Mi is a farizeusok kovásza?! Jézus a képmutatást, a látszat jámborságot nagyon elítéli! Sajnos lépten-nyomon fellelhető ez a lelki lepra a mai világban is! Magunkat szenteknek tartjuk és egymást elítéljük, leszóljuk, a másikból nem a jót, hanem a rosszat hozzuk ki! Nem megszenteljük imádságos, kitartó jósággal a környezetünket, hanem próbáljuk magunkkal és másokkal is elhitetni, hogy testvérünk selejt, nem jó semmire, kidobni való kacat!
Szeretnéd tudni, hogy hol jársz az életszentség útján? A válasz nagyon egyszerű! Jézus Krisztus mellett az emberek szentekké váltak! Az a szent, aki a környezetében élő embereket megszenteli! Ha a te környezetedben jók, kedvesek, szorgalmasak, becsületesek, szentek az emberek, akkor nyugodtan borulj le Krisztus előtt és örömmel adj hálát, mert jó úton jársz! De ha sok-sok rossz ember van körülötted, akkor te nagyon-nagyon messze vagy az életszentségtől, és sírva borulj le Teremtőd előtt és kérjed magad számára a megtérés kegyelmét, mert egészen biztos, hogy a farizeusok útján jársz!
Szeretettel kérlek, hogy csendesedjetek el, nézzünk alázattal magunkba, és a nagyböjti szentidőben tartsunk őszinte bűnbánatot! Ne másban keressük a hibát, hanem mindenki saját magában!
Szeretettel, Csaba t.
—–
A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon.
Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a
bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: “Vigyázzatok! Óvakodjatok a
farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek,
hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: “Mit
tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem
fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem
láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor
öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot
szedtetek össze?” Azt válaszolták: “Tizenkettőt.” “És amikor hetet
törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek
össze?” Azt felelték: “Hetet.” Erre újra megjegyezte: “Hogyan lehet,
hogy még mindig nem értitek?”
Mk 8,14-21
Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a
bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: “Vigyázzatok! Óvakodjatok a
farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek,
hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: “Mit
tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem
fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem
láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor
öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot
szedtetek össze?” Azt válaszolták: “Tizenkettőt.” “És amikor hetet
törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek
össze?” Azt felelték: “Hetet.” Erre újra megjegyezte: “Hogyan lehet,
hogy még mindig nem értitek?”
Mk 8,14-21
