Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek
körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből
jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.
Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a
házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért
fölmentek a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus
elé. Hitük láttára Jézus így szólt: “Ember, bocsánatot nyertek bűneid.”
Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: “Ki ez, hogy
így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?”
Jézus pedig gondolataikba látva megszólalt: “Miért gondolkodtok így
magatokban? Mi könnyebb, ha azt mondom: “Bocsánatot nyertek bűneid!” –
vagy azt: “Kelj föl és járj!”? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának
van hatalma földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult:
“Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Erre ő a szemük
láttára tüstént fölkelt. Fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent
magasztalva hazament. Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták
Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: “Csodadolgokat láttunk ma.”
Lk 5,17-26
