Milyen jó ilyen szép leveleket kapni… Lám lám, már a földön milyen sok szeretetet szül a jóság! Milyen jó lesz a mennyek országában találkozni olyanokkal, akik talán nekünk köszönhetik az üdvösségüket!!! Álljunk neki tiszta szívvel szeretni egymást!!
Örömteli szívvel, Csaba t.
Kedves Csaba atya!
Úgy gondoltam, leírom önnek a gondolataimat, mert ez szóban hosszú, és alkalom függő is. Nagyon várom az idei motoros túrát, aminek köszönhetően újra egy kicsit ott lehetek. Amíg a párom motoroztat, addig én el szoktam vegyülni a gyerekekkel és tudom, látom akkor nem lenne lehetőség beszélgetésre.
2004 nyarán mikor Pécsre hozott egy busznyi gyermeket, akkor nyaralt nálunk egy hétig, egy leányka.
Albu Andrea. Addig úgy éreztem, a lehetőségeim csak az adomány gyűjtést engedik meg, akkor Judit rábeszélésére jelentkeztem én is. Olaszfaluba mentünk Andival, ill. ott volt még egy családnál 2 fiú.
Szerényen fogadtuk, de a lehetőségeinkhez képest megpróbáltam a maximumot adni, szeretetben, élményben,
Hittem akkor is hogy jól érezte magát, lányaimmal, kutyánkkal.
Nagyon örültem hogy ha én nem is láthatom, küldhetek neki puszit, ölelést,”csajos” ajándékot. Ő már 10 éve kint él, dolgozik, egyengeti kis életét, jó kapcsolatban anyukájával, testvérével.
Hát visszajöttek lányaim, tele ajándékkal ,élményekkel,
Ezért írok, és elnézést a hosszú levelemért.
Nagyon régóta kísérem figyelemmel, szeretettel munkásságát, biztos vagyok benne hogy sok visszajelzést kap. Most ezzel szerettem volna én is megköszönni a magam, lányaim, és a világ nevében egy jó embert a sok közül, akit felkarolt,támogatott amíg kellett.
További jó munkát, véget nem érő szeretetet, türelmet kívánok, tisztelettel:
Horváth Veronika
