“Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. … Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám.” Mt 10,34
Jézus határozottan felszólít mindannyiunkat: “Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” Mt 5,48 Tökéletessé válni, az életszentség útján haladni szép, de küzdelmes, nehéz! Ezen az úton, nem elvont elméleti példákat kell megoldanunk, hanem valós nehézségekkel kell bátran szembenéznünk!
Figyeljünk a Mesterre, Krisztusra! Ott van a garadai ördöngös! Kiabál, mindenkiről rosszat mond, az emberek, a rokonok nem tudnak mást csinálni, mint lánccal kikötik a sírok közé! Botrány! Isten milyen világot teremt, ha ilyen dolgok előfordulhatnak benne? Jézus megszakítja útját, felkeresi ezt a társadalom által kitaszított embert! Szó nélkül azt mondja neki: nézd, eljöttem hozzád, te jó ember vagy, téged is az én mennyei Atyám teremtett! Igaz, hogy van benned rossz, de te attól megszabadulhatsz, engedd el, dobd ki magadból, itt vagyok, segítek! És ez az ember megtisztul, megnyugszik, leveszik róla a láncot, felöltöztetik és ő nyugodtan hallgatja Jézus szavát! Sőt a távozni készülő Jézust alázattal kéri, hogy követhesse, maradhasson ezentúl vele! De Jézus a családjához küldi ezt a talpra állt embert: „Menj haza a tieidhez, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad.” Mk 5,19 És ez az ember Isten szeretetét, erejét hirdetve, ahogy a szentírást olvassuk: “el is ment, és a Dekapoliszban mindenütt híresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott.” Mk 5, 20
Igen, van egy botrány, egy szörnyű helyzet. Ennek az embernek a családja, környezete szenved?! Örjöngő rokonukat, talán a rájuk törő édesapjukat kell az elhagyott sírok között megkötözzék, majd magatehetetlenül magára hagyják! Mennyit kellett szégyenkezve hallgatniuk, ahogy ez a szerencsétlen ember ország-világ előtt szidja, átkozza őket?! Hány hasonló történet van a mai világban?! Ha nem ennyire súlyos is egy-egy családi viszály, de a szembenállás, a folyamatos súrlódás, civakodás, mely könnyen kérlelhetetlen pereskedésbe, szakításba torkollik! A harag, a gyűlölet, az ellenségeskedés sajnos sok család, egész nép életét mérgezi, gyilkolja!
Milyen jó lenne ha imádsággal, böjttel, áldozatvállalással, türelmes párbeszéddel meg tudnánk törni a közénk furakodott gonosz erejét és helyre tudnánk állítani az egységet, az áldott békét! Lehetséges, ezért mondja Jézus: “Mondom nektek, nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.” Lk 5,7
A nehézségeket, a gondokat melyek életünkben megjelennek, a jó Isten megengedi, de csak azért, hogy mi azokat benne bízó lélekkel megoldjuk, uraljuk! Egészen biztos, hogy erőnket meghaladó feladatok elé nem állít az Isten! A jóért való küzdelmekben, a kitartó erőfeszítésekben mi magunk is erősödünk a hitben, szeretetben, de a környezetünk, a világunk is szebb lesz, Isten képére, hasonlatosságára lassan átalakul! Így épül, szépül Isten Országa bennünk és körülöttünk! Ne féljünk a nehézségektől, a ránk rontó problémáktól, Istenben bízó lélekkel, imával, böjttel győzzük le a rosszat jóval, mert csak így fejlődünk, haladunk a lelki élet útján! A mindennapi kihívások elfogadása, a kereszt vállalása, hordozása nélkül nincs a lelki életben haladás, enélkül nem ragyog fel életünkben Jézus Krisztus áldott jelenléte!
Szeretettel, Csaba t.
Kép: Szent Ferenc nem csak a galambokat, a farkasokat és a rossz embereket, de még engem is szelídít!
.
