A magyar nép jogos kérelmeit az osztrák császár durván elutasította, és a céltudatos, higgadt párbeszéd helyett sajnos így a forradalom lángjai csaptak fel 1848. márciusában!
A történelmi események ismertek, vér, könny, győztes és vesztes csaták, majd Segesvár, Világos, Arad!
Senki nem nyert, mindenki vesztett, maga a császárság is végzetes sebet kapott elutasító, kegyetlen, arrogáns viselkedése miatt. Ebben a történelmi rémálomban, 1857- ben, Scitovszky János Magyarország prímása szervezett egy tömegeket megmozgató zarándoklatot, nagy menetelést Mariazellbe!
A hosszú úton, osztrák falvakon, városokon keresztül több tízezer mezítlábas zarándok élén, maga a hercegprímás haladt! Az imádkozó, éneklő, alázatos magyarok fogadására, az osztrák lakosság messzi falvakból is eljött! Még maguk a császári rendőrök is tisztelegve álltak sorfalat a kiengesztelődés, a szeretet útján járó zarándokok mellett!
Ferenc József a császár megértette az üzenetet, leváltotta a belügyminiszterét és elkezdődött a tárgyalás, melynek végén 1867-ben megszületett a kiegyezés!
A kiegyezés értelmében, az 1848–49-es szabadságharc után tizenkilenc évvel, gyakorlatilag az áprilisi törvények mindegyike újra törvényi erőre emelkedhetett. Néhány ésszerű kompromisszummal, a forradalom alapvető céljai valóra váltak a tárgyaló asztalok mellett.
A kiegyezéssel, az építő nyílt párbeszéddel mindenki jól járt, gazdagabb lett. Merték az akkori politikusok a fizető eszközre nagyvonalúan feltüntetni a német mellett magyarul, románul, szláv nyelveken azt, hogy az tíz vagy száz pengő!
A nyomdagépet pillanatok alatt át lehetett állítani, és bölcsen megtették, csak azért, hogy így mindenki magáénak érezze és szabadon használja a császári címerrel díszített papírpénzt! Az emberek bátran használhatták jelképeiket, létrehozhatták intézményeiket és így a közhangulat megnyugodott, a fiatalok bizakodva már nem külföldön kerestek családjaiknak, gyermekeiknek biztos környezetet, hanem büszke örömmel szülőföldjük építésére, szépítésére fordíthatták Isten adta energiájukat.
E nyugodt társadalomban hihetetlen sok szép épület, város született, az ipar felvirágzott, és ez mindenkinek jólétet jelentett.
A békés együttműködésben komoly tanintézmények születtek, melyből olyan nagyszerű emberek nőttek ki, mint Kós Károly, Bartók Béla, Ady Endre, Márton Áron és e kor nagyjainak felsorolását nagyon hosszan lehetne emelt fővel folyatni!
A párbeszédből született béke egy nemzedék alatt képes volt a véres forradalom sebeit begyógyítani, és az osztrák, magyar megbékélésből sok élő, igaz barátság született.
Minden család, minden nép arra vágyik, hogy békében, szabadon, szeretetben éljen! Székelyföld jogos autonómiáért folytatott küzdelme most a Háromszéki nagy meneteléssel folytatódik! Bízom benne, hogy ezt az utat lelkiismeretes, imádkozó emberek fogják hosszan járni, olyanok akik a reális reményektől vezetve, senkit nem bántva, másét el nem véve küzdenek azért, mi minden nemzetnek kijár! Ezért a szervezők meghívására én is alázattal igent mondok, és részt veszek október 27-én egy nagy menetelésen!
Kisebb testvéri bizalommal, Csaba t. 