Házasság

2015. augusztus 14. – Péntek

 
Házasság! Az ember megszületik, megtanul járni, és elindul hosszú vándorútján, hogy felnőjön Teremtő Istenéhez! Lassan megtanulunk beszélni, írni, az élet ügyes bajos dolgai között kiigazodni, de ez még csak az út kezdete! A szeretet Istene szeretné megízleltetni velünk, hogy milyen jó jónak lenni, milyen jó szeretetben a másikra figyelni, társunknak önzetlenül a szolgálatára lenni, belőle mind az áldott napfény a kis magból, az érett kalászt kiszeretni!  Évek hosszú során keresztül kellene kölcsönösen egymásra figyeljünk, hogy társunkat segítsük szárnyat bontani, magasba emelkedve áldássá lenni, vagy életadó forrássá válva önmagát adva, az ajándékozásban kiteljesedni! 
 
A házasság talán Isten sok – sok iskolája közül a legcsodálatosabb, hisz itt kellene megtanulni az feltétel nélkül való elfogadást, a másikért vállalt kiüresedett önátadást, a bizalommal való ráhagyatkozást, a végnélküli reményben való megújulást, a szép, értékes Isteni erényeket! A gyermekeket vállaló házastársi élet kihozhatja belőlünk a mi urunk Jézus Krisztus szép vonásait! A házasság lassan formál, átalakít Isten képére, gyönyörű hasonlatosságára, s ezáltal miénk is lesz Teremtőnk örök boldogsága!  
 
A házasság kemény iskola, meg lehet benne bukni, fel is lehet adni vallással ezt a formálva formálódást, de akkor biztos, hogy nem ragyog fel önmagam kényelmét választó arcomon Krisztus kereszten is diadalmaskodó tiszta szeretetével együtt járó örök boldogsága!!  Igen én féltem azok üdvösségét, akik a kényelmes, egyszerűbb utat választották, akik elengedik társuk kezét, mert így jobb nekik! Veszélyben vannak azok akik a maguk nagycsütörtökén nem borulnak le, hogy megmossák társuk lábát, kik nem merik vállalni akár ártatlanul is a golgotát, ha kell a kereszthalált is, mert a halálból van föltámadás, az önzésből nincs! Hiszem, hogy a mennyek országába készülő embernek akár a házasságban, akár a szerzetes életben meg kell tanulnia azt az önzetlen szeretetet mely formál és alakit, s melyből az örök boldogság forrásozik!
 
Áldásnak szán Teremtőnk bennünket egymásnak! Csaba t. 
————————————————————
Egy alkalommal  a farizeusok  próbára akarták  tenni Jézust.  Megkérdezték
tőle: „Szabad-e  a férfinak  bármilyen  okból elbocsátania  a  feleségét?”
Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és
nőnek teremtette az embert, és azt  mondta: A férfi ezért elhagyja  atyját
és anyját, feleségéhez csatlakozik,  és ketten egy  test lesznek? Így  már
nem ketten  vannak, hanem  csak egy  test. Amit  tehát Isten  egybekötött,
ember szét ne válassza.”
A  farizeusok  azonban  erősködtek:  „Miért  írta  hát  elő  Mózes,   hogy
válólevelet kell kiállítani, és úgy  kell elbocsátani a feleséget?”  Jézus
kijelentette:  „Mózes  a   keményszívűségtek  miatt   engedte  meg,   hogy
elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki
elbocsátja feleségét – hacsak nem a  paráznasága miatt – és mást vesz  el,
házasságtörést követ el.”

Erre a  tanítványok megjegyezték:  „Ha így  áll a  dolog férj  és  feleség
között,  akkor  nem  érdemes  megházasodni.”  Jézus  így  válaszolt:  „Nem
mindenki tudja ezt  felfogni, hanem  csak az, akinek  Isten megadja.  Mert
van, aki úgy  született, hogy alkalmatlan  a házasságra, és  van, akit  az
emberek tettek ilyenné,  de van,  aki a mennyek  országáért önként  lemond
róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
Mt 19,3-12