2017. december 15. – Péntek

Félelmetes olvasni Jézusnak ezeket a szavait, döbbenetes látni Jézust ahogy leborul Jeruzsálem falai előtt és siratja népét, az ott élő embereket! Sir az Isten, mert  tudja, hogy a bűn zsoldja a halál, és az elvetemült emberek bűnei miatt e nagy városban kő kövön nem marad. Az adventi csendben megrendült lélekkel gondolunk az emberiség sok sok bűnére, de gondoljunk a saját bűneinkre is. Vajon Jézus mit mondana most nekem, vajon Karácsonykor az én szívem ajtajánál sírva leborul, vagy ujjongva belép? Tőlem függ! Nagyon fontos lenne, hogy elvégezzem karácsony előtt a szentgyónásomat, őszinte bűnbánattal megtisztítsam az életemet, testemet, lelkemet ünneplő köntösbe öltöztessem. Hiszem és meg vagyok győződve, hogy az emberiség sorsa a mi kezünkben van, személyes döntésem lehet, hogy parányi vízcsepp, de apró cseppekből lesz a tenger. Ha az én cseppem bűnös, vitriolos méreg, akkor ez a csepp hatalmas kárt tud okozni a tengerben. Ne tétovázzak, egy alapos lelkiismeret vizsgálat után végezzem el karácsonyi szentgyónásomat! 

Szeretettel, Csaba t.

Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: “Kihez hasonlítsam ezt a
nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják
pajtásaiknak: “Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem
zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá:
“Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: “Lám,
a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten
bölcsességét azonban művei igazolták.”
Mt 11,16-19
Kép: Idős kopt szerzetespap Isten oltárához vezet bennünket Remete Szent Antal kolostorában.