Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint
az Úr törvénye előírja: “Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.”
Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, “egy pár
gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és
istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott
benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig,
amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy
menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a
törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette
őt, és így magasztalta Istent: “Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen:
kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához:
“Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,22-35
