Gyermekeink előadták Heltai Jenő nagyszerű darabját, a “Néma Leventét”.
Szín-játék! Milyen csodálatos is ez a szó! Színes játék, melyben a szereplők egy történetet játszanak. Ülök a padban, és csodálom a gyermekeink játékát. Hosszú monológok, sokáig gyakorolták, most már gördülékenyen megy a “játék”, sírnak, kacagnak nagy-nagy átéléssel! Öröm látni, hogy a megsárgult füzetben tekerőző élettelen sorok, betűk, a gyermekeink szájában életre kelnek! A gyermekeink keltik életre a történetet, vagy a mű kelti életre az előadó művészt? Nem tudom, csak látom, hogy játszva virágba borul mű, művész egyaránt! Milyen jó lenne az előadás szép mesterségére megtanítani minden gyermeket!
Csaba t.
