Ne féljetek!

Ne féljetek! A félelem a gonosz lélek legfőbb fegyvere, ezzel operál, ezzel bénít meg bennünket, éri el aljas piszkos céljait! A gonosz lélek megvan győződve, hogy Isten rósz világot teremtett, és szeretné velünk is elhitetni, hogy értelmetlen az életünk, eleve kudarcra ítélt minden erőfeszítésünk és ezért ijesztget, szeretné, ha félve, remegve az útszélére húznánk és feladnánk Isten országának építésében nekünk szánt feladatot! Sajnos sokaknál eredményesen dolgozik, ezért van annyi félénk, rezignált, depressziótól megzavart ember e világon! Sokaknál a jelszó: az ajtót magamra zárom, fegyvert szerzek! Döbbenetes, de ma a világban a legnagyobb úr a félelem, ez rángat mindent, hihetetlen összegeket költenek az emberek a  biztonságukra, zárakra, fegyverekre, és megelőző csapásokon törik a fejüket!

A mai evangéliumban az angyalok is, de maga Jézus Krisztus is, arra biztat, hogy NE FÉLJÜNK! Ha még közvetlen nagycsütörtök, nagypéntek után sem kell félnünk akkor gondolkozunk el azon e csendes ünnepi napon, hogy mennyire engedjük gyökeret verni életünkbe a félelmet! Mennyi jó, szent, szép, igaz dolog nem valósult meg csak azért mert félünk, gyámoltalanok, gyávák vagyunk?

Isten szolgái, bár érzik gyengeségeiket mindig bátrak, mernek vállalkozni, neki menni azoknak a sokszor nagyon nehéz feladatoknak mit jóságos Uruk rájuk bízott! Tanulmányaim alapján bátran állíthatom, hogy félénk, ijedős szent nincs! Az kit Isten Lelke vezet az bízik a mennyei Atya által teremtett világban, tudja, hogy Isten selejtet nem teremt, és ha ideig – óráig , itt – ott uralkodik is a gonosz, neki akkor sem kell félnie, mert nincs az az erő mi őt letérítheti a szeretet útjáról, márpedig a szeretet képes győzni még a Golgotán is, sivár nagypéntekekben is! A szent nem legyőzni akarja a rosszat, hanem szeretni, mert tudja, hogy a jég a napfénytől olvad, a gonoszság pedig a szeretet tüzében átalakul, s akárcsak a vízé olvadt jég, megfogja öntözni, éltetni fogja azt, mit fagypáncéljával szorongatott! Az a szent, aki hisz a szeretet végső győzelmében, eszével nem biztos, hogy látja a szeretet diadalát, de hiszi, hogy az a jóság, irgalom, amit Teremtője a szívébe csepegtetett elégséges ahhoz, hogy mint a kovász átjárja a széteső környezetét és életadó kenyéré kelesztje azt!

A szeretet útja, a szentek útja meredek, s nem a félénkek, hanem az Isten kezébe kapaszkodó bátrak járnak rajta!! Merj nekilendülni, Mesterünk, mind a jó edző apró falatokban adja a lelkedet tápláló, akaratodat erősítő feladatokat, és minden jól végzett próba bátrabbá, erősebbé tesz tégedet! Így a következő feladattal már nem a tegnapi bágyadt éned, hanem a mában diadalmaskodó, reményből leckét kapott, bátrabb éned fog szembe nézni, megküzdeni! Utad a csendes csodák útja lesz, s így egyfelől  az oldaladon harcoló Teremtőd hatalmát látva alázattal térdre rogysz, másfelől lassan megérted, hogy félelem nélkül átadhatod magadat újabb, még nagyobb feladatokra, mert az ki néven szólított, s meghívott elég hatalmas ahhoz, hogy a jó munkát mit benned, s veled elkezdett jóvégre vigye!

Imádkozok, hogy ne a félelem lelke uralja Egyházunkat, hanem az a bátorság lelke, mely Ferenc pápát közénk hozta és vezeti őt, mind a világ elsőszámú reményt, diadalmas jövőt hirdető csodás lelkipásztorát!!
Szeretettel, Csaba t.

——————————————

    Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: ,,Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam nektek!”
Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: ,,Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: ,,Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”