A virágokkal várakozó családtagok mellett nagyon sokan érkeztek a zarándoklatot záró szentmisére a Lisieux-i Kis Szent Teréz-plébániatemplomhoz. Bentről a Hálaluja ének-zene együttesnek a Szentlelket hívó dallamai hallatszottak ki, majd a messziből fel-felcsendült az ősi székely himnusz. Előbb a közeledő zászlók jelezték az érkezőket, majd feltűnt a zarándokoszlop. Arcukon az öröm mellett jól látható nyomokat hagyott a nap heve. A közösen elénekelt magyar himnuszba belekapcsolódott a hálaadó sokaság is.
A szentmise főcelebránsa, László Attila, a Szent György-egyházközség plébánosa a templom ajtajában köszöntötte a zarándoktestvéreket, hozzátartozókat és mindazokat, akik a Mária Rádión keresztül kapcsolódtak be a Lelket hordozók és vágyók örömébe. „Az igazi érték a készület feszültségében születik. Az egyház születésnapján – akár az elmúlt 2000 évet, akár saját életünket tekintjük – láthatjuk: csoda születik” – fejezte ki háláját László Attila, hogy Isten jóságából e közösségnek részese lehet.
A csíksomlyói gyalogos zarándoklatot záró ifjúsági szentmise egyik legmeghatóbb pillanata, amikor a zászlókkal, csomagokkal érkezettek bevonulnak a szentélybe. A Ha csak egy mustármagnyi hitetek is volna… dallamai, taps és könnyes mosolyok kísérték. Egy talpalatnyi hely sem maradt a megszentelt térben.
Olyan jó dolog látni, hogy az evangélium sorai életre kelnek – mondta az ünnep szónoka, Böjte Csaba ferences szerzetes. – Az Isten házába érkező zarándokoknak nem kell magyarázni a „Gyertek hozzám, akik megfáradtatok…” igazságtartalmát. 120–130 kilométer, három nap – már egy ilyen rövid földi zarándoklat is örömmel tölti el. Mennyivel örömtelibb lesz, amikor a mennyei fogadóbizottság elé érkezünk majd – mondta meghatódva Csaba testvér. Majd arra buzdította a hallgatóságot: megéri kitartani a Földön. A nap hevében, esőben, szélben zarándokolni, hogy ha fáradtan, roskadozva is, de bevonulhassunk abba az országba, amit a mennyei Atya készített az őt szeretőknek.
Beszédében arról is a szólt, hogy a szentháromságos szeretetegységet semmi nem tudja szétrombolni. Nem csak tanít, ők maguk élik ezt a csodálatos kapcsolatot. Jézus földi életében töretlenül hitte, hogy az emberiség képes megtanulni a szeretet parancsát.
Nem tért le a szeretet útjáról – a zarándokok sem. Ezen a napon a fiatalokat a szülők, a nagytaták, nagymamák várták virággal. Mekkora örömmel fogadnak majd a mennyországban az ősök, az angyalok, az üdvözült lelkek és a mennyei Atya! Megéri kitartani őseink hitében. Megéri becsülettel megélni a földi életet. Hihetetlen távlatok vannak előttünk.
Merjünk nagyot álmodni – buzdított Csaba testvér. Példaképpen a néhai Albert atyát említette, aki húsz éve azt javasolta „vigyék ki pünkösdi csíksomlyói búcsút a Nyeregbe”. Kitartásával „verte a dobot”, hogy egész Székelyföld búcsújáró helye legyen. Hányszor elverte az eső a zarándokokat. Volt jégeső, havazás, tűző nap! Hogy Kárpát-medencei, sőt annál nagyobb méreteket ölt a zarándoklat, „attól lehetett, hogy Albert atya és társai mertek nagyot álmodni. Bátorság: merni kell nekimenni! Hihetetlen élmény, amikor leérsz a hegyről. Útközben egymást érik a keresztalják, csigalassúsággal halad a nép, szólnak a csengők, énekelnek az emberek. Érzed: jó keresztények, székely embernek lenni Isten nagy családjában.
A földi kis Tábor-hegyi események után vissza kell menni a hétköznapokba – Jézus is visszavitte tanítványait egykor. De ezt a lelkületet, az élő hitet be kell építeni létünkbe: hosszú az út, de célba lehet érni. Fárasztó, de szeretteink várnak ránk. A Szentlélek, a vigasztaló, erősítő, bátorító. Jézus, társunk, előttünk jár: „Ne féljetek, bízzatok, bármit kértek az Atyától, megadja. Ti nálamnál nagyobb csodákat tudtok tenni. Csak a Gonosz mondja: nem fog sikerülni. Mindannyian Isten képére, hasonlatosságára születtünk. Ragyogjon fel mindannyiunk arcán ez a vigasztaló szép vonás.”
Böjte Csaba személyes példaként említette: vannak csodák. Ahogy az egymillió eurónyi éves költségvetést a jó szándékú és a legkisebbekért felelősséget vállalók adományai fedezik a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál, ehhez a Szentlélek kell. „Merjetek nagyot álmodni, életedet feltenni! Úgy ahogy ez a zarándoklat sikerült – életünk minden percében velünk van a Szentlélek. Az Eucharisztiánál keressenek vigaszt. Tartsunk ki a jóban, ne engedjük el egymás kezét, és a szeretet útján célba érünk” – hiszi Csaba atya.
Szavait hosszan tartó taps kísérte. Botár Gábor plébános azt kívánta: amilyen intenzitású volt a tetszésnyilvánítás, olyan mértékű hálával erősítsük meg mindazon kegyelmeket, amit eme zarándoklat nyújtott. Végezetül pedig köszönetet mondott a zarándoklatot kísérő lelki vezetőknek, segítőknek, adományozóknak, szolgálatvégzőknek. A résztvevők hálatelt, önfeledt éneke valódi és hosszantartó Lélekjárás ígérete közösségünkben.