….védjük meg népeinket – mondja Ferenc pápa – az ideológiai gyarmatosítástól, amely eltörli azt, ami a legértékesebb bennük, legyenek őslakosok, afroamerikaiak, meszticek, vidéki földművesek vagy külvárosi lakosok. Isten anyja az Egyház előképe (Lumen gentium, 63), és tőle akarjuk eltanulni, hogy meszticarcú, őslakosarcú, afroamerikai arcú, a legelgyötörtebbek, a legutolsók, a legtávolabbiak arcát hordozó Egyház legyünk. A munkanélküliek, a kisgyermekek, az öregek és a fiatalok szegény arcát mutató Egyház, hogy senki se érezze magát se meddőnek, se terméketlennek, hogy senki se szégyenkezzék, és senki se érezze magát értéktelennek. Hanem ellenkezőleg, hogy Erzsébethez és Juan Diegóhoz hasonlóan mindenki egy ígéret, egy remény hordozójának érezhesse magát, hogy lénye legmélyéről mondhassa: „Abba, vagyis Atya!” (Gal 4,6), az istengyermekség titka alapján, amely anélkül, hogy elvenné egyedi vonásainkat, egyetemessé tesz, néppé alkot minket.
Testvéreim, amikor most hálásan felidézzük latin-amerikai voltunkat, énekeljük szívünkben Erzsébet énekét, a termékenység dalát, és mondjuk azt, együtt népeinkkel, melyek sosem fáradnak bele ismételni: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus!