Bűnbánat szentsége
- Lelkiismeret vizsgálat, önmagunkkal való őszinte szembenézés! Mi ha vádoljuk magunkat, akkor Jézus Krisztus lesz a mi védő ügyvédünk, de ha mi magyarázkodunk és nem ítéljük el a bűnös tetteinket, akkor Isten fog elítélni minket!
- Bűnbánat: Tudatosítsuk magunkban, hogy a rossz, a bűn mennyi kárt, fájdalmat, betegséget okozott a mi vagy a szeretteink életében! Töltsön el őszinte bánattal amiért fájdalmat, kárt okoztam másoknak, magamnak!
- Erős fogadás, hogy többet nem vétkezem. A bűn zsákutca, képes testemet, lelkemet megölni, családomnak, népemnek fájdalmat, kárt okoz és ezért úgy döntök, hogy ezentúl messziről elkerülöm még a bűn alkalmát is!
- Szentgyónás! Keresek egy papot és megvallom bűneimet! Alázattal, kertelés nélkül egy lelki szakemberrel megbeszélem kisebb, nagyobb vétkemet, mindazt mi nyomja a lelkemet!
- Elégtétel! Az Egyház nem büntetést, hanem gyógyírt ad a penitenciában, melyet el kell végezned a sikeres szentgyónás érdekében! Bántottad szüleidet, imádkozzál értük és egy csokor virággal, bocsánatkéréssel mutasd ki irántuk való szeretetedet!
Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”
Mk 2,1-12
