Testvérem te mered meggyújtani az adventi gyertyát, hiszed, hogy e pislákoló fény, képes utat mutatni neked az éjsötétben? Mersz az élet mellett dönteni és akár a fizikai családodba, akár egy gyermekvédelmi otthonból befogadni egy gyermeket bízva abban, hogy a jóföldbe hullott mag meghozza a maga gyümölcsét, hogy a gyermekből hálás felnőtt lesz, aki majd gyermekeivel téged is a kerekesszékedben kigördít az őszi napfénybe a teraszra?
Mekkora hited van? Csendesedj el és tudatosan gyújtsd meg az adventi koszorún a lángot!! Egy nagycsaládos szerzetes, Csaba t.
Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados
járult eléje, és így szólt: “Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: “Megyek és meggyógyítom.” A
százados ezt válaszolta: “Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár
alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az
egyiknek: “Menj!” – elmegy; a másiknak: “Jöjj ide!” – akkor hozzám jön;
és szolgámnak: “Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez:
“Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.
Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról,
és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek
országában.”
Mt 8,5-11
