“Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt…” Jn 11,45
Jézus nyíltan beszél, megvallja, hogy Ő “AKI VAN”, nem más, mint a Mennyei Atyával egylényegű, ISTEN FIA! Ezt a kinyilatkoztatást a monoteista zsidó nép nem tudja elfogadni. Kétezer évvel ezelőtt minden nép, a görögök, a rómaiak, az egyiptomiak, mind-mind több istenben hittek, egyedül e kis közösség, a Szentföld lakói voltak egyistenhívők! Életük folyamatos harc volt a politeizmus híveivel… és akkor most jön valaki, aki azt állítja, hogy az ő egyetlen Istenüknek van egy FIA?! Ezt nem tudták, mai napig nem tudják elfogadni és elhatározzák, hogy megölik!
Jézus azt is tudja, hogy az életére törnek, és azt is, hogy miért ilyen kérlelhetetlen az Ő népe! Mindent tud, ezért visszavonul a pusztába. Végtelen tisztelettel szemlélem a kiaszott földön egymagában imádkozó Megváltónkat! Minden idők legnagyobb dilemmáját kell megoldania! Dönteni kell, a mérleg egyik serpenyőjében ott van a legfőbb parancs a Szeretet, másik serpenyőben ott van a megváltó Igazság! A Szeretet parancsa azt akarja, hogy a konfliktusokat kerülve, békében, mindenkinek jót akarva, jót téve éljük életünket! Másfelől a megváltó igazságot, a Szentháromság Szeretet közösségének, életünket forradalmian megváltoztató tényét nem lehet elhallgatni! Nagypéntek minden idők, minden embere számára fájdalom, a szenvedés napja. Nem csak Jézusnak, Máriának, az apostoloknak és minden idők keresztényének fáj ez a nap, hanem egészen biztos, hogy az akkor élt, és a ma is élő Zsidóknak is komoly gondot okoz! Jézus döntött, az igazságot szeretetbe, a szeretetet igazságba öltöztetve elindul Jeruzsálem felé és végtelen jósággal, szeretettel, a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt Virágvasárnap bevonul Jeruzsálembe! Döntésével nemcsak kortársait, de bennünket is döntés helyzetbe hozott! A korabeli zsidók Barabás mellett döntöttek, feszítsd meget kiáltva kérték Pilátustól Jézus kivégzését! Álljon meg az idő, betonozzuk be örökre az Ószövetséget! A nagy kérdés, hogy mi a XXI század gyermekei hogyan döntünk!? A nagyböjt csendjében emeljük szemünket a virágvasárnap mindannyiunk életébe bevonuló Krisztusra, ő ma nem földi poros városokba akar bevonulni, hanem a szívünk szentélyébe, és Jeruzsálem gyermeknépével kiáltsuk szeretettel: Hozsanna, Dávid fia néked! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!
Mt 21,9
Virágvasárnapi örömre készülve, Csaba t.
Evangélium
Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57
