Beszámoló Székelyhídról

2013 júniusában érkeztünk a családommal ide, Székelyhídra, hogy beindítsuk a Gyermek Jézus Otthont. Romok vártak, üres helyiségek, csak ablak, ajtó és üres fal… De az Isten Háza mellett vagyunk, ahol szép álmokat lehet szőni: a jó Isten és Csaba testvér önzetlen segítségével újjáteremtjük a Stubenberg kastélyt.
12 gyermekkel kezdtünk, most már 23-an vannak, a legkisebb 2 éves, a legnagyobb 16. Mindenki szépen végzi a dolgát, ki óvodában, ki iskolában, szépek, egészségesek, és kezdnek beindulni a “rozsdás fogaskerekek” a tanulásban is. Járunk rendszeresen templomba, népi táncra, tanulunk énekelni. Jó nagy kertünk van, amit rendszeresen tisztán kell tartani. Sok apró kéz van hozzá – olyan szépen besegítenek már.
A gyermekeink arcán mosoly van, ritkán hallok veszekedést. Tanítgatjuk, hogy milyen nagycsaládban élni, mint testvér a testvérrel. Hiszen mindannyian Isten nagycsaládjában élünk, és hálát adunk a mindennapjainkért, a mindennapi betevő falatért, a vendégeinkért, az ismerőseinkért, a barátainkért, a keresztszülőkért, a támogatókért. Értük nap mint nap imádkozunk.
Mély tisztelettel várunk a székelyhídi Gyermek Jézus Otthon nagycsaládjában! Kovács Ágnes