Olvastam egyszer egy fiatalemberről az alapítvány internetoldalán, akiről azt írták, hogy angoltanár volt, és ott hagyott csapot-papot, hogy Dévára költözzön angolt tanítani. A templomhoz közel a sarkon egy házban lakik, oda járnak hozzá azok a gyerekek, akik több eséllyel akarnak indulni majd az életben. Már akkor felkeltette a figyelmemet ez az ember.
Később, mikor Dévára költöztem magam is nevelőnőnek, az egyik fiam, Florin állandóan mondogatta, hogy ő megy angolra. Meg számítógépre. Mikor egyik napról a másikra szingliből 10 gyerekes nevelőnővé avanzsáltam, alig tudtam lépést tartani a fiúk programjaival, Florinéval különösen, mert minden nap megharagudott, és haza akart szaladni. Soha nem akarta azt csinálni, amit én akartam. De számítógépre ment magától. Hetente többször is, sőt szünetben is.
– Már a C fokozatnál vagyok – mondta büszkén, még kettőt végigcsinálok és elérem a B-t!
Egyszer alaposabban rákérdeztem, miről beszél? Akkor jöttem rá, hogy ahhoz az angoltanárhoz jár számítógépezni a sarokra, akiről még régen olvastam az interneten. Ő pedig Csaba testvérről olvasott.
– Hogyan kerültél Dévára? – kérdezem Bunta Ernőt a kis irodájában, ahol a gyerekeket tanítja.
– 1994 óra tanítok angol nyelvet Nagyváradon és Margittán, először helyettes tanárként tanítottam, közben letettem a cambridge-i nyelvvizsgát, az ottani nyelvtanári vizsgára eljutottam. Folyamatosan tanítok tehát több, mint 20 év óta. Nagyvárad melletti születésű vagyok, ott tanítottam több, mint 12 évet, aztán nyitottam egy nyelviskolát. Egy év után találkoztam Csaba testvérrel. Mármint úgy találkoztam, hogy a Duna tv-n láttam először. Aztán pedig olvastam róla az interneten. Döntés elé kerültem: el kellett döntenem, hogy folytatom ott a munkámat Nagyváradon, vagy valami másba kezdek. Nagyon egyszerűen írtam egy levelet az alapítványhoz, felhívtam őket, és két héten belül eljöttem. Szerencsém volt, tudtam még azon a hétvégén beszélni Karda Robival, a dévai ház vezetőjével és Csaba testvérrel is. Még egy alkalommal eljöttem, megbeszéltük a részleteket, és a harmadik alakalommal, mikor jöttem, akkor már egy kamionnal, teljes felszereléssel érkeztem. Ez 2006-ban volt.
– Megérkeztél, és hogyan indult el itt az élet?
– Istennek az útjai kifürkészhetetlenek. A kezdet úgy volt, hogy maga a ház az teljesen üres volt, előtte egy hónappal vagy másféllel vette meg az alapítvány ezt a házat. Én nem is tudtam róla, hogy én ide fogok kerülni. Amikor megérkeztem, akkor mondták, hogy ez a lehetőség van. A ház annyira üres volt, hogy sem kapcsoló, sem villanykörte nem volt. Lepakoltuk a felszerelést, és utána szépen nekifogtunk a felújításnak.
– Hogy jött a számítógépes angol tanítás?
– A legelején a specialitásomhoz híven angol nyelvvel foglalkoztam. Volt egy nagy csoport, aki az érettségire készült. Én erre voltam ráállva, főleg idősebb gyerekekre, líceumisták, egyetemisták felkészítésére. De nagyon nagy igény volt kisebb gyerekekre is, ezért kicsit tovább képeztem magam. Beszereztem több számítógépes programot, és akkor a kisebb gyerekekkel is nekifogtunk. Tehát már nem csak az angol nyelvvel foglalkoztunk, hanem kibővítettük, jött az olvasás, matematika, logika, írás, ezeket tanulják a gyerekek, amiből nagyon nagy hiányosságaik vannak.
– Milyen hiányosságokra gondolsz?
– A legnagyobb hiány – amit én észreveszek: az a gyerekeknek a 3 és 6 év közötti kimaradása, mármint, hogy akkor nem látnak, tapasztalnak annyi mindent, mint kellene, és kezdenek lemaradni. Azt kell pótolni, itt van, ahol hiányzik nagyon sok minden. Hogy összekapcsoljanak dolgokat, amiket hallanak, látnak. Tehát sok mindent be kell pótolni, és meg kell értsük,hogy ez egy nagyon hosszú folyamat. Tehát a tanulásnak a folyamata nem úgy van, hogy eljön a gyerek egy-két órára, és utána már nagyon ügyesen tud mindent. Hanem ez egy olyan folyamat, ami évekbe telik. Ezért is én nagyon örülök neki, hogy ezt évekig tudjuk csinálni. És hogy a több év munkája kezd látszani. A gyerekek kicsit ügyesebben írnak, jobban odafigyelnek. A másik dolog pedig az, hogy nagyon szeretnek járni ide, és nem kell őket noszogatni.
– Hány gyerekkel foglalkozol egyszerre?
– 5 és 6 gyerekes csoportok vannak, mert ez az egyik ideálishoz közeli szám. Minden gyerek, aki a számítógépnél ül, a saját tempójában, a saját kis programját csinálja. Csoportban vannak ők, de ez mégis egyéni foglalkozás. És ezt nagyobb csoportoknál egy személy nehezebben tudja megoldani.
Ernő egyébként rendkívül szerény ember, alig látni Déván. De amikor az iskola kezdődik, már az első napon biztos lehetek benne, hogy jön a nevelt gyerekeimhez összeállítani egy listát, ki fog nála tanulni. Aztán megegyezünk egy napban, és idősávban, amikor a gyerekek hozzá mennek.
– Vlad azt sem tudja, hogyan kell az egeret fogni! – mondták a fiaim, mikor Vlad elsős lett. De aztán gyorsan megtanulta, és mást is.
– Ott mindig szőlőt kapunk, mikor eljövünk! – dicsérték Ernő tanárurat Mártonék többször is. Egyszer magam is megnéztem, honnan az a sok szőlő: hát a ház bejárata előtti lugason szép sötétkék fürtök lógtak. Talán nekem is el kellene mennem egyszer erre az angolórára!
U. i: Ernő elérhetősége: ernestbunta@gmail.com