A mindennapi életünkben mind a mai napig él az az ősi, szép szokás miszerint a keresztelési szertartáson a keresztszülők önként felajánlják és felvállalják; – ha az édesapával és édesanyával valamilyen rendkívüli dolog történne és azontúl képtelenek lennének ellátni szülői feladatukat – Ők lépnek az édes szülők helyére és vállalják a kisgyermek felnövekedésének gondjait.
Ennek a szép kapcsolatnak mintájára indítottuk el Csaba testvér által fenntartott gyermekvédelmi intézetekben nevelkedő gyermekek és az őket személyesen támogatni szándékozók között– egy ún. fogadott keresztszülői kapcsolatot.
Ezen gyermekek szülei, – ha léteznek egyáltalán – nem képesek ellátni szülői feladatkörüket, ezért a fogadott keresztszülők vállalnak fel ebből némi részt azáltal, hogy havi rendszerességgel hozzájárulnak a gyermek neveltetési költségeihez. A fogadott keresztszülők lehetnek egyének, családok, munkahelyi csoportok, kis közösségek, felekezeti közösségek, iskolák.
Lehetőség van arra is, hogy a támogató keresztszülők a pénzbeli támogatáson kívül fogadott gyermekükkel kapcsolatot tartsanak (levelezés, megemlékezés jeles napokról, személyes látogatás). Természetesen mindez nem kötelező, s azokat is szívesen látjuk akik név nélkül, mintegy inkognitóban szeretnék támogatni ezen gyermekeket.
Ennek a kapcsolatnak zavartalan működéséhez szükség van egy naprakész információs rendszerre, melyben ezeket a fogadott keresztszülői kapcsolatokat rögzítjük. Mindez a következőképen működik:
- A támogatott gyermek kiválasztásánál a leendő keresztszülő kérheti (amennyiben szeretné), hogy kb. mennyi idős leányt, vagy fiút szeretne támogatni. Ezek alapján a keresztszülői program koordinátora megadja a támogatott gyermek nevét és életkorát, és azt, hogy a gyermek melyik házban nevelkedik.
- Az átutaláson történő befizetéskor a pontos név és cím mellett a gyermek nevét és otthona nevét kell feltüntetni. Ezáltal tudjuk elkülöníteni ezen befizetéseket a többitől. Ez az összeg – a többi fogadott keresztszülő támogató pénzével együtt- havonta átutalásra kerül Csaba testvér intézményeibe (tehát a pénzt nem a gyerekek /nevelőik kapják meg közvetlenül, hanem az intézmények fenntartási költségeit fedezzük ebből.)
A befizetésről visszajelzést csak kérésre küldünk, igényét kérjük jelezze a következő email címen: dszfairoda@gmail.com
A fogadott keresztszülőség felvállalása teljesen önkéntes, ugyanakkor bizonyos felelősséggel is jár. Csaba testvér jelenleg több mint 600 gyermek gondját viseli a vállán, – hivatalos bevételi források elégtelensége lévén – nagyrészt a „csodában” bízva szervezi ellátásukat. Ezért létszükséglet számára, hogy ezekre a befizetésekre számíthasson. Erre alapozva tud és mer újabb és újabb gyermekeket felvállalni. Ennek okán szeretnénk kérni Mindannyitoktól, hogy legalább egy évre szóljon ez a vállalásotok. A keresztszülőségi programot lehet “szüneteltetni’ is, tehát ha valaki valamely okból egy időre nem szeretné/nem tudja támogatni a fogadott keresztgyerekét, akkor kérjük tájékoztasson minket erről egy rövid levélben. Később – ha folytatni szeretné a támogatást – akkor szeretettel várjuk jelentkezését.
Ha az adott diák befejezi a tanulmányait, vagy valamilyen oknál fogva elkerül az alapítványtól, akkor erről tájékoztatást adunk, és új keresztgyereket szoktunk ajánlani.
