„Tanuljátok meg a víz helyes használatát, erejét és hatását”
Vízzel a test és lélek egészségéért
„Ha csak annyit visznek haza az előadásból, hogy sose feküdjenek le hideg lábbal, már akkor át tudtam adni valamit a vízterápia lényegéből” – fogalmazott Péter Mária, Imelda nővér nemrég Gyergyószentmiklóson. Előadásának címe A vízben rejlő erő volt, üzenete pedig: egészségünket nem visszaszerezni, hanem megőrizni kell.
Péter Mária, vagyis Imelda ferences szerzetesnővér Székelyudvarhelyről érkezett nemrég Gyergyóba, hogy megossza közönségével azt a tudást, amelyet Kneipp-terápiának neveznek, és amelyre külföldön már orvosok szakosodnak. Ő Németországban tanulta ki a gyógyítás ezen válfaját, jelezve: egyik nővértársuk Kneipp tanítványa volt. A terápia névadója Sebastian Kneipp (1821–1897) német katolikus pap, aki lelkészi hivatását természetgyógyászati tevékenységgel egészítette ki, világhírű vízgyógyászati módszert fejlesztett ki, amely ma is Kneipp-kúraként ismert. Kneipp újra felfedezte és kifejlesztette a módszert, amely a víz gyógyító hatásán alapszik. Mint az előadáson kiderült, nem a sokat igyunk, jobban leszünk technikáról van szó, a nővér a sok helyett inkább a keveset és gyakran módszerét ajánlja. Mint kifejtette, a víz hőmérséklete ugyanakkor nagyon hasznos borogatásra, fürdőre: segíti a test ellenállóbbá tételét, sőt, olyan bajok gyógyítását is, mint a székrekedés vagy klimax.Imelda nővér szerint belső iránytűnk jelzi, az egészség megőrzése rajtunk is múlik. “Érdemes feltenni a kérdést: mit teszek én az egészségemért? Kneipp szerint a test a lélek lakóháza, kölcsönösen hatnak egymásra. Hiába ápolom folyamatosan a lelkemet, ha a testemet elhanyagolom – erről szól a terápia. Németországban a medicinának része, nem varázslat, nem is csodadolog, és nem elég egyszer kipróbálni” – mutatott rá a szerzetesnővér. Hozzátette, a terápia a kitartásról is szól, szigorú szabályok mentén, a rendszeres alkalmazás hozza meg a gyümölcsét. Az előadó bemutatta a füzetet is, amely alkalmazásokat és útmutatásokat tartalmaz egyes kezelésekhez. Felhívta a figyelmet arra, hogy pontosan be kell tartani a javasolt időt, és nem szabad változtatni a módszeren, mert akár ellenkező hatást is kiválthatunk.
Az orvosok lemondtak róla
Sebastian Kneipp katolikus pap volt Németországban. Már gyerekként lelkipásztor akart lenni, de édesapja a család nehéz anyagi körülményei miatt is ellenezte ezt. Huszonhárom évesen kezdhette el a gimnáziumot, majd került szemináriumba. A gyermekkorától munkára fogott, sokat nélkülöző Sebastian szeminaristaként tuberkulózisos lett. Az orvosok lemondtak róla, a szemináriumból hazaküldték, hogy a következő évet úgysem éri meg. Ekkor került Kneipp kezébe egy svájci orvos 1700-as években megjelent könyve A víz ereje címmel. Tanulmányozta, majd alkalmazta az abban leírtakat: novemberben újra és újra alámerült a Duna 5–6 Celsius-fokos vizében, törülközés nélkül vette magára ruháit, és amilyen gyorsan tudott, hazament. Kitartó munkával azt tapasztalta, megszűntek a vérköpések, köhögések, visszatért az egészsége és szellemi frissessége. Visszakerült a szemináriumba, pappá szentelték, tapasztalatát pedig az emberiség gyógyulására ajánlotta fel, annak ellenére, hogy eleinte sokan ellenezték „hókuszpókuszolását”.
Nem elég a tüneteket kezelni
Kneipp felfogásában nem elég pusztán a betegség tüneteit kezelni, a teljes embert kell nézni. Azt is vallotta, hogy nem kell megvárni a betegség bekövetkezését, edzeni lehet, ellenállóbbá lehet tenni a testet. Egészségünket nem visszaszerezni, hanem megőrizni kell, ez a művészet – hangsúlyozta Kneipp, aki terápiáját öt olyan alappillérre helyezte, melyek ha nincsenek összhangban, felüti fejét a betegség. Ezek közül az első a rendterápia, vagyis az életvitel, amely testünkre, lelkünkre, embertársainkra, minden élőlényre, és végső soron az egész Földre való odafigyelést jelenti. A mértékletességben létezik a rend, minden hiány, illetve túlzás megbetegít. A munkát, a pihenést és a kreativitást kell egyensúlyba helyezni. Az alkotás fontos, hiszen az tölti fel életerővel az embert.
A második pillér a táplálkozás, melyhez Kneipp tanácsa: egyetek mértékkel, igyatok keveset, evés közben soha, kerüljétek a fűszereket, tartsátok be a rendszeres étkezési időket, és megígérem nektek, hogy nemcsak az egészségetek lesz rendben, hanem az egész lényetekre is kihat, és jól érzitek magatokat a bőrötökben. Nem korlátozza, hogy mit kell fogyasztani, a víz esetén azonban arra buzdít, hogy gyakran és keveset, kortyonként fogyasszuk a napi 1,5–2 liter vizet.
