2017. március 18. – SzombatTékozló fiú! Nagyon szép ez a történet, de én azon gondolkodom, hogy miért kell e világon oly sok tékozló fiúnak lenni? Akármerre nézek, szétroncsolt életek, szépen induló, majd darabokra tört karrierek, családok, közösségek és aztán foltozunk, drótozunk, szilánkjaiból összetákolunk mindent!Fegyházakba, börtönökbe járok, kórházakat látogatok, az árvaházaink által nagyon mélyen ismerem a társadalmunk szövetét és félelmetes az a mérhetetlen fájdalom, kin, mit mi emberek saját magunknak és egymásnak okoznak!! Isten irgalmas, és arra tanít, hogy hetvenszer-hétszer bocsássunk meg egymásnak, ez igaz, sokszor sokan meg is tesszük, de attól még értelmetlenül szenvednek a gyermekek, a családok… A romániai börtönökben 17-18 naponta megöli magát egy-egy rab, de Magyarországon is egy-egy falunyi ember lesz öngyilkos évente! Felvidéken a héten temettek egy katolikus papot mert 54 évesen felakasztotta magát!Ma azért imádkozzunk együtt közösen, hogy ne legyen szükség nagylelkű, bűnöket megbocsájtó apákra, anyákra, gyermekekre! Istentől alázattal kérjük, hogy őrizzen meg a szeretet, a tisztességes becsület útján, ne hagyja el senki se tudva, se akarata ellenére a boldogságra vezető, életet adó parancsolatok közül egyiket sem! Határozzuk el magunkat, hogy mi se kis dolgokban, se nagy dolgokban nem leszünk tékozló gyermekei mennyei Atyánknak! Ne hagyjuk, hogy a gonosz lélek játékszerei legyünk, fogadjuk meg térden állva, hogy mi szomorúságot, fájdalmat, szenvedést soha senkinek nem fogunk okozni!!Bizalommal, Csaba t.—-Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és
visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a
szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú
megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem
vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak:
„Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az
ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
Lk 15,1-3.11-32
