A magyarok kenyerét aratják! Az áldott anyaföld befogadta a magot, és újból megajándékoz a mindennapi betevővel! Szemünk előtt szaporítja Isten a kenyeret, táplál közel nyolcmilliárd embert sárból, napfényből, hosszú szárú tavaszi esőből! Felkapaszkodtam egy korszerű kombájnra! Újabb csoda, mit a föld mélyéből felhozott ércből készít a találékony ember, sok-sok kis csavar, puzzle darab mely összeáll, útra kel és kenyeret tesz az éhező ember asztalára!
Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy
melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később
a tanítványok elmondták neki: “Láttuk az Urat.” De ő így szólt: “Hacsak
nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt
velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: “Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta:
“Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és
érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így
válaszolt: “Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: “Most már
hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis
hisznek!”
Jn 20,24-29
