2017. szeptember 10. – Évközi 23. vasárnap
Vizkő!! Az egyik házunk udvarán szentmisére készültünk, de a szomszédból furcsa, erős zajok elnyomták a gyermekek énekét. A kolléganőmet kérdem, hogy mi ez a zaj? “Nem tudom, – jön a válasz -, de a tegnap is, ma is mióta itt kint vagyunk az udvaron, a szomszéd folyamatosan kopácsol, veri kalapáccsal a vasat!!” A ministráns gyerek is odafordul hozzám és elmeséli, hogy a szomszéd bácsi az, aki átjött és kivágta a szilvafát is a mi udvarunkról…
Elkezdődik a szentmise, és bennem ott vibrál az idegesség…. rossz szomszédság, török átok… mi lesz ebből, ha elszabadulnak még jobban az indulatok? A szentmisében bár célzást sem tettem a csörömpölésről, de a békéről, nyugalomról, kiegyezésről beszéltem, alig vártam, hogy vége legyen a szertartásnak, hogy lássam, mi is történt! Átmentem a szomszédhoz aki nagy szeretettel fogadott, és megmutatta, hogy mit csinál: vas csöveket vett egy kazánháztól, melyeken ujjnyi vastagon állt az évek alatt lerakodott vízkő. Ezt a lerakódást verte le egy öt kilós kalapáccsal az öklömnyi vastag csőről, mely, mint egy mozsárágyú csengett a békés falusi környezetben. Meghívott egy pohár borra, elbeszélgettünk jó kedvvel, jó szomszédok módjára, a szilvafát szóvá sem tettem. Aztán mikor hazaértem, hívtam az okos ministránst, hogy mutassa már meg, honnan is vágták ki a fát? Meg is mutatták a facsemete csonkját, mely a jó ember háza mellett nőtt az udvarunkon, s melyet jó gazda módjára a szomszéd kivágott, jelzem azt, hogy én sem csináltam volna mást, a fal tövében vadon kinőtt facsemetével!
Elhoztam három darabot a csövekről levert vízkőből. Megmutattam a gyerekeknek, és ők kérdezték, hogy mi is ez? Corpus delicti, az emberi előítéletnek, butaságnak az ékes bizonyítékai! Arra kértem, hogy egy-egy darabot őrizzenek meg, s máskor mielőtt ítéletet mondanának, vegyék a kezükbe és kopogtassanak be a másik hajlékába, s Jézus Krisztus példájára nyugodtan kérdezzék meg: “Péter, szeretsz te engem?”
Kedves testvérem, maradt még a vízkő darabokból, szívesen küldök mindazoknak, kik felületes ítéletekkel készek megnyomorítani a saját, és mások életét! Nem ártana kifúrni egy-egy darabot és folyamatosan a nyakunkba hordani, hogy mindig figyelmeztessen, hogy a dolgok nem mindig úgy vannak, ahogyan azt mi egyből, keményen ítélkezve gondoljuk!
Szeretettel, Csaba t.
—–Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: “Ha testvéred vétkezik
ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád,
megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a
hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy
vámos.
Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a
mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is.
És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a
földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten
vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád,
megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a
hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy
vámos.
Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a
mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is.
És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a
földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten
vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Mt 18,15-20