Mozgás és gyógynövények
A harmadik pillér a mozgás. Mint Kneipp vallja, az ember ne csak könyörögjön Teremtőjéhez egészségért, hanem használja az elméjét, hogy az egészségét minél tovább megőrizze, és fel tudja használni azokat a gyógymódokat, amelyeket a Teremtő adott neki. A mozgás terén azt javasolja, hogy mindenki belső igénye szerint végezzen testedzést, de naponta legalább fél órát szánjon „levegőfürdőre”, szabad ég alatt tevékenykedjen, mert húsz perc kell ahhoz, hogy a vérkeringés egyszer megforduljon a szervezetben, a hajszálereket is beleértve.
A gyógynövények roppant hasznosak és jótékonyak számunkra – vallja a gyógyító, aki a negyedik pillérnek azt a csodát tartja, hogy minden betegségre létezik gyógynövény. Fontos viszont, hogy csak olyan teafüveket keverjünk, melyek hasonló hatásúak, és naponta ne igyunk három csészénél többet. A tiszta vizet a tea sem pótolja. Az ötödik pillér a víz. „Tanuljátok meg a víz helyes használatát, erejét és hatását, amely segítségetekre lesz ” – üzeni Kneipp. Számos bajra javasolt kúráiból kaphattunk ízelítőt Imelda nővér révén.
Barátkozni a hideg vízzel
A víz hőmérsékletében rejlik feloldó, levezető és testedző ereje, gyógyhatását a bőrön keresztül fejti ki, elsődleges cél a jó vérkeringés biztosítása. A vizes terápiákban nagyon fontos, hogy utána ne törölközzön meg az ember, a testéről kezével lehúzza a vizet, amennyire tudja, a többit hagyja, hogy a szervezet szárítsa fel. A megmaradó vízréteg vérkeringés-serkentő hatású. Az otthon is alkalmazható módszerek – melyeknek része a borogatás, göngyölés, pakolás, fürdő, gőzfürdő, leöntés, lemosás – közül hallhattunk arról, hogy ez esetben is óvakodni kell a túlzásoktól. Len vagy kendervászon kendő használata kötelező, melyet akkut torokgyulladásnál hideg vízbe mártva kell a nyakra szorosan rátekerni, és pontosan fél óráig rajta tartani. Ugyanez érvényes a légcsőgyulladásnál, a hideg vizes kendőt a mellkasra kell tenni, és egy szárazzal leszorítani. A hideg vizes kendő ráhelyezését mindig mély kilégzéssel kell párosítani. Gennyes torokgyulladásnál kakukkfüves vagy zsályateás meleg borogatást kell használni addig, amíg a kendő meleg. Láz esetén csak akkor alkalmazzunk hideg vizes borogatást, ha elmúlt a hidegrázás. Egyébként hideg borogatást fázó testre vagy hideg lábakra soha nem szabad tenni. Törés, zúzódás, ínszalagnyúlás utókezelésekor, reumás panaszokra az agyag vízzel pépesített felhelyezése, illetve tehéntúróréteg alkalmazása segíti a gyorsabb gyógyulást. Érdemes két konyhai papírtörlő közé kenni késfoknyi vastagságban egy réteget, így helyezni a bőrre, fél órát tartva rajta.
Szénamurvával megtömött zsákocskát is ajánlott készíteni, vízgőz felett jól átmelegíteni. Ez kerülhet hastájékra emésztési panaszok, májproblémák, epegörcsök esetén, de a vállra, nyakra izomlazítóként is alkalmazható ráfeküdve. Egy órát is lehet tartani a fájó testrészen, akkut gyulladásnál viszont nem szabad alkalmazni.
Lábfürdő lefekvés előtt
Tíz másodperces hideg ülőfürdő jó klimax esetén, illetve rendszertelen menzesznél. Nem kell félni a felfázástól, aki nincs a hideghez szokva, kezdheti a kúrát 18 fokos vízzel. A hideg lábfürdőnek nyugtató, levezető hatása van, magas vérnyomás esetén, visszérpanaszokra is hatékony, ugyanakkor jó edzés a lábaknak. Kneipp szerint ha a lábakat jól megeddzük, akkor védve van a szervezetünk. „Sose feküdjünk le hideg lábbal, ne sajnáljuk azt a pár percet, végezzünk egy váltott lábfürdőt” – javasolta a nővér a legegyszerűbb edző- és gyógymódként. Két tízliteres veder szükséges hozzá, egyik 38–39 fokos meleg, másik jó hideg vízzel félig töltve. A meleg vízben 5 percig, a hidegben 10 másodpercig (húsztól harmincig számolva) tartjuk a lábat, majd újra a meleg, végül pedig a hideg víz jön. Utána érdemes lefeküdni, illetve járkálni, de semmiképp sem üldögélni. Ez alkalmazható, ha hűlés kezdődik, ha egyébként nehezen alszunk el, és akkor is, ha tenni akarunk egészségünkért.
Forrás: Gyergyói Hírlap
