Kedves Csaba testvér!
Kedves Munkatársak és Barátok!
Amint már tudjátok nagy öröm érte családunkat, mert az összes végzős fiamnak sikerült az érettségi vizsgája.
Nem volt könnyű az út amely idáig vezetett, sem nekem mint nevelő, sem nekik mint diákok. Sok veszekedés, szigorúság és következetesség eredménye még akkor is ha emiatt “Sárkánynak” neveztek, de úgy látom, hogy megérte.
Segarceanu Radu 3. osztályos korában került az alapítványhoz Hunyadról, a nyomor-negyedből. 6. osztálytól átiratkozott egy hunyadi iskolába, de mivel az otthoni körülmények rossz hatással voltak rá, nagyon visszaesett a tanulásban. Emiatt úgy döntött, hogy visszatér az alapítványhoz és azóta megmaradt első tanulónak.
Suiogan Boby ugyancsak a hunyadi nyomor-negyedből került a szászvárosi otthonba, ahol 4 évet nevelkedett és 5. osztályos korától jött a családunkba.
Mindkét nevelt fiam az alapítványnál sajátította el a magyar nyelvet olyan szinten, hogy verset is költöttek.
Gogyan Adi is Szászvároson kezdte tanulmányait az ottani otthon gondozásában. Ezután Dévára, Zsóka nevelőnéni családjába került és 9. osztályos korától nevelem én. Nagyon eszes gyerek, de sokat kellett nógatni, ahhoz, hogy eredményeket érjen el.
Domokos Róbert, a saját fiam, aki édes testvéreként fogadta el a nevelt fiúkat.
Én is törekedtem, hogy ne tegyek különbséget közöttük és remélem, hogy ez nagyrészt érezhető is volt.
Most, hogy visszagondolok az együtt töltött évekre, mondhatom, hogy nehéz volt, de ugyanakkor nagyon szép is.
Ilyenkor érzi az ember, hogy van a munkájának eredménye és a sok imának gyümölcse.
Hála a Jó Istennek, köszönet a ferences testvéreknek és mindazoknak akik imákban megemlékeztek rólunk.
Külön köszönöm Csaba testvérnek és a dévai ház vezetőinek, Palkó Cecíliának, Karda Róbertnek és Kolozsvári Tibornak a biztatást, segítőkészséget és megértést!
Azt szeretném a továbbiakban, hogy a fiaim az útravalót, amit tőlem kaptak egész életükben felhasználják.
A legfontosabb útravaló: a HIT – REMÉNY – SZERETET
Hálás szívvel,
Krisztina nevelő