2017. november 13. – Hétfő
Számomra egyik legkedvesebb Jézusi mondás: “A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé vált.” Mt 21,42
Egész papi szolgálatom alapvető meggyőződése, hogy a mai Saulokban is ott van egy – egy szép Szeretethimnusz, csak azt onnan Jézus példájára, párbeszéddel, bizalommal, türelemmel ki kell szeretni! Az elsodródott, eldobott gyermekekben én látom a társadalmat fenntartó, adófizető, boldog családapát, gyermekei körében kivirágzó édesanyát, s ezért dolgozom, és Istennek hála gyermekeink ezt a hitemet újból és újból megerősítik! Természetes, hogy én is látom a göcsörtös akácágon télen, nyáron a hatalmas tüskéket, de tudom, hogy az áldott tavaszi napfény, a jó meleg eső fehér nászruhába öltözteti ezt a fát, s ők több száz tonna, Kárpát-medence legértékesebb nektárjával ajándékozzák meg a méhecskéket, akik aztán szorgalmas munkával számunkra mézet varázsolnak belőle!
Igen, Jézus nem szimpla irgalomra akar rávenni bennünket, nem azt akarja, hogy egymásnak megbocsájtva, hátra sem nézve, közömbösen elmenjünk egymás mellett, hanem arra, hogy szabadítsuk fel a tétovázó, megtorpant, elesett embert a semmittevés, a bűn rabigájából, vezessük ki a sötét félelem bénító tárnáiból Isten fénytől ragyogó ligetébe! Szeressük ki egymásból a jót! Gyújtsunk fényt és értessük meg testvéreinkkel, hogy jó jónak lenni, az alkotó szeretet, a mindig munkálkodó, világot szebbé, jobbá tevő jóság a boldogságunk forrása, csakis ez tudja felragyogtatni Isten szép vonásait az arcunkon! Kereszténynek lenni, emberhalásszá válni nem csak azt jelenti, hogy megmented testvéredet a kárhozattól, hanem azt is, hogy váll a váll mellett együtt fáradoztok e világ Isten akarata szerinti megújulásán!
Váltsuk valóra azt amiért nap mint nap imádkozunk, testvéreimmel összefogva tegyek meg mindent, hogy jöjjön el Krisztus szeretetének országa!
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