Jelenleg körülbelül csak az alapítványnál nevelkedő gyerekek felét támogatja fogadott keresztszülő. Elég kevés napközis diáknak van keresztszülője, ezért szeretettel kérjük támogatóinkat, hogy ismerjék meg a különböző napköziotthonainkat, iskolaházainkat is. Csíksomlyón és Szentsimonban csak középiskolás diákok nevelkednek; Magyarországon, Polgárdiban és Székesfehérváron is van sok vidám gyerek, akiknek fogadott keresztszülőket keresünk.
Számos fogadott keresztszülő kis gyereket szeretne támogatni, azonban a felsősöknek, gimnazistáinknak is nagy szükségük van ilyen kapcsolatokra.
Gyönyörű kezdeményezések indultak útnak: idehaza létezik olyan iskolai osztály, ahol a tanulók havonta 3-400Ft-ot raknak be a „közösbe” és így a fagyipénzükből, egy dévai gyermek megmentését fedezik teljes egészében. A gyermek fényképe ott van az osztályban, tudják a nevét, ismerik. Kanadában egy magyar imacsoport vállalta el két gyerek támogatását, ők nem csak anyagilag segítenek, hanem imádkoznak is a gyerekek fejlődéséért.
Nagyon örülnénk, ha erről a kezdeményezésről Ti is beszélnétek másoknak, tovább adnátok hírét. Mindannyian hiszünk abban, hogy nem a világ van rosszul megtervezve, hanem azáltal működik jól, ha segítünk egymáson.
Program koordinátora: Michaletzky Renáta
Email:dszfairoda@gmail.com
Telefon: +36-70-701-7885, +36 30/685-7819
Keresztszülők köszöntése
Kedves Testvérek!
Általában mindig a gyermekekről szoktam beszélni, pedig egy-egy pohár víznek sokszor nagyon hosszú az útja az adományozótól, a gyermekeink szájáig. Egyik kedves “névtelen” kéz, mely segít az adományaitok célba jutásánál Michaletzky Renáta keze. Ö szervezi, vezeti az alapítványunk “keresztszülő” programját. Nála lehet jelentkezni, ha valaki támogatni akar egy-egy gyereket otthonainkban. A bentlakó gyerekeknek napi egy EUR támogatást, a napközis gyerekeinknek napi 100 Ft támogatást kapnak, végül is, ez a sok kis apró csermelyből fakad a Szent Ferenc Alapítvány csorgadozó, a gyermekeinknek életet adó, boldog felnőtt kor felé vivő folyama. Isten fizesse jóságát, munkáját, adja az Úr, hogy gyermekeink iránti szeretetből minél több csodácskával szépítse világunkat.
Csaba testvér
Egy nyolcéves kisfiú keresztanyja lettem!
Jó néhány évvel ezelőtt a televízióban vetítettek egy filmet Csaba testvérről és nehéz sorsú felkarolt gyermekeiről. Akkor elhatároztam, hogy ezt a csodát segíteni kell, mely egy ideig szerény, rendszeres anyagi támogatást jelentett.
Ahogy telt az idő, egyre közelebbi, személyes kapcsolatra vágytam a dévai gyerekekkel. A honlapjukon olvastam a keresztszülői lehetőségről. Igen, ez az, ezt szeretném! Egy kisfiút, akivel lehetővé válna egy hosszabb időre szóló kapcsolat.
Az internet lehetőségével gyors E-mail váltások nyomán egy nyolcéves kisfiú fogadott keresztanyja lettem. Ennek már három éve. Azóta többször voltam Déván, megismertem az ottani életüket, a társait, a nevelőjét. Jártam a keresztfiam falujában, találkoztam a családjával. Ő pedig nyaranta egy-egy hetet töltött nálam. Levelet, képeslapot írunk egymásnak, időnként telefonon is beszélünk.
Jó érzés, hogy részesei lettek az életemnek, gondolhatok rájuk, szerethetem őket.
