Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták
egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: “Óvakodjatok a farizeusok
kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely
napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk
körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók
mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt
mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre
nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól,
akinek – azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra
vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet,
mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt,
számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal
többet értek ti, mint a verebek.”
Lk 12,1-7
