Az elmúlt héten itthon voltam Déván és számba vettem, és elámultam azon, hogy az árva gyerekek jóvoltából, milyen sok nagyszerű embert ismertem meg, hány életreszóló barátság született az emúlt két évtizedben csak azért, mert próbáltam megoldani a gyermekek gondjait, nehézségeit. Sok, nagyon sok jó ember van ezen a világon és közülük a legtöbbel nem találkozhattam volna, ha nem mondok igent az ajtónkon kopogtató bajbalévő életekre!!
Az ünnepi svédasztalos vacsorán, melyen közel 5oo-an vettünk részt, a két részből álló ebédlőnkben úgy álltunk egymás mellett mint a heringek. Ott volt velünk, az asztalunkat megtisztelő Schmitt Pál elnök úr az ö kedves feleségével Katalin asszonnyal, de ott voltak a mi gyerekeink mellett az évek alatt felnőtt, és kirepült fiataljaink, régi és új munkatársaink, sok sok támogatónk, idősek, fiatalok a világ minden részéről békében és szeretetben! Néztem a nagy ünnepi sokadalmat, és arra gondoltam, hogy Krisztuson kívül ki tudná ezt a sokféle embert egy asztalhoz ültetni? A szeretet erején kívül még milyen erő lenne képes a társadalmunk ilyen sok irányából összegyűlt tagját békében, szeretetben, örömmel együtt tartani?!
Hála és öröm van a szívemben, amiért Isten a szeretet és a jóság útjára vezette lépteim! Istenen kívül hálás szívvel köszönöm azoknak a jóságát is akik az elmúlt húsz évben a ferences nagycsaládunknak részesévé váltak, számukra hálából küldöm a Szent Ferenc ünnepén tartott elmélkedésemet! Ebben a beszédben nem csak vissza néztem az elmúlt évekre, de megfogalmaztam néhány gondolatot a jövővel kapcsolatosan is!
Hálás szeretettel, Csaba t.