2017. szeptember 18. – Hétfő
Mekkora az én hitem?! Hiszem, hogy Istenem, ki a teremtés csodájában megfogta a kezem és a létbe vezetett elég hatalmas ahhoz, hogy tovább is vezessen a földi gondok, bajok közepette, tanévről – tanévre a megígért örök élet felé?! Hiszem, hogy a hegyek megmozdulhatnak, a halmok táncra kelhetnek, de megváltóm szeretete nem hagy el sose? Hiszem, hogy Isten a pislákoló mécsbelet nem oltja el, s a megroppant nádat nem töri el, hanem azt akarja, hogy életünk legyen és az életünk örömben, bőségben legyen? Hiszem, hogy Istenem nem csak akarja, hogy gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt, hanem gondviselő jóságával mellénk áll, hogy ember katedrálissá váljak, mely méltó otthon lehet számára a gyermekeivel való találkozásra!!
Hiszem, hogy a 2017-18-as tanévben Istenem kegyelméből az iskola által elém állított minden célt elérhetek, a határaimat áttörve bajnok lehetek?!
Szeretettel, Csaba t.
——-
Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment.
Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt.
A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa
meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt:
“Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a
zsinagógát is ő építtette nekünk.”
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a
százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: “Uram, ne fáradj!
Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam
magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és
meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is
szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: “Menj!” – akkor
elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: “Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy
ha a szolgámnak szólok: “Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az
őt követő tömegnek: “Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet
Izraelben.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek
találták.
Lk 7,1-10
Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt.
A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa
meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt:
“Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a
zsinagógát is ő építtette nekünk.”
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a
százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: “Uram, ne fáradj!
Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam
magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és
meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is
szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: “Menj!” – akkor
elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: “Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy
ha a szolgámnak szólok: “Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az
őt követő tömegnek: “Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet
Izraelben.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek
találták.
Lk 7,1-10
