a kérdést, honnan van benne, bennünk ennyi ragaszkodás, jóság? Hogy tudunk gondolkodás nélkül szembemenni saját kényelmünkkel, mindennapi érdekünkkel, hogy vállaljuk és hordozzuk a megfogant, megszületett, törékeny életet? Mennyi áldozat, erőfeszítés, idő, türelem kell egy – egy gyermek befogadásához, felneveléséhez, melyet lám – lám mosolyogva, zokszó nélkül, örömmel vállal az édesapa, az édesanya!? Honnan van ez a mérhetetlen apai, anyai szeretet, mely egyszer csak elönti, mint egy parttalan áradat a fiatalok szívét, és képes ennyire megváltoztatni, megszentelni két nagyra nőtt kamaszt? Önmagukért, tanulmányi előmeneteleikért, bármiért olyan nehéz áldozatot hozni, de lám egy álmában felsíró kisgyermekért, a pislákoló kis életért jó felkelni, mindent félrerakni és féltő szeretettel szolgálni! Mindannyian érezzük magunkban a lehúzó gyengeséget, az önzést, de milyen csodálatos, hogy mégis tudunk törődő türelemmel lehajolni, alázattal szolgálni, mindenben a kis élet rendelkezésére állni! Az apai, anyai jóságos szeretet megszentel, hiszem, hogy valahol itt, az élet szolgálata által ragyog fel bennünk és általunk is Isten ragyogó szép arca!