Egy-egy találkozás, együttlét után mégis mindig elgondolkozom: már megint én kaptam többet, olyan lelki feltöltődést, amit csak ettől a „nagy dévai családtól” kaphatok.
Remélem sokáig figyelemmel kísérhetem, és támogathatom keresztfiam felnőtté válását.
egy keresztszülő Nyíregyházáról
Keresztgyerekkel szebb a karácsony
Két fogadott keresztlányom van. Két kislány, aki sosem fázik, mert korábban hidegben sem volt rendesen felöltöztetve. Két értelmes, érdeklődő kislány, aki rendkívül különböző személyiség.
A nagyobb új környezetbe is gyorsan beilleszkedik, megtalálja a hangot idegenekkel is, kedves, türelmes, együtt érző. És elképesztő biztonsággal ismeri fel, hogy ki milyen ember. Nem veszekszik, nem árulkodik, de a képmutatókat elkerüli. Viszont a matek nem megy könnyen. Az őszi szünetben együtt írtuk a leckét, és szüksége volt a nagy türelmére, hogy meg tudja oldani a százas számkörből való feladatokat. Aztán hazafelé az autópályán észrevette a kilométerköveket. Nézte, hogyan távolodunk Budapesttől, hogy kerülünk egyre közelebb Debrecenhez, és számolt. Vajon mennyivel könnyebben ment volna a százas számkör, ha nem nyolcévesen lát először kilométerköveket? És mennyivel könnyebben tanult volna meg olvasni, ha nem az Alapítványnál hallgathat először esti mesét?
Ilyen nővér mellett a kisebbnek nehéz jósággal kitűnni. Ő tehát dacos, sértődős, ellenkezős. Jócskán próbára tudja tenni az ember türelmét. De amikor észrevettem, milyen remek kézügyessége van, s erre a keresztapja megtanította kártyavárat építeni, kivirult. Csak nevetett, hogy tízszer is összedőlt a vár, hisz összedőlt keresztapunak is. Aztán tizenegyedszerre sikerült. Kivirult akkor is, amikor kettesben sétáltattuk a kutyát, és akkor is, amikor az Alapítvány önkéntes szemorvosához vittem, hiszen akkor a doktor néni is csak vele foglalkozott. Ilyenkor nincs nála kedvesebb, segítőkészebb gyerek a világon.
Sok otthonbéli látogatás és kétszeri ittlét után most vannak nálunk szünidőre harmadszor. Csodaszép, boldog, békés karácsonyunk volt, a kezdődő konfliktusokat mindig meg tudtuk oldani. Közben sokszor eszembe jutott egy kisfiú az otthonból. Pár hónapja vitte be a településének papja, mert alkoholista szülei már enni sem adtak neki. Ő is kedves, okos, és érdekes személyiség. Hiába maradtak sokan az otthonban a szünetre, sírt, hogy őt is vigye már el valaki. Megöleltem, meghallgattam, de nem őt hoztam el.
2014. december 27.
Egy keresztanya Budapestről
Keresztszülők lettünk!
A mai napig őrzöm Csaba testvér emailjét, amit válaszul küldött megkeresésemre, miután a Magyar Televízióban láttam egy filmet még 2002-ben a Szent Ferenc Alapítványról. Megdöbbentett, hogy pár száz kilométerre tőlem milyen sorban éltek odahaza azok a gyermekek, akiket az Alapítvány befogad. Hogy ilyen nyomor létezik, azt tudtam. Ázsiában, például Indiában. De hogy alig 600 km-re Budapesttől, Európában is, azt nem.
Fokozatosan alakult minden, lépésről-lépésre, mint amit fentről jó kezek megterveztek. A petrozsényi Jézus Szíve Otthonból volt egy keresztlányom. Népes családból származott, borzalmas körülmények közül jött, de ritka az olyan ragyogó szempár, mint az övé. Az otthon vezetője elvitt hozzájuk és egy másik családhoz is. Ekkor teljesen átértékeltem életem és a szegénységről, gondokról addig kialakult véleményem is. A gyermekek felől pedig olyan áradó szeretet éreztem, amit leírni nem tudok. Oda kell menni és meg kell tapasztalni.
