“Ha a mesében a sárkányt kell legyőznie a hősnek, akkor a valóságban az egyik legfélelmetesebb ellenség, amivel nap mint nap meg kell küzdenünk, a sietség szörnye.
Egyre kevesebb idő van leülni, és kötetlenül beszélgetni, együtt vacsorázni, nevetgélni, mesélni.
A zsúfolt hétköznapokban valóban nem olyan könnyű megállni, élvezni a napsütést, a pillanat örömét (carpe diem!), sétálni, barátokkal kávézni, ebédelni a családdal, hintaszékben olvasni, a habfürdős vízben addig lubickolni, ameddig megráncosodik a bőr a kezünkön, és a gyermekünkkel játszani, mesélni.
A mesemondó szülő lelassítja, lecsendesíti a külső világot, és egy olyan teret alkot, amelyben a mesélő és mesehallgató a közösen átélt élmény során eggyé válik.
Ez a szülő-gyermek kapcsolat egyik fontos pillére, az erre fordított idő a későbbiekben sokszorosan megtérül! (Ez lesz az alapja a későbbi bizalmas szülő-gyermek beszélgetéseknek is.)
Ehhez pedig nem elegendőek az egyperces, lerövidített történetek, a lényeg éppen az, hogy a szülőnek minőségi időt kell a gyermekével töltenie mesélés közben.”
Dr. Kádár Annamária: Mesepszichológia