2015. augusztus 14. – Péntek
Házasság! Az ember megszületik, megtanul járni, és elindul hosszú vándorútján, hogy felnőjön Teremtő Istenéhez! Lassan megtanulunk beszélni, írni, az élet ügyes bajos dolgai között kiigazodni, de ez még csak az út kezdete! A szeretet Istene szeretné megízleltetni velünk, hogy milyen jó jónak lenni, milyen jó szeretetben a másikra figyelni, társunknak önzetlenül a szolgálatára lenni, belőle mind az áldott napfény a kis magból, az érett kalászt kiszeretni! Évek hosszú során keresztül kellene kölcsönösen egymásra figyeljünk, hogy társunkat segítsük szárnyat bontani, magasba emelkedve áldássá lenni, vagy életadó forrássá válva önmagát adva, az ajándékozásban kiteljesedni!
A házasság talán Isten sok – sok iskolája közül a legcsodálatosabb, hisz itt kellene megtanulni az feltétel nélkül való elfogadást, a másikért vállalt kiüresedett önátadást, a bizalommal való ráhagyatkozást, a végnélküli reményben való megújulást, a szép, értékes Isteni erényeket! A gyermekeket vállaló házastársi élet kihozhatja belőlünk a mi urunk Jézus Krisztus szép vonásait! A házasság lassan formál, átalakít Isten képére, gyönyörű hasonlatosságára, s ezáltal miénk is lesz Teremtőnk örök boldogsága!
A házasság kemény iskola, meg lehet benne bukni, fel is lehet adni vallással ezt a formálva formálódást, de akkor biztos, hogy nem ragyog fel önmagam kényelmét választó arcomon Krisztus kereszten is diadalmaskodó tiszta szeretetével együtt járó örök boldogsága!! Igen én féltem azok üdvösségét, akik a kényelmes, egyszerűbb utat választották, akik elengedik társuk kezét, mert így jobb nekik! Veszélyben vannak azok akik a maguk nagycsütörtökén nem borulnak le, hogy megmossák társuk lábát, kik nem merik vállalni akár ártatlanul is a golgotát, ha kell a kereszthalált is, mert a halálból van föltámadás, az önzésből nincs! Hiszem, hogy a mennyek országába készülő embernek akár a házasságban, akár a szerzetes életben meg kell tanulnia azt az önzetlen szeretetet mely formál és alakit, s melyből az örök boldogság forrásozik!
Áldásnak szán Teremtőnk bennünket egymásnak! Csaba t.
—————————————————————
Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték
tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?”
Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és
nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját
és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már
nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött,
ember szét ne válassza.”
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy
válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus
kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy
elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki
elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el,
házasságtörést követ el.”
Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség
között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem
mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert
van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az
emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond
róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
Mt 19,3-12