Itt a tanév kezdete, én mit csinálok az osztályomban, környezetemben élő rossz, bűnös gyermekekkel, emberekkel? Képes vagyok őket formálni, nevelni, oktatni áldozatos munkával, vagy egyszerűen hátat fordítok nekik?! Mellettem a gyermekek, az emberek felnőnek, vagy úgy ahogyan jöttek, úgy tova is sodródnak? Gyermeket nevelni azt jelenti, hogy hiszem, a rosszcsont gyerek képes megváltozni, ötről a hatra, hatról a hétre jutni, szépen felnőni, Isten szentjévé válva mennyei Atyánkkal, s talán velem bűnös emberrel egy asztalhoz ülni az örökkévalóságban!
Krisztus azt akarja, hogy az Ő példájára mi is egymást jósággal vállaljuk, bízzunk egymásban, higgyünk a szeretet embert formáló, végső győzelmében!
Szeretettel, Csaba t.
Kép: Az irgalmasság otthonának gyermekeivel az ugráló vár csúszdáján!
——————————
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11
