E júliusi szép napokban, útra kelünk a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkarral egy magyarországi missziós útra! Szentéletű Márton Áront, Erdély nagy püspökét hívjuk magunkkal, hogy segítsen az általa megfogalmazott szent célt valóra váltani! “A nemzet kultúrájában él – tanítja a nagy püspök – a kultúra általános meghatározás szerint az a történeti eredmény, amit emberi erőfeszítés a négy abszolút értéknek: az igaznak, szépnek, jónak és isteninek a tartalmából megfogott és megvalósított.” Ezért nem sopánkodni akarunk a világ sebeit látva, nem siránkozni fogunk a sok – sok nyilvánvaló veszély közepette, hanem gyermekeinkkel csodaszépen énekelni fogunk, tiszta szívvel, bizalommal imádkozni akarunk, és irgalmas szeretettel a legkisebbekhez lehajolva jót szeretnénk tenni! Ezen az úton Áron püspökkel nem a sötétség, hanem a remény hírnökei szeretnénk lenni, még ha a jelen gondjaitól szenvedve is, az Isten adta drága fényt, az emberi kultúrát, népünk nagyjai által létbe hívott szép zeneműveket megszólaltatva szeretnénk felkeresni a csatolt program szerint a testvéreinket.
Krisztus gyógyító erejét hirdető utunkon, elkísér az 1941-ben Márton Áron püspök atya által felszentelt Biró Antal atya, Erdély legöregebb papja. Antal atya magyar – német szakos ferences paptanár, ki annak ellenére, hogy Márton Áron kérésére feladta bontakozó tanári karrierjét és így a kommunista rendszer megtorló erőszakának áldozata lett, mégis nagy püspökéről az idén megjelent könyvében azt írja, hogy: “Aki találkozott Márton Áronnal, az megtalálta a kilencedik boldogságot!”
Rendezvényeinkre nagy – nagy szeretettel hívjuk, várjuk a kedves testvéreket! Gyertek, a balatoni nyárban fürdessük meg lelkünket is, a gyermekeink által mesteri fokon előadott szép énekszóban, a történelem emberpróbáló viharát kiálló Antal atya által tolmácsolt Márton Áron gondolatokban, Krisztus oltárai mellől népünkért felfakadó őszinte imádságban!
Szeretettel osztok meg e meghívóval egy szép Márton Áron gondolatot, Csaba t.———————————–
A kultúrát nemzetek teremtik, de a nemzeti élet biztosítéka a kultúra. Sőt több mint egyszerű biztosíték: a nemzet kultúrájában él. Az élethez való, jog pedig természeti jog, életét minden nemzetnek isteni parancs folytán kötelessége megtartani. S a szórványok leverő valóságából előkomorló vád olyan közvetlen közelről idéz meg a múltért és szólít fel a jövőért, hogy süket füleknek is fel kell hasadniuk, a réveteg nézéseknek is éles látásra kell pattanniuk, a régi dicsőségük párnáin álmodozóknak is tunyálkodás helyett végre munkát kell vállalniuk.
A feladat tehát kettős: Nemzeti műveltségünk értékeit tegyük közkinccsé, hogy a reánk hagyományozott értékállomány erejével népünk tömbjét tudatosan kapcsoljuk bele a nemzeti múltba, s ugyanakkor a kultúra gazdag eredményeiből foglaljuk le számára, hasznosítsuk nála azt, ami életét szebbé, biztosabbá teheti, hogy reménnyel mehessen apái útján jövője felé. A szülő a családban, a nevelő az iskolában, a pap az egyházközségben, a jogász, politikus, orvos, közgazdász foglalkozása körében, és mindenki, akit hivatása vagy tudása bármilyen közösség élére állított, legyen a nemzeti kultúra apostola. Isteni parancsot teljesítenek. Segítenek egy nemzetet, hogy történelmi hivatását betöltse, hogy ne legyen szégyenül Isten és emberek előtt, hanem az örök rend földre szánt terveinek valósításából neki kiosztott munkát becsülettel az idők végezetéig végezze.
(Erdélyi Iskola – II. évf., 1934/35, 5-6. sz. 265-266. l.