Előbb utóbb mindennek vége van, nem csak a dúsgazdagok, de a Lázár élete is véges! Ezen a szép havas napon gondoljunk arra, hogy nem csak az életnek, hanem a frissen hullott hónak is vége lesz, hisz itt a március! Ezért ma egy hosszabb elmélkedés helyett arra bíztatok mindenkit, hogy fogja a gyermekét, az unokáját és menjen el szánkózni! Ma még megteheted, használd ki a hó adta, szánkózás szempontjából a mostani kegyelmi időt!! Kedvcsinálásként küldök egy pár képet!
Apák, anyák, nagyszülők, gyermekeitekkel irány a behavazott dombra, s majd ott a szánkó felett, a szánkó alatt elmélkedjünk az élet forgatagos csalafintaságán, mély igazságairól!
Szeretettel, Csaba t.
Szeretettel, Csaba t.
_____
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak:
“Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap
dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a
gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az
ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem
adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a
koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és
eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta
messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám!
Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva
hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam –
felelte Ábrahám -, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben,
Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te
pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék
tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne
tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra
-, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen
bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra
hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha
valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő
azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor
még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk 16,19-31
“Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap
dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a
gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az
ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem
adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a
koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és
eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta
messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám!
Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva
hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam –
felelte Ábrahám -, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben,
Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te
pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék
tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne
tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra
-, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen
bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra
hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha
valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő
azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor
még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk 16,19-31