A Szent Ferenc Alapítvány 1993-ban született! 2018-ban ünnepeljük nagycsaládunk 25-dik születésnapját! Annak idején, a Szolgáló szeretet útján, Jézus Krisztus hívására, Szent Ferenc szellemében, vezetésével indultunk el. Védőszentünktől nem csak a nevünket vettük, hanem a mindennapi döntéseinkben a bennünket vezérlő irányelveket is! Mivel mindannyiunk kisebb testvérét, Szent Ferencet tekintjük az évek alatt közel 6000 gyereket befogadó, 83 helységben kenyeret, jó szót adó közösségünk lelki vezetőjének, ezért a 2018-as évet Szent Ferenc atyánk tiszteletére szeretnénk szentelni!
Melyek azok a legfőbb irányelvek, melyek vezettek az elmúlt 25 évben, s melyek mentén szeretnénk tovább menni? Ebben a megemlékezésben 3 gondolatot szeretnék, mint útjelző táblát magunk elé állítani:
1. Szent Ferenc egyedül Istent imádta, aki jónak látta őt megajándékozni testvérekkel, akiket ő nagyon szeretett. Egész pedagógiai, lelkipásztori munkám az elmúlt 25 évben arról szólt, hogy elvezessem a rám bízott gyermekeket, kollégákat az élő Isten színe elé. Szent Ferenc atyánkkal hiszem és vallom, hogy Isten nem csak létezik, él, de ő is szeretne velünk személyes, élő kapcsolatot kialakítani, atya-gyermek, szerelmes, jegyespári viszonyt létesíteni. Isten végtelenül szeret bennünket, életünk célja viszonozni ezt a személyes, pezsgő, határtalan szeretetet, ezért mindennapi munkánk a gyermekekkel, hatósággal, támogatással való viszonyunkat, mindent ez az Istennel való kapcsolat kell meghatározzon, bearanyozzon! Ezen a szép úton ha eredményesen haladunk, akkor minden más ajándékként omlik elénk, de ha itt elakadunk, s más célok felé kezdünk sodródni, akkor minden zengő érc és üres cimbalom pengésé válik bennünk és körülöttünk. Ferenctől megtanultuk, hogy földi létünk célja, Istent jókedvvel, gyermeki szeretettel imádni, s jó testvérekként szeretetben, egymás örömére Isten országát építeni, azt az országot, hol békében mindannyiunknak megvan a helyünk, szerepünk, feladatunk!
2. Szent Ferenc atyánk számára az egyszerűség, a szegénység nem kellemetlen nyűg, hanem Isten drága ajándéka, szabadság, mely a boldog életünk, a vidám szárnyalásunk előfeltétele. A Szent Ferenc Alapítvány a kezdet kezdetén nagyon “szabad” volt, hisz nem volt semmink, és így nap mint nap megtapasztalhattuk Isten gondviselő jóságát, atyai törődését. Bár soha nem vettünk kölcsönöket, adósságba nem keveredtünk, mégis az ég madarainak példájára nekünk is Isten kirendelte a mindennapi betevő falatot. Ez a falat volt amikor finomabbra, ízletesebbre sikerült, máskor meg egyszerűbb, szegényesebb, de Istennek legyen hála elmondhatjuk, hogy mindig bőségesen állt a rendelkezésünkre, nélkülöznünk nem kellett. Szent Ferenc atyánk szavaira indultunk el: “ha nem fizetik meg becsületes munkádat, akkor hálaadó lélekkel fordulj mennyei Atyád terített asztalához”, azaz szerényen kolduljatok, és én azt szeretném, hogy mi továbbra is ennél az egyszerű asztalnál maradjunk. Senkitől nem kértünk sokat, mert úgy éreztük, hogy ha sokan kevéssel, annyival amit nélkülözni tudnak segítenek, akkor azzal biztos, hogy meg tudjuk oldani az anyagi gondjainkat. 25 év után visszanézve, hálát adok a jó Istennek és az Ő hiteles tanítványának Szent Ferenc atyánknak, amiért az evangélium csodálatos útján járhattam, és azért imádkozom, hogy mindazt mi számunkra fölösleges, azt ne gyűjtögessük, hanem továbbadva, az egyszerűség, a szegénység fala védelmezze házainkat, otthonainkat!
3. Mindig csodáltam Szent Ferencet, amiért az élet nehézségei, gondjai, a problémák nem törték össze az ő jó kedvét, derűjét, optimizmusát. 25 év alatt beláttam, hogy nincs egyetlen olyan gond, probléma, nehézség, amit rossz kedvvel, szomorúan, jobban el lehetne végezni, mint derűvel, vidám szívvel. Szent Ferenc atyánk drága öröksége, nekünk szánt értékes ajándéka a megváltott Isten gyermekének jó kedve, derűje, életöröme! Így visszanézve, hálát adok e szép ajándékért, mert csak derűs énekszóval, kacagva sikerülhetett szembenézni a nehézséggel, kilátástalan helyzettel, és az évek alatt talpon maradni minden gond, nehézség közepette. Ahogy a “kelj fel Jancsit” a talpába helyezett ólom mindig talpra rántja, Szent Ferenc derűje, megváltottságunkból fakadó életöröme bennünket is nagyon sok nehézség és gond közepette talpra állított, életutunkon továbbsegített.
Úgy gondolom, hogy Szent Ferenc atyánk eme három ajándéka lehet a záloga nagy családunk jövőjének. Amennyiben külön-külön is és együtt is Istent tudjuk imádni, aki nem csak hivatással hanem testvérekkel is megajándékozott bennünket, akiket nagyon kell szeressünk, és ha ezt szerényen, egyszerűen, vidáman tudjuk megélni, akkor Isten ege alatt meg lesz a helye a mi alapítványunknak, gyermekeket szolgáló házainknak, képzési központjainknak.
Jézus Krisztust sokféle módon lehet követni, szeretni, mi a Szent Ferenc atyánk által mutatott úton indultunk el, és 25 év után visszanézve úgy érezzük, hogy jó úton jártunk, és ezért ezen a szentek által kitaposott úton szeretnénk tovább is menni.
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