Majd elkerültem Magyarországról. Keresztlányom sem volt már az otthonban. Csaba atyával találkoztam az egyik budapesti lelkigyakorlata során. Akkoriban olvastam a neten, hogy Dózsa Györgyön új gyerekotthon épül. A távolság miatt olyan helyet kellett keresnem, ami repülőtér közelében van. Csaba testvér megküldte a házvezető elérhetőségét és még mielőtt a gyermekek 2010 őszén birtokba vették volna a házat, ellátogattam oda. Szorgalmas munkával a vezető és a nevelő egyetlen önkéntes néni segítségével szó szerint otthont alakítottak ki pár nap alatt ebből az alig befejezett házból.
Karácsonykor újra az otthonba látogattam és találkoztam az ősz óta beköltözött gyerekekkel. Szerettem volna egy újabb keresztgyermeket. Na, de melyik gyermeket? Hogyan lehet közülük választani, amikor mind aranyos és ragaszkodó? És mi lesz a többi gyermekkel? Ekkor jött az ötlet, hogy megkérdezem rokonaimat, ismerőseimet, kollégáimat. Előadást készítettem a gyermekekről és meghirdettem. Azt gondoltam, a 20 gyermek közül párnak biztos találok támogató keresztszülőt. Nem így alakult. Az összes gyermeknek lett közülük támogatója, kevesebb, mint egy éven belül. Azóta is, ha újabb keresztszülőre van szükség, mindig jelentkezik valaki. Ami pedig a legjobb, hogy személyesen is – látogatással, meghívással, interneten, telefonon – tartjuk a kapcsolatot a gyerekotthon lakóival. Mindehhez természetesen elengedhetetlen a vezető, a nevelők és az alapítvány keresztszülői koordinátorának nyitottsága és pozitív hozzáállása. Keresztfiam okos, kedves, aranyos, vidám – igazi életöröm.
Újabb tervek?
Mindig adódik a következő lépés.
Tervezni elég rövid távra.
Az otthonhoz tartozó egyik napközi otthonhoz keresek most keresztszülőket.
Biztos vagyok benne, hogy elrendeződik ez is.
Tanulság?
Hogy Csaba testvér gondolatánál maradjunk: “Ha valaki nem hiszi, milyen sok jó ember van ezen a földön, akkor ő maga tegyen valami jót, és meglátja, mennyien fognak melléállni.”
Ki kell próbálni.
Működik.
Brüsszel, 2015. december 21.
Keresztszülőkre váró dévai gyerekek – Hulej Emese írása a Nők Lapja 2015/6-os számából
Nők Lapja (1. old.)
Nők Lapja (2. old.)
Nők Lapja (3. old.)
BLOG – egy fogadott keresztanya élményei két kislánnyal
2013 októbere óta van két fogadott keresztlányom a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál. Az apjuk meghalt, olyan korán, hogy a nagyobbik sem emlékszik rá. Amikor a gyerekek óvodáskorúak voltak, írástudatlan anyjuk akkori élettársával nevelte őket, szegénységben, de viszonylag rendezett körülmények között. 2013 nyarán az anyának másik élettársa lett, s nem sokkal az új kapcsolat kezdete után adta be a gyerekeket az Otthonba. Olyan tetvesek voltak, hogy a ruhájukat azonnal tűzbe kellett dobni. A nagyobbik akkor kezdte az első, a kisebbik a nulladik osztályt.
A blogban Róbert Gida és Micimackó néven említem őket, mert van róluk egy fényképem, amelyen arra emlékeztetnek, amikor a könyv végén Róbert Gida és Micimackó elszökdécsel. Sem nekik, sem az Otthonnak nem írom le a nevét, nehogy felismerhetőek legyenek. A képek sem őket ábrázolják.