2015 utolsó előtti napja! Bocsásd meg a mi vétkeinket!
(Év végén bűneinkre gondolva,
mások ellenünk elkövetett vétkeit megbocsájtva,
hagyjuk, hogy vezessen Nagy Szent Teréz)
Drága jó Istenem! Szeretném megköszönni, hogy megtanítottál imádkozni, hogy Szent Fiad által a szánkba adtad a legszentebb imát, a Miatyánkot! Minden sora egy – egy kinyilatkoztatás, Nagy Szent Teréz kezét fogva próbáljuk átelmélkedni mindazt, mit nap mind nap akaratod szerint elmondunk többször is!
“Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek!” Mindenek előtt Szent Fiadra tekintve szeretnénk átelmélkedni, hogy milyen szörnyű pusztítást tud végezni a bűn! Döbbenten szemlélem, ahogy a mi urunk Jézus Krisztus Jeruzsálem falai előtt sírva leborul. Marék porból születtünk, s korlátolt elménkkel – talán szerencsénkre – fel sem tudjuk fogni a bűnnek az irtózatos súlyát! Urunk, te isteni bölcsességeddel látod előre Jeruzsálem pusztulását, azt, hogy a bűn zsoldja a kegyetlen halál! Pedig olyan egyszerű a te utadon járni, egyetlen parancsod van: imádni az Istent és szeretni az embert, azt az embert ki testem – vérem, az örök élet vándorát, ki hozzám hasonlóan úton van a semmiből a végtelen felé! Isteni bölcsességeddel látod, hogy az emberek kapzsi, beképzelt, erkölcstelen, lusta, hazug élete oda vezet, hogy fegyverrel, gyűlölettel egymásnak esnek és önkezükkel pusztítják el, mit gondviselő jóságoddal évszázadok alatt építettek, létrehoztak!
A bűn végzetes, pusztító erejét igazából csak nagycsütörtök és nagypéntek szörnyű fényében sejthetjük meg! Jézus Krisztus, keresztje alatt roskadozva vánszorog Jeruzsálem utcáin. Néhány asszony, a karjaikon gyermekeikkel siratja Jézust. „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, – mondja nekik elcsukló hangon Jézus – hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok! Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” Igen, a történelemből tudhatjuk, hogy e gyászos nap után, 30-40 évvel később ezek a felnőtt férfiak, gyilkos háborúba egymás torkának esve, nem csak erőszakos halált halva pusztulnak el, hanem az egész várost, annak minden szépségét, értékét, kincsét magukkal rántják a pusztulásba, az emésztő öldöklésbe, a lángokba!
Bűneimet siratva térdelek Istenem, szent Fiad véres keresztje alá! Magamban csodálkozva kérdezem, hogy Krisztus miért nem szaladt el, miért nem fordított hátat nekünk bűnösöknek? A bűn misztériumát senki nem érti, de most úgy érzem, hogy te Uram jónak látod megsejtetni velem, hogy csakis azért, mert a bűn zsoldja a halál, és a pusztulás nem játék, nem egy mellékes jelenet az életünkben, hanem szörnyű hatalom, mely a testet nem csak elpusztítja, hanem az embert örök kárhozatra is taszítja! Drága Szent Fiadat hiszem, hogy nem a szegek tartották a keresztfán, hanem az irántunk való féltő szeretet! Az élet nem babra megy, vészesen komoly, hisz a születésünk nem csak egyetlen utat, az örök életre vezető keskeny utat tárja fel előttünk, hanem sajnos a kényelmes, széles utat is, a bűnös vágyaink züllött útját is, mely képes egész civilizációkat letépni az emberiség nagy fájáról, képes nem csak városokat, hanem egész földrészeket is lángba borítani, elpusztítani, a kárhozatba taszítani! Térden állva nézem, ahogy drága Megváltom az ég és föld között megfeszítve, értem is szenved a Golgotán! A kereszt egy hatalmas vérző felkiáltó jel, mely a végtelen szeretet nyelvén kiáltja kétezer éve mindannyiunknak, hogy ne álljunk szóba a bűnnel, még a legkisebbel sem szabad kacérkodni, mert az, mint a fertőző betegség nem csak szétrágja az örök boldogságra született testünket, lelkünket, de szétterjedve a társadalmainkban, történelmi súllyal évszázadokra képes visszavetni fejlődésünket, ki nem mondható kegyetlen pusztítást végez! A gonosz nem játszadozik velünk, remegve gondoljunk a világháborúkra, arra a mérhetetlen pusztításra mit Mohács, Trianon jelentett népünk életében.
“Bocsásd meg a mi vétkeinket…” Balgán mi nem egymásban kellene keressük a hibát, hanem a saját bűneinkben! Ahogy az apró cseppekből lesz a tenger, ugyanúgy a sok egyéni bűnből lesz a pusztító háború, a szörnyű öldöklés, a civilizációink kárhozata! Emiatt nem elég csak magunkat fürdetnünk bűnbánatban, hanem egymásnak is meg kell bocsájtanunk! Ezért mondja szent Fiad a drága imájában, hogy: “mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek!” Ahogy egyik kezünket külön nem moshatjuk meg, ugyanúgy a bűnöket, az irgalom évében egymásnak kölcsönösen megbocsájtva, közösen moshatjuk tisztára magunkat is! Ó drága Megváltónk, segíts gyermekeidnek felszabadulni a bűn pusztító hatalma alól, hogy istengyermeki méltóságunkban, szépen, szerényen, békességben élhessünk, létünkkel, munkánkkal dicsérhessünk téged, Teremtő Istenünket! Bűneinket mi emberek nem csak együtt követjük el, nem csak egymásnak rossz példát adva járunk a pusztulás útján, hanem egymás kezét megfogva, bűnbánatot tartva, akárcsak a niniveiek, együtt változtathatjuk meg családjaink, népünk mindennapjait, sorsát!
Szánalom, irgalom van szívünkben mikor azt látjuk, hogy a macska levadássza és játszva legyilkolja, elpusztítja a szép énekes madarat, akkor mennyivel inkább kellene a részvét, az irgalmas szeretet fellángoljon a szívünkben akkor mikor embertársaink, népünk gyermekei mennek vakon, talán bennünket is megbántva, a gyilkos bűn útján a halálba! Életemben egyszer volt alkalmam kimenteni egy tóból a fulladozó embertársamat. Kétségbeesetten kapálózott, én erőmet megfeszítve odaúsztam, és sikerült a partra vonszolnom. Ültünk egymás mellett a parton, pihegtünk, mert az erőfeszítéstől, a stressztől egyszerűen nem kaptunk levegőt, majd egymást megölelve zokogtunk! Csodálatos dolog megmenteni testvérünk életét! Drága Mesterünk ezért hívta Szent Pétert és az apostolait, tanítványait, hogy az emberek halászává tegye őket! Mi nem egymást elítélő hóhérjai kell legyünk, hanem egymást Krisztus Urunk jóságával megmentő, bűnbánatra, életre vezető társai! Ma mindenki jótékonykodik, kenyeret, ruhát oszt, és ez szép dolog, de nem elég az alamizsna, több kell, egymást fel kell szabadítsuk a bűn rabságából, a tudatlanság, a lustaság, a szenvedélybetegségek megkötözöttségei alól! Végtelenül szomorú látni, ahogyan saját családjaikat szétverve, maguknak, szeretteiknek kimondhatatlan fájdalmakat okozva tántorognak az emberek a bűn útján a biztos pusztulás felé! Az irgalom évében ajándékozzuk meg egymást irgalmas szeretettel, a kiengesztelődésre való alázatos készségünkkel!
Szerelmes Krisztusom, nagy – nagy alázattal kérlek, az irgalmasság szentévében segíts, hogy ne csak a magam bűnei ellen küzdjek, hanem még a velem, népemmel, egyházaddal szembeálló legádázabb ellenségeinket is próbáljuk meg felszabadítani a testet, lelket kárhozatra taszító bűnök alól! Mi nem egymás ellen, hanem a bűnök ellen kell harcoljunk! Mi nem egymást elpusztítva érhetjük el a célunkat, hanem csak egymás kezét fogva, váll a váll mellett építhetjük fel azt az Országot, melyért a Miatyánkban nap mind nap imádkozunk!
Hiszek a szeretet végső győzelmében!
Csaba testvér