“…. felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.” Mt 14, 22
Csodálom a Mestert, ahogyan jót cselekedve körbe jár drága szülőföldjén! Ahogyan a jó vadászkutya ráveti magát a zsákmányra, űzi, marja míg el nem ejti, úgy kellene mi is keressük, s ha megtaláltuk bölcsen becserkésszük a szeretet, az irgalom szép tetteinek véghezvitelének a lehetőségét!! Amennyiben meglátunk egy valóban Isten előtt is kedves alkalmat a segítésre, szolgálatra, azt kitartó konoksággal, kerüljön bármibe, nagy alázattal meg kéne ragadjuk és jó végre kellene vigyük! Földi életünk egyetlen zsákmánya, trófeája mit az örök életre magunkkal vihetünk, az a szeretetből vállalt, önzetlenül véghezvitt, irgalmasság jó cselekedete!
Szeretettel, Csaba t.
Kép: Önkéntesek a dévai gyermekeinkkel!
———————-Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus
mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba,
menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget.
Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül
imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak
pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették
a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején
Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt
hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal
megszólította őket: “Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter
odaszólt neki: “Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek
a vízen!” Ő azt mondta: “Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból,
elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt,
és merülni kezdett. Felkiáltott: “Ments meg, Uram!” Jézus nyomban
kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: “Te kicsinyhitű,
miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A
csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: “Te valóban az
Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek
partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az
egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább
ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind
meggyógyultak.
Mt 14,22-36
mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba,
menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget.
Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül
imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak
pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették
a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején
Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt
hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal
megszólította őket: “Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter
odaszólt neki: “Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek
a vízen!” Ő azt mondta: “Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból,
elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt,
és merülni kezdett. Felkiáltott: “Ments meg, Uram!” Jézus nyomban
kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: “Te kicsinyhitű,
miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A
csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: “Te valóban az
Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek
partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az
egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább
ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind
meggyógyultak.
Mt 14,22-36
