Istentől áldott ünnepeket!

Kedves Munkatársaim!
Kedves Támogatók!

Sok szeretettel köszöntelek és kívánok mindannyiatoknak Istentől áldott ünnepeket. Az év végén hosszan járogattam a házainkat, és azt láttam, hogy a sok munkának meglett a gyümölcse. Megvannak a licenszek (az engedélyek), és most már a házaink szépen, hivatalosan működnek. Annak is nagyon örvendek, hogy legtöbb munkatársunknak sikerült az állam által is elismert nevelői, oktatói képzést elvégezni, a diplomát megszerezni.  Lassan de biztosan, Erdélyben is a gyermeknevelés egy kiszámítható, átlátható pályára lép. Természetesen tudom, – csak azért, hogy ne lustuljunk el, – jövőre majd jönnek új törvények, feladatok, de hiszem, hogy mi azokat is megoldjuk! 2016-al én megvagyok elégedve, ha nem is sikerült 10 lefutásból 10 gólt rúgni, mégis azt kell mondanom, hogy a 2016-os év gyermekeink szempontjából is egy eredményes év volt, melyet a jó Istennek és nektek is nagy nagy szeretettel köszönök! 

 
Gólokról beszélve, néhány szót az öngólokról is szólhatok. Sajnos a bizalomra épülő, szeretetteljes légkör sokfelé vérszegény, hogy egyebet ne mondjak az ünnep alkalmából. Jézus Krisztus 2000 évvel ezelőtt nemcsak önmagát merte bizalommal a tizenéves Máriára bízni, hanem élete főművét, az Egyházat is merte a csetlő-botló Szent Péterre bízni: “Menj és legeltesd juhaimat.” Milyen jó lenne, ha mi is jobban tudnánk, mernénk egymásban bízni, egymással együtt csapatban repülni! Azt tapasztaltam, hogy a bizalom olyan, mint egy kis mag, melyet ha elültetünk egymás szívébe és irgalmas szeretettel öntözgetünk, akkor abból csodálatos nagy fa nő ki, mely nagyon sok gyümölcsöt teremhet. 
 
Jó lenne ha elelmélkednénk Jézus Krisztus drága szavain: “Gyertek hozzám mindnyájan…”. Jézus Krisztus nemcsak a jókat hívja vagy azokat akik megérdemlik, rászolgáltak, hanem azokat is akik “elfáradtak”, akik az “élet terhét hordozzák”, akik nyafognak, botladoznak, akik nem találják helyüket az életben, vagy csüggedten már el is indultak a maguk mindenről és mindenkiről lemondó emmauszi útján. Úgy gondolom, hogy a legtöbb kudarcunk, problémánk erre a bizalomra épülő szeretetteljes viszony hiányára vezethető vissza. S ennek sajnos nagyon sok jelét tapasztalom itt is, ott is! Ha valaki nem tudja leosztani szeretettel munkatársaira a maga feladatainak egy részét és így feszülten, “önmagát megszakítva a munkában” egyedül, partizánként harcol, az arról szól, hogy nem bízik a kollégáiban, nem tudott csapatot szervezni belőlük. Ugyancsak ha valaki elmegy szabadságra és nem bízza rá a házat, a gyermekeket a kollégáira, azt jelenti, hogy nem bízik bennük és sorolhatnám én is, de ti is a hasonló árulkodó jeleket! Persze vannak nagyon szép példák is, eredmények a csapat építésben, de ennek ellenére úgy érzem, hogy az előttünk álló évre is rengeteg munka maradt ezen a téren.  

Jézus azt mondta, hogy “emberek halászává teszlek titeket.” Azért imádkozom, hogy 2017-ben mindannyian emberek halászaivá lehessünk. Jézus Krisztus, amikor a gonosz lélek felvitte a templom ormára és ott arra biztatta, hogy dobja le magát mert Isten angyalai a tenyerükön hordozzák, akkor Jézus ezt a csaló kísértést, hogy mint egy sztár egyedül váltsa meg a világot, visszautasítja és nyíltan kimondja, hogy “távozz tőlem Sátán!” Igen, Jézus megválthatta volna egyedül is a világot, de egy angyalt küldött Máriához és befogadást kért, segítséget kér Józseftől, az apostoloktól, a 72 tanítványától és amikor a gazdag ifjú Jézus csapatában munkát nem vállalva eltávozik, szomorúan néz utána, mert Ő nem azt akarja, hogy mi hátradőlve szemléljük a megváltásunkat, hanem azt, hogy egymásban bízva fedezzük fel, hogy milyen édes és gyönyörűséges a szeretet útján járni, Isten Országát együtt építeni! 2017 legyen az összefogás, a bizalom éve! Merjünk egymástól segítséget kérni, merjünk összefogni! Azért imádkozom, hogy Jézus akarata szerint arról ismerjen meg bennünket a világ, hogy szeretjük egymást. Ahogy a puzzle darabok, bár mindegyikük más, mégis csak egymásba kapaszkodva, együtt képesek megalkotni azt a képet melynek darabkáját hordozzák mindannyian, ugyanúgy mi, bár sokszor nagyon különbözőek vagyunk, mégis csak együtt tudjuk munkánkat eredményesen végezni, együtt tudjuk a világnak felmutatni az értünk kereszthalált vállalt Megváltónkat.

Kisebb testvéretek, Csaba t.

 
Kép: Dévai lányaink összefogózkodva táncolnak!