Jó volt Boszniában Mária földjére lépni, látni, hogy Mária a kicsinyek között érzi jól magát, és lám itt a jó Isten háta mögött is képes Međugorjeben egy olyan szentélyt építeni, amilyenből nem sok van Európában… Itt nem a templom, nem is a város, nem is a táj a csodálatos, hanem az az erő, mely ennyi embert megszólít, ide vonz és térdre kényszerít!! Két nap is részt vettem a liturgiákon és döbbenten láttam, hogy a hatalmas tél, a hideg ellenére is tele van a templom fiatalokkal, imádkozó, szentgyónáshoz járuló, szentségekhez járuló széparcú fiatalokkal!!
principio, et nunc, et semper, et in Saecula saeculorum. Amen[2].
——————
Elmélkedjük át Mária csodaszép himnuszát, s belőle különleges figyelemmel az alábbi négy sort:
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők.
Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta,
hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az éhezőket minden jóval betölti a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.
Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:
Íme ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas:
ő, akit Szentnek hívunk.
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők.
Csodát művelt erős karjával:
a kevélykedőket széjjelszórta,
hatalmasokat elűzött trónjukról,
kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az éhezőket minden jóval betölti a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.
Gondjába vette gyermekét, Izraelt:
megemlékezett irgalmáról, melyet atyáinknak hajdan megígért,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek
Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Ámen

