“Szent Rita gyermekei betegségben meghalnak és Ő, szeretett családja elvesztése után egyedül marad. A szörnyű veszteségek után is talpra áll, jelentkezik, hogy szerzetesnővérként szolgálja az Istent és a szenvedő bajban lévő embertársait. A jelentkező, összetört özvegyasszonyt a nővérek visszautasítják. Nem adja fel, imádkozik, Isten és a szentek segítségét kéri, és végül befogadják a casciai Szent Ágostonrendi nővérek közösségébe.
Elmélkedjünk saját kudarcainkról: Ó hányszor utasítanak vissza, hányszor értelmezik félre jószándékomat és törik le kibontakozó reményeinket, álmainkat. Milyen nehéz talpon állni! Szent Rita példája bizonyítja, hogy még ha a világ szemében értéktelenek is vagyunk, Isten drága gyermekeiként csodák várnak ránk. Az életszentség útja, a mennyország mindenki előtt nyitva áll.”