Bátorkodom kijelenteni, hogy ma is sok-sok csoda történik! Ha csak a saját házam tájékát nézem, akkor bátran mondhatom, hogy mindaz mi a Szent Ferenc Alapítvány házaiban történik, az csoda! Csoda, mert az igaz, hogy a három kenyeret és az öt halat mi is odaadjuk Jézusnak, de az, hogy nap mind nap több ezer gyermek ellátását tudjuk biztosítani, mondhat bárki bármit, az csoda! Maguk a gyermekek is csodák, mert igaz, hogy szeretettel neveljük, de úgy gondolom, hogy ha összeadjuk a tanárok, a szülők és a mi erőfeszítésünket, akkor a végeredménynél valami nem stimmel! A számok összeadása után, a végeredmény sokkal több, mint a mi munkánk! Szerintem a legtöbb gyerek sokkal jobb, mint amilyennek e mai világban lennie kellene! Igen, bármerre is nézek, mindenütt látom azt a 12 kosár maradékot, melynek forrása csakis az Isten nagylelkű beavatkozása lehet! Életünk sok-sok szép eredményét, én a gondviselő mennyei Atyánk számlájára írom!
E csodákat látva újból és újból földig borulok, alázattal dicsőítem Uram Istenem szent nevét! De nem csak azért örvendek mert megtapasztalhattuk a gondviselő jóságos Atyánk szeretetét, hanem azért is, mert a körülöttem kivirágzó csodák arról az Isten országáról beszélnek melyre mindannyian várunk, melynek beteljesedéséért imádkozunk! A kis hóvirágok a tavasz hírnökei, a mindennapi csodák mik körülöttünk történnek, a közelgő Isten országának bátorító üzenetei! Van remény, él az Isten, és ma is erős kézzel, kinyújtott karral dolgozik az ő gyermekeiért!
Szívemben élő reménnyel!
Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.
Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.”
Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
