Az árkosi Irgalmasság Anyja Kismamaotthont 2004-ben, külföldi segítséggel hozta létre a Pro Vita Hominis Életvédő Társaság, amelynek vezetője dr. Kovács Zita elnök asszony. 2005-ben, az otthont a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vette át, és a ház működtetésére felkértük az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővéreinek közösségét, akik a kismamaotthont azóta is nagyon szépen működtetik. Példaképünk a Boldogságos Szűzanya, ki szeretettel a gyermeket váró Erzsébet mellé állt, és Magnificatot éneklő, szolgáló szeretettel ott is maradt míg szüksége volt a kismamának, a kis Keresztelő Szent Jánosnak az ő gondoskodó segítségére!
A nővérek saját otthonukba fogadják be a bajban lévő, ajtónkon kopogtató, gyermeket váró édesanyákat. Az évek alatt, már több mint 5o kisbaba született a kedves nővérek gondoskodó felügyelete alatt. Természetesen kórházba visszük a kismamát szülni, de mindazt a szolgálatot mit ilyenkor a család, a férj kellene nyújtson a kismamának, azt a nővéreink szeretettel átvállalják, a jó Isten nevében! A bajba került, magányos anyák vagy személyesen, vagy a helyi plébános, szociális munkás segítségével már a szülés előtt jelentkezhetnek, az otthonban szállást kapnak és teljes ellátást. A befogadott nőktől nem kérdezzük, hogy honnan jönnek, de talpra kell állniuk, alkohol, kicsapongás a házban nincs, és a közösség részeként önmagukat, szobájukat szépen rendben is kell tartsák! A házvezetés, gyermekgondozás, főzés, takarítás titkainak a megismerésében, a kedves nővérek próbálják beavatni a ház minden lakóját! A gyermek születése után, néhány hónaptól egy évig maradnak az anyák gyermekeikkel az otthonba, ezalatt az idő alatt erősödnek fizikailag, lelkileg, segítünk rendezni a szétzilált kapcsolataikat a rokonokkal, az állami hatóságokkal stb. A kedves nővérek a kirepült anyukákat nemcsak számon tartják, hanem erejükhöz mérten tovább is segítik, támogatják, mint igazi kedves nagynénik, nagymamák!
Az anyák közül néhányan nagyon mélyről jönnek, sokszor megcsodáltam ahogyan a nővérek ezeket a lányanyákat is befogadják, ahogy mindenüket amijük van, szeretettel megosztják ezekkel a becsapott, kihasznált, sokszor meggyalázott lányokkal, nőkkel! Együtt főznek, egy asztalnál étkeznek, és sokszor egy – egy baba panaszos sírására a nővérek hamarább reagálnak, mint az édesanya.
Március 15-én öt aranyos kisgyereket kereszteltünk meg és az egyik gyermek édesanyját, az Irgalmasság Anyjáról, Máriáról elnevezett otthonban! A közös vacsora után én is e tiszta, szép otthonban aludtam. Ágyamban sokáig forgolódtam, e tömény evangéliumi szeretettől átitatott falak között nem jött álom a szememre, az az érzés volt bennem, hogy a XXI-dik század Székelyföldjének Betlehemében vagyok! Fent az emeleten fel – fel hangzott egy – egy kisbaba sírása, hallatszott ahogyan egy – egy anyuka tett, vett a gyermeke körül, és én azzal a gondolattal aludhattam el, hogy milyen nagyszerű, nővéreink jóvoltából Erdélyben ma szállást találna az ajtónkon kopogtató Szentcsalád!
Az évek alatt nemcsak azt tapasztalhattuk meg, hogy erre az alázatos szolgáló szeretetre mekkora szükség van, hanem azt is, hogy jó dolog ezeken az édesanyákon segíteni, és ők ezt a segítséget igénylik, és szeretettel el is fogadják! A ferences szerzetes dolga nem az, hogy bárki felett ítélkezzen, hanem, hogy gyógyító, irgalmas szeretettel befogadjuk azokat, akik bajban vannak! Sajnos, azt is megtapasztaltuk, hogy az ajtónkon mind többen kopogtatnak, ezért a kedves nővérek nagy – nagy szeretettel nekiálltak egy tágas, szép otthont építeni. A csatolt képen ez az új otthon látható! A munkálatok szépen haladnak, ha a gondviselő Isten küld támogatókat, akkor a nyár folyamán kész is lesz, és ősztől akár még több magányos, a hideg tél elöl menekülő édesanyát is képesek leszünk befogadni a meleg otthonba.
Imádságos szeretettel megköszönjük mindenki jóságát, aki mostanig segítette ezt a szép művet, és ha valakit a jó Isten arra indít, hogy ebben az élő székely Betlehem megszületésében segítsen, akkor mi az adományát hálás szívvel megköszönjük! Természetesen nem csak anyagiakkal lehet ezt a szép, Istennek tetsző munkát támogatni, hanem önmagunk odaszentelésével is! A nővérek szeretettel fogadnak olyan lányokat, asszonyokat is, akik nem segítséget kérnek, hanem alázattal segíteni szeretnének Máriás lelkülettel. Az aratnivaló sok, a mesterünk biztatására kérjük az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az aratáshoz. Igen, imádságos szeretettel várunk és fogadunk olyan lányokat, fiúkat, akik Szent Ferenc szellemében, mint szerzetes nővérek vagy szerzetesek, a legkisebbek szolgálatára szeretnék szentelni életüket!
Őszinte bizalommal, Csaba t